Mikor minden közös emlék felelevenedik A szívem volt az ami anno ebbe bele vitt De már nem vagy és a fájdalomba belegebedik Ha pedig azt hiszed hogy elfeledtethetik Akik a “Nem éltél még” dumát velem etetik Akkor tévedsz, kivagyok hetekig És az irigyek azok akik ezt szívesen kinevetik De még én vagyok én, és ma fáj Hogy talán ez a dal is süket fülekre talál Hogy magányosan telik el majd az idei nyár Csak én iszom a pultnál már tök üres a bár Mert itt vár még ez a lélek rád Habár lehet nem is hallod amit neked kiabál De várj, nem akarom hogy mással járj Bár lehet nem is ér el az üzenetem már