Tudom, hogy körkérdés, de én mindig kimerült és fáradt vagyok a fizikai és mentális betegségeim miatt. Ráadásul amilyen hisztit levágott ma többször is az unokaöcsém, majdnem infarktust és agyvérzést kaptam. Hol próbáltam kedves szavakkal nyugtatni, közben símogattam, hogy hassak rá, de csak ideig, pillanatokig hatott. Aztán már elfogyott a türelmem, próbáltam erélyesen rászólni, de az is csak pillanatig használt. De szegénykém nem tehet róla, nagyon okos kis gyerek, csupa 4-es, 5-ös, de legtöbbször 5-ös jegyeket hoz haza, és jószívű, kedves, de viszont enyhén a határán van az autizmusnak, annyira a határàn, hogy 2 évig vizsgálták, mert nem tudták egyértelműen megállapítani, hogy az. Végül úgy határoztak, hogy éppenhogy átlóg abba a spektrumba, amitől már enyhén, de annak számít. Emiatt sokmindenre érzékenyen reagál. Az iskolában vele külön foglalkozik egy gyógypedagógus is. Teljesen kiborul, és sírva visít, hogy ha nem ő nyer a kedvenc játékában tableten, ugyanakkor semmi örömöt nem mutat, ha ő nyer, azt természetesnek veszi. Van, hogy csupa szív, de aztán van, hogy önző. "Csak én nyerhetek a játékban, senki más. Másnak nincs joga nyerni." Van, hogy engedi a szerető közeledést, és a vígaszt, de van, hogy elutasítja. Nagyon nehéz ezt kezelni érzelmileg, és rengeteg türelem kell hozzá. De én meg mentális beteg vagyok, nehezen bírom idegekkel. De úgy szeretem mintha én is a szülője lennék, és nagyon rossz érzés, amikor fegyelmeznem kell szavakkal, mert olyankor nagyon megsajnálom. Aztán van, hogy leliismeret furdalásom is van, hogy erélyesebben szólok rá. :( De sajnos muszáj. :(