Nem mondanam epp a legszerencsesebbnek magam.
Mikor megszulettem apukam elhagyta anyukamat.
Mar ez magaban eleg borzaszto, hogy apa nelkul nottem fel.
Igy anyukam eleg nehezen tudott felnevelni, hiszen gyesen volt velem, ami azt jelenti hogy nem kapott valami sok penzt ezert a nagyszuleimhez kellett koltoznunk.
Anya nehezn viselte a dolgokat, nem volt valami sok penzunk, sot..
Mikor Nagypapam meghalt 8 eves voltam, bent a korhazba csak annyit mondott, hogy visszajon csak vigyazzak magamra.
En a kis 8 eves fejemmel termeszetes elhittem, hogy lathatom.
De nem jott soha.
Mivel apa nelkul nottem fel, ezert o volt az en hosom.
9 eves lehettem mikor anya talalt egy munkat maganak, ami meg jol is fizetett, vettunk egy hazat, anya megismerkedett egy ferfivel.
Nagyon normalisnak gondoltam, amig nem kezdett el bantalmazni, pofonokat kaptam a semmiert es mikor anyanak mondtam ezeket nem hitt nekem mert letagadta mikor rakerdezett.
Borzalmas evek voltak egeszen 12eves koromig miutan megutott es anya pont hazaert es latta.
Ezutan elvalltak.
Nagyon orultem neki.
Ezek utan kivancsisagbol rakerdeztem anyatol, hogy milyen eleunk volt mikor megszulettem, mindent reszletesen elmeselt, ami nagyon megviselt ezert pszichologuahoz jartam 1 evig.
Talan ezek utan fordult jobbra az eletunl, Anya megtalalta azt a ferfit akit eddig is szeretett volna, apa kent tekintek ra, bar nem ugy szolok hozza, hogy "Apa", ettol fuggetlenul nagyon sokmindenbe tamogat es segit barmi van.
Vegulis mara mar jo a helyzet, legalabbis en ugy erzem es latom.
Nekem most tokeletes eletem van, nem is akarnek jobbat.
Remelem ez igy is marad:)
View more