Fogalmam sincs, hogy a nagyszüleim milyen idősek lennének.
Bennem van egy egyfajta értetlenséggel társult ámulat, ami egy egyszerű kérdésként formálódik meg mindig a fejemben, mikor idős embereket látok: "nekik mi okuk van még élni?"
A saját létjogosultságomat is gyakran megkérdőjelezem, de aztán arra gondolok, hogy van egy ember, aki már öreg, ráncos, fáradt, beteg és minden baja van, az mégis mi a fenét akarhat még az élettől? És egyszerűen nem tudom rá a választ. Csak annyit tudok, hogy én így már biztosan nem akarnék élni.

Tisztelettel érdemes. Megérdemlik.

Tisztelem őket és sokkal nagyobb bizalommal fordulok hozzájuk, mint a kortársaimhoz. Természetesen ők is tudják magukat instant elvágni a szememben, de ez kevésbé jellemző. Érdekelnek az idősebb generációk, családfakutatással is foglalkozom.

Én velük jobban el vagyok mint a velem egykoruakkal

Úgy ahogy ők

Jól!

Én tisztelem őket

Megadom a tiszteletett.
Meghalgatom őket.
De,elvárom hogy tiszteljenek ök is annyira hogy nem oktatnak ki.
Amúgy csípem az időseket.

Szeretem az idősebb embereket, szerintem aranyosak, bölcsek és a maguk módján menők. de persze nem mind

Tisztelet tudoan.