szeretem, sokszor eszembe jutnak a régieink. mostanában a környék vadjai is csendesedtek, ritkult a nagy átjáró forgalom. nem ok nélkül: szinte mindenki szülési szabadságra ment! egyikőjük ma felbukkant, egy suta pillantással a kezemre pillantva jelezte hogy oh hello, rég láttalak, hoztál esetleg valamit enni? kíváncsi vagyok milyen színes lesz az új generáció

---

Wisława Szymborska:
Macska az üres lakásban

---

Nem halhat meg a macskának csak úgy.
Mert mit kezdjen a macska
egy üres lakásban.
Ugráljon a falra.
Dörgölőzzön a bútorokhoz.
Mintha semmi se változott volna,
mégis kicserélődött minden.
Minden a helyén,
mégis szanaszét.
És esténként már nem ég a lámpa.

---

Léptek a lépcsőházban,
de ezek nem azok.
Egy kéz halat tesz a tálba,
de ez a kéz sem ugyanaz.

---

Valami nem kezdődik el
a megszokott időben.
Valami nem úgy pereg le,
ahogy kellene.
Valaki itt volt és itt volt,
aztán egyszercsak eltűnt,
és most makacsul nincs.

---

Minden szekrénybe belestünk,
végigfutottunk a polcokon.
Bepréselődtünk a dívány alá, hátha.
A tilalmat megszegve
még a papírokat is szétkotortuk.
Mit tehetünk még.
Alszunk, várakozunk.

---

Csak jöjjön vissza,
csak kerüljön elő.
Akkor majd meglátja,
hogy a macskával nem lehet így.
Majd úgy megyünk elé,
mint akinek cseppet sem sietős,
óvatosan,
vérig sértett tappancsokon.
És semmi nyávogás, ugrálás eleinte.
(Csordás Gábor fordítása)

View more