Szia. Én csak tényleg a legrosszabb napjaimon nézem le magam, viszont ez mindenkivel előfordul :) Vélemény magamról: Szerintem jól rajzolok és jól írok, hisz ezekben tényleg önmagam adhatom. Fontosak számomra a barátok, értük tűzbe mennék. Túl könnyen bízok és annál is könnyebben bocsájtok. Nagyon pozitív tudok lenni, ugyan akkor, ha "beborul az ég" még saját magam is megrémítem a pesszimizmusommal. Szerintem eléggé szeretni való vagyok, hisz nem tudok senkiről sem rosszat mondani, mert mindenkiben csak a jót látom. Amiben csak tudok, próbálok segíteni mindenkinek. Viszont sokszor érzem úgy, hogy velem nem törődik senki. Nagy sokszor úgy érzem, hogy én senkinek nem jelentek annyit, mint nekem a többi ember. Nem tartom magam szépnek, csinosak, okosnak, de dolgozom rajta, hogy ez a véleményem minél hamarabb megváltozzon. Nagyon tudok szeretni és kötődni. Nagyon fáj ha valaki kinevet a hátam mögött, ha kihasználnak, ha hülyének néznek, ha hazudnak, ha tőrbe csalnak. Nem tudok hazudni és nem is akarok. Nagyon hamar fel tudom kapni a vizet, viszont nem vagyok haragtartó...de attól természetesen, nem felejtek.
Ennyit szeretnék megosztani, remélem válaszom megfelelő volt számodra :)
Ha nem gond megosztanám veletek az új történetem első részét, amelyről visszajelzést is szeretnék. :) http://egyujtortenet.blogspot.hu/2014/11/masodik-konyv-elso-resz.html