@lilla116

Lilla

Ask @lilla116

Sort by:

LatestTop

Previous

Related users

.

edii26’s Profile Photoedii
Szia.
Bocsájts meg de nem vagyok olvasós kedvemben,ritka pillanat.
Szimpatikus vagy,nagyon szép is.
Nekem kicsit túl sok érzelem amit mutatsz,de azért aranyos.
A nyarat már én is várom,hehe
Aranyos lány vagy. Megismernélek.

.

DomiNemeth156’s Profile PhotoNemethking
Szia szia.
A zenei ízlésed a tökéletesnél is jobb.
Az,hogy Otaku vagy,még szuperebb.
Hogy bunkó vagy,az is.
Nincs túl sok kifejtős válaszod sajnos,mondjuk időm sem volt nagyon visszatekergetni.
Szentendre? Az itt van,tök közel. Oda járok suliba jövőre.
Szimpátia megvan. Az intő szavak tetszettek abban a válaszodban amiben kuncsorogtak.
Sajnos nem ismerlek,szóval ennyi.

te milyen vagy?

Néha komolytalan,néha túl komoly.
Néha ismerem a határokat,néha tudatosan lépem át őket.
Néha művelt vagyok,néha ezt megcáfolom.
Nagyon néha kedves vagyok,annál többször érzéketlen.
Néha közvetett vagyok,sőt,mindig.
Néha jó kedvem van,de annál többször rossz.
Néha antiszociális vagyok,pontosabban minden pillanatban.
De aztán ki tudja ki mit lát ebből. Szerintem mindenki naphosszat tudna írni magáról,de minek? Úgysem olvassa el senki.

Mikor érzed azt hogy szabad vagy?

RudolfBaktai’s Profile PhotoTomi ⚡
Ki tiltja meg,hogy elmondjam,mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány falevelek.
Fürkészve,körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.
Épp azt gontoltam,rám törhet,ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.
Számon tarthatják mit telefonoztam,
s mikor,miért,kinek.
Aktába írják,miről álmodoztam
s azt is,ki érti meg.
És nem sejthetem,mikor lesz elég ok,
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.
És az országban a törékeny falvak
-anyám ott született-
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren,hogy nyomorát jelentse
s eltiporik,szétpereg.
Óh,én nem így képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet,hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet,amely retteg,hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul,ha toroz.
Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam,hogy miért,vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam-messze anyám,rokonom van,
Ezek idegenek.
Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az ideg anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibírnám,
ha nem vagyok szabad!
Az én vezér bensőmből vezérel!
Emberek,nem vadak-
elmék vagyunk! Szivünk,mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el,szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd,játszani is engedd
szép,komoly fiadat!
Ez a József Attila vers jutott eszembe erről a kérdésre.

View more

Next

Language: English