Két kérdésem lenne: Ha elsőre, pár hónapi ismertség után nem alakul ki szerelem két ember között, akkor később már nem is alakulhat? Illetve tudatosan, magunkra erőltetve, bele lehet valakibe szeretni?
Nem,nincs példaképem.Mindenki más és más,szerintem fölösleges bárkinek is a példáját követni,talán attól leszek önmagam,hogy a "saját utamat" járom és valamivel másabb vagyok.
Mindenkiben van előítélet,nincs ezen mit tagadni,viszont ez mindenkinél más és más,van aki a bőrszínt elítéli,de a ruhát nem stb stb Viszont én abba a "csoportba" tartozik,aki az igénytelen embereket nem nagyon tudja elviselni.Rossz dolog vagy sem,de ez szerintem alap dolog lenne ezért is "ítélkezem" (hatalmas idézőjel),szóval inkább úgy mondom hogy nem szeretem.
Leégtem és a pólóm helye rajtam maradt,szóval hivatalosan is kétszínű lettem.😂:( Jól vagyok egyébként köszönöm,főleg így,hogy nemsoká' vége az iskolának,ez az év eléggé elcseszett volt.:D
Mindenkinek van szar napja,akkor bizonyos határokig el lehet tűrni,bár magam is sokszor elviselhetetlen vagyok,viszont az olyan embereket,akik minden nap ezt csinálják,közben meg mindenük megvan meg normális életük,na az nagyon szokott idegesíteni.
Az utálat számomra ismeretlen érzés.Ha valakit nem kedvelek,csupán nem veszem figyelembe,az utálat irigység,én meg igen messze állok attól,hogy utáljak valakit,csak az időmet pazarolnám hülyeségeken.
Mindig van olyan dolog,amiert erdemes elni es ez is egy relativ dolog tulajdonkeppen.Ha megvan a cel,akkor nem erdemes a legkisebb hibaknal megtorpanni,hanem tovabb kell lepni es elvezni az eletet ameddig lehet,mert senki sem tudhatja hogy mikor fog meghalni.Meg mi,fiatalok sem.Egy pillanat az egesz...hamar repul az ido es ki kell hasznalnunk minden percet es akarmilyen nehez is neha de nem szabad sokaig bankodni egy kis hiba miatt..