*elégedetten figyeli hogy Felix nem enged ebből és képes visszaszólni az apjának, de arcán ez nem tükröződik, azonban amikor neki célozza a kérdést a férfi, nyel egy nagyot hiszen gondolataiba most ezek a mérgező szavak férkőznek be: ennek pedig nem fogja kitenni Erószt hogy ő is elnyomva vagy épp kontrollálva legyen ha egyszer valaha is felvállalná azt hogy mi zajlik kettejük között* Csak ismerősök. *feleli végül fájó szívvel és megsemmisülten pillant Eros szemeibe, majd pedig megkerülve az asztalt vállával beleütközik Felix Rosierbe* Sajnálom. *mondja ezt, de nem azért mert beleütközött, hanem ez egy ürügy volt arra hogy már most bocsánatot kérjen azért hogy ezt kellett mondania úgy, hogy Mr Rosier nagy valószínűséggel tud a kettejük közötti kapocsról na meg arra, hogy egyáltalán ilyen pusztító érzést kellett most okoznia a fiában, majd pedig otthagyva a társaságot megindul a házba, gyorsan megtörli tenyereivel az arcát hogy könnyeit rögtön el is morzsolja ezzel még mielőtt azok előbukkannának...*
*ahogy pedig válasz nem érkezik, csak felhorkanva pillant maga elé egy kisebb sóhajjal* Sejtettem. További szép estét! *köszön végül el a fiútól akin rajta fogja tartani a szemeit, hiszen az egy dolog hogy az analizálásban remekel, de még mindig nem ismeri az Ardalionban lappangó erőt. Miután pedig besétált a terembe, hamar elhatározza hogy hazafelé veszi az irányt...*
Szeretnél valamit mondani? *kapcsolja össze tekintetét a fiúval miközben szemöldöke is megemelkedik, s kezét lassan zsebre dugja*
*amióta Ardalion Dolohovot ismeri, azóta először látja most azt, hogy valamiféle érzelem látszódik az arcán ami neki köszönhető, emiatt pedig egy horkantást is hallat*
A hidegvérűség szintén, Dolohov. *figyeli továbbra is indulatosan a fiú nyugodt szempárját, majd pedig megindul felé hogy aztán mellette közvetlenül megtorpanhasson, vállaik ezzel érintik egymást* Ha az kell hogy valaki pórázt tegyen a nyakadra és sólyomszemmel figyelje minden mozdulatodat, én szívesen vállalkozom erre. *néz bele oldalról, egyenesen a fiú szemeibe* De amíg a pánikbetegségedet kezeled, talán addig nem lesz probléma, nem igaz? *teszi fel a kérdést, hiszen észrevett minden arra utaló jelet hogy Ardalion bizony pánikbetegségben szenved, kezdve azzal hogy mennyire nem is érzi magát komfortosan nagyobb társaságokban, s mennyire próbál uralkodni a légzésén ha valami ehhez hasonló külső hatás éri őt*
A szabály nem zárta ki hogy csontot törjünk vagy hogy tönkre tegyünk egy emberi életet, nem? *horkan fel kissé dühösen ami az arcára is kiül, megfeszült álla pedig elárulja hogy összeszorítja a fogsorát* Ezért volt a szerződés, ami felmentette az Auror Parancsnokságot a felelősség alól! Nem vagyok ostoba hogy jelentsem, tisztában vagyok hogy sehová nem vezetett volna az egész, maximum betudnák annak hogy Gawain Robards fia fél! *engedi el a jéghideg korlátot és két lépéssel közelebb kerül Ardalionhoz, aki továbbra is nagyjából 5 méter távolságra áll tőle* Engem leginkább az érdekel hogy miféle varázslatot alkalmaztál amihez még a pálcád sem kellett... *méri végig a fiút leplezetlenül* Valami hatalmas dolgot rejtegetsz ami nem hagy nyugodni. Az pedig felettébb jól esik hogy a jelenlétem pedig téged nem hagy nyugton! *mosolyodik el erőltetetten, még mindig kimérten és távolságtartón* Tudom hogy miért vagytok itt Angliában, és azt is tudom hogy miért vagytok itt ezen a partin. Rengeteg információnak a birtokában vagyok, de mégis úgy érzem hogy nem tudok semmit! *ossza meg vele frusztrációjának okát miközben a szemeit mustrálja, így próbálva analizálni mindent ami Dalion fejében megfordulhat*
View more
Mit akarsz kihúzni belőlem? *teszi fel a kérdést miközben egy kezével megragadja a korlátot, s úgy fordul végül egész testével a fiú felé aki kemény tekintettel mered vissza rá, s akinek a tekintetét legelőször abban az erdőben érezte magán, amikor vízért ment és arra lett figyelmes hogy a közelében nyöszörgést hall, amikor pedig a hangforrás felé indult volna, egy sziklán állva nézte végig ahogy Ardalion kinyújtott kézzel képes volt valami egészen furcsa varázslatot alkalmazni egy védtelen alakon aki a csonttörések sorozatának hatására ájult el, s talán még mai napig is kómában fekszik a Mungóban* Hogy emlékszem e az esetre? *feszül meg az álla, végül pedig talán felelőtlen dolgot tesz* Minden egyes másodpercére. *feleli végül meggondolatlanul miközben továbbra is állja a kék szempár tekintetét*
View more
*észleli hogy a Dolohov fiú rajta tartja a szemét, ő azonban azóta hogy belépett az estélyre, kerüli a kíváncsi tekinteteket és egy koktéllal a kezében próbál inkognitóban maradni, mert nagyon nincs ínyére a sok kérdés a szüleivel, illetve a testvérével kapcsolatban akik csak a bajt hagyták hátra rá, hiszen az ilyen rendezvényekre muszáj eljönnie ha nem akarja hogy a rossz hírnév felüsse a fejét. A korlátban megkapaszkodva belekortyol a koktéljába, ezt követően azonban elhatározza hogy kimegy egy kis friss levegőt szívni, így miután összeszedte magát, megindul lefelé a lépcsőn hogy mielőbb elhagyja az épületet és az erkélyre léphessen ahol amint kilép, a csípős hideg szinte a csontjáig hatol, persze ez elmondható arról a fiúról is aki utána lépett, ugyanis észleli hogy nincs egyedül*
Nem lett volna őszinte. *vallja be mindenféle szégyenérzet nélkül miközben az alkoholosüveget az éjjeliszekrényére helyezi, majd pedig lefekszik és percekig néma is marad* Tudod, ha téged ilyen könnyen kitudnak játszani, talán mégsem kéne az Aurorképzőbe jelentkezned. *szólal meg végül kis idő után* Még mielőtt megemlíted hogy velem is ezt tették, én nálam nem ért el semmit Dami azonkívül hogy összejöttünk. Téged kontinensekkel arrébb száműzött, és nem is kellett sokat tennie érte. *jelenti ki talán kissé túl ridegen is, ami annak köszönhető hogy csak most realizálta hogy mit is "tettek" vele, de még ennek ellenére is tovább folytatja* És nem, nálam a szex nem jelent mást mint a pillanatnyi vágyaim csillapítását! *tornázza végül fel magát ülőpozícióba miközben mélyen beszívja a levegőt* Ha pedig azt gondolod hogy ez annyira nem Theloniusos, látnod kellett volna a Beauxbatonsban! *kel végül fel az ágyról* A kulcsokat a bejárati ajtó előtti szekrényen hagytam. Holnap juttasd el a nagyapám kúriájába, nyugodtan aludj itt! *hagyja őt ennyiben, ezt követően pedig felöltözik és össze is pakol, hogy a nagyapja kúriájában kössön ki ahol rögtön az erkélyre siet hogy friss levegőt szívva átgondoljon mindent a friss információk után...*
View more
Az volt a terv amíg meg nem láttam a fancsali képed! *vigyorodik el miközben a fiút hallgatja, majd felhúzza a szemöldökét meglepettségében* Mégis mi okod van rám haragudni? *teszi fel a kérdést nem kis döbbenettel*
*oldalára gördülve figyeli a fiút a kelleténél tovább miközben folyamatosan borús gondolatai peregnek újra és újra, végül pedig felhorkan kis idő után ahogy megelégeli ezt, s felkönyököl* Azt mondtad inni akarsz, de a szádhoz sem ért az üveg amint átlépted a küszöböt. *mutat rá a tényre, majd pedig átnyúlva kihalássza a fiú kezéből az alkoholt* Mi jár a fejedben, Macmillan?
