Önmagában nem zavarna, ha gyereke van, végtére is amúgy is örökbefogadnék, de serti a büszkeségemet, hogy képes volt egy ennyire komoly dologba belekeveredni, amíg nem voltunk együtt. Úgy értem, évekig együtt voltunk és a szakítás alatt hirtelen gyereke lesz? Mégis meddig voltunk külön? Mert ha több ideig, mint amíg együtt, akkor megértem. De amúgy nem. Ha valakit szeretek, nem fogok lefeküdni és gyereket vállalni tök mással, mert nem őt szeretem.
Szóval tovább lépnék, mert nekem ez úgy tűnik, mintha csak egy második lehetőség lennék számára. Szakított a gyerek szülőjével és most visszatáncol hozzám? Na nem, az a gyereknek sem jó, szépen táncoljon vissza és béküljön ki vele, mert az a helyes döntés, ha már képes volt ebben nélkülözni ennyi ideig, akkor továbbra is képes lesz 🤷
Többet érdemlek; hadd én legyek az első a másik életében.
Szóval nem, nem a gyerekkel van a baj, hanem az illetékes döntéseivel.
View more
