Onnan, hogy olyan érzéseim vannak egy lány (jobbik esetben xdd) iránt amit senkinek sem tudok leírni elmagyarázni!!
Eddig általában amikor szerelmes voltam mások szóltak, és amikor rádöbbentem, hogy basszus ez tényleg az... akkor soha nem tudtam se magamnak se senkinek elmagyarázni hogy most pontosan mit érzek...
Kavargott a gyomrom, egész nap rajta gondolkoztam, izgultam ha a közelében voltam esetenként nem mertem a szemébe nézni.... és persze sokat gondolkoztam, hogy mit kellene csinálnom amikor vele vagyok... hogy mondjam el neki... és persze annyira elképesztően tud ilyenkor izgulni az ember...
Aztán persze a szerelem nem mindig boldogít! Volt olyan hogy kiderült, hogy az érzést viszonozta a lány és akkor nyilván nagyon örültem!! Boldogok voltunk és minden szép volt... nagyjából! amíg nem lett vége... akkor olyan elképesztő gyomor görcsöm volt!!! Majdnem bele őrültem és estéket töprengtem azon, hogy ez most miért volt => aztán mindig abban a gondolatban nyugtattam magam, hogy ez biztos csak egy próba volt ahhoz hogy (hülyén hangzik) tanuljak és a következő szerelemben ne kövessek el hibát, meg értsem a lányokat és "jobb" tudjak lenni....

---

Nyilván ez ennél sokkal bonyolultabb de egy fiútól ez is szép teljesítmény :DD /szerintem