Egyszerűen felfoghatatlan volt számomra, hogy ma véglegesen itt hagyom a sulim. Már az elején egy remek kis bakival indítottunk, mert egy szál virággal a kezünkben ballagtunk volna, de csak félúton vettük észre, hogy a virág sehol sincs, így vissza az egész, vonuljunk be újra.:DD Mindenki meg volt hatódva, de én végigvigyorogtam - kis bunkó. Miután a díjakat is átadták volt a lufifelengedésünk és egyedül annál a résznél hatódtam meg, mert a Somewhere over the rainbow szólt alatta, ami úgymond az "osztályunk zenéje" volt. Aztán pedig a suli körbejárásánál már csak szenvedtem a cipőmmel, mert egyik ünnepség sem az igazi, ha nem töri fel a bokánk az imádott cipellőnk, oh igen. Még pénteken az évzárón fogom látni az osztályt és úgy érzem ott már sírni fogok, mert eddig bennem volt, hogy még úgyis látom őket következő héten, de ez az utolsó találkozásunk lesz egy jó ideig.
Összességében nagyon szép volt, csak a cipőm tud ilyen ünneprontó lenni.
Nem tudom Barry mikor válaszol majd erre, lehet fel év múlva veszi észre, hogy ,,ja ilyen kérdésünk is volt".:D
xN
View more
