Economy sized dreams

A legutóbbi ilyen felháborító élményem akkor volt, mikor az Elátkozott gyermek című könyvről nyilatkozott az egyik osztálytársam. Tény, az eleje nem nyűgözött le a műnek, de a Harry Potter történetek egy darabkája, és éppen ezért számomra sérthetetlen.

---

Az osztálytársam nem egy tősgyökeres Harry Potter rajongó, nem olvasta a könyvet, nem látta a színdarabot, ennek ellenére mikor megemlítettem, hogy olvasom a könyvet, kérdezés nélkül belepofátlankodott a beszélgetésbe, azzal a nívós megjegyzésével, hogy "na, az egy nagy fos". Tette ezt gondolom olyan hiteles forrásokból merítkezve, mint különböző internetes, általa követett oldalak. Mert bár saját tapasztalata nincs, a kis követett oldalai biztosan nem állítanak valótlant, és az általános igazság!

---

Hogy miért csinálja? Csak tippelni tudok. Nyilván ez valami belső kényszer az ilyen embereknél, hogy bizonyítsák, ők milyen okosak és tájékozottak... még akkor is, ha nincs hozzá semmi alapjuk.

View more

Egész jól indult az év, nagyon szerelmes voltam, bár lelkileg már kezdtem instabillá válni a helyzettől, amibe csöppentettem magam, de nem érdekelt, ragaszkodtam és próbálkoztam.
Aztán jött a március és én úgy éreztem, hogy tönkrement minden, hogy én már soha nem fogom magam jól érezni. Ennek ellenére egy angolversenyen az országos 5. helyezést sikerült elcsípnem.
Április, május és június kissé ködbe vesznek. Nagyon nem voltam akkor magamnál, teljesen kifordultam magamból, mindenáron érezni akartam, hogy a tények ellenére én igenis vonzó vagyok, és igenis van, akinek kellenék. Homályos ez az időszak, inkább csak túléltem, miközben eleinte próbálkoztam visszaszerezni a múltat, utána csak jeleket küldtem, a végére azonban már csak a csendes lemondás uralkodott el rajtam.
Július elején azt hittem, hogy minden visszarendeződik, ám rájöttem, hogy tévedtem. Rájöttem, hogy beleestem a buta kislány szerepbe és megbántottam a legjobb barátnőmet, amit azóta is rettenetesen szégyellek, hihetetlen, hogy meg tudott bocsátani!
Július közepére úgy-ahogy feldolgoztam a szégyenem, és ezzel el is jutottam arra a pontra, hogy nekem nincs szükségem senkire, egyedül is tökéletesen életképes lény vagyok, nem akarok senkitől sem függeni.

---

Erre mit nem ad a sors, belebotlottam egy jóképű egyénbe, aki hasonlóan boldogan lett volna végre egyedül, de jól keresztbe húztuk egymás számításait.
Ő az én Szerelmem, aki az év hátralévő felét boldoggá tette. Az elején még voltak ugyan problémáink, minden egyes találkozónkért meg kellett küzdenem a szüleimmel (főként apukámmal), de mára már ez is elrendeződött. Folyamatosan programokat szerveztünk, ide-oda mentünk, tűzijátékot néztünk, strandoltunk, bowlingoztunk és kirándultunk... fantasztikus vele minden nap, és most már utólag azt mondom, hogy megérte szenvedni az év másik felében, különben még mindig patthelyzetben sírdogálnék.

---

Augusztusban főként dolgoztam, a munkatársam egy tőlem 2 évvel idősebb lány volt, akivel egy általános iskolába jártunk és nem volt szimpatikus. Meglepő, hogy annak ellenére, hogy milyen mások vagyunk, mennyire el tudtunk beszélgetni minden nap, és a végére egész jól összebarátkoztunk, kicsit hiányzik is ez az egész.
Szeptemberben megkezdődött a suli, rájöttünk, hogy ez az év csak még durvább lett.
Októberben aztán elhidegültünk egy közeli barátnőmmel egymástól, nem tudom, hogy mi lehetett az oka, ő egyre kevesebbszer szólt hozzám, kerülte a társaságom, én meg nem mentem utána, hogy kérdezősködjek. Azóta már oldódott a hangulat, lehet, hogy jobb is így, mert elég veszélyesek vagyunk együtt. :D
Novemberben már minden sejtem a szünetet várta, mikor pedig megkaptam, akkor nagyon elégedett voltam. Minden nap találkozhattunk a Szerelmemmel, kipihenhettem magam, növesztettem a pocakomat sok sütivel és végre utolértem magam fejben.
A szilveszterrel aztán megkoronáztam ezt az évet, úgy zárult, hogy hihetetlenül boldog voltam. Tetszett ez a 2015. :)

View more