Ne hívj kölyöknek!*morran egyet, majd akarata ellenére megjelennnek kék lángjai, de olyan nagyok és erősek, mint amikor a dühét, haragját tölti ki, gyorsan utolér, már látszódik, hogy kezdi elveszti öntudatát, majd beérnek egy erdőbe, ott teljesen elveszti tudatát, neked rontva minden feléget*
*csendesen tekint fel rá hisz mikor neki rontott legyűrte őt a földre s szabad kezével megsimítja lágyan az arcodat s teljesen más hangnemben szól hozzá , lágyan s kedvesen* Rin...nyugodj meg kérlek...*őszintén mosolyog rá*