Nagyon sajnálom őket, mert pontosan tudom milyen érzés az, amikor valaki véget akar vetni az életének, mert nem bírja tovább. Össze nem tudom számolni én is hányszor éreztem magam ugyanígy. Mert hiába vagyok erős, egyszer túl sok, és mindenből elég. Elég a bántásoktól, a problémákból, mindenből. Az ember abban a pillanatban, amikor eltudja, hogy öngyilkos lesz, nem gondol semmire, csak a fájdalomra, amit érez. A gondokra, problémákra, arra, hogy ez már nem lehet jobb, hogy soha nem fog elmúlni ez az érzés, ezért inkább úgy dönt, hogy elmegy, minthogy tovább szenvedjen. Egy öngyilkosságra készülő ember már nem találja a kiutat, nagyon nehéz megállítani őket, és elhitetni velük, hogy nem mindig fognak velük rossz dolgok történni, és nem mindig fogják azt érezni, amit. Én szerencsére eddig mindig feltudtam állni és továbbmenni, amikor így éreztem magam, bár nem vagyok benne biztos, hogy teljesen magamtól sikerült, de sajnos sok ember gyenge hozzá lelkileg. Ami teljesen normális, mert mindenkinek vannak érzései, és nem mindenki erős ahhoz, hogy átéljen minden rossz dolgot, ami történik az életébe.
Egy másik szempontból egy öngyilkosságra készülő ember nem gondol senkire, csak magára, és a saját fájdalmaira. Nem gondolja, hogy emberek életét teheti tönkre, hogy fájdalmat és szenvedést okoz másoknak a halálával, csak a saját fájdalma érdekli, amitől szabadulni akar.
Viszont az öngyilkosság sosem megoldás.

View more