Szép napot! ^^
Röpke 2 hónapos ez a kérdés, és az a helyzet, hogy ennél már csak régebbi van. Sajnálom, hogy nem válaszolgattam meg őket, de jó ideje csak másoknál olvasgatok már itt, és még abban sem vagyok biztos, hogy újra elkezdem használni az oldalt, de most kedvem támadt hozzá.. meglátjuk.:)
Szóval visszatérve:
Első helyen nálam a család és a párkapcsolat együtt szerepel, amiből egyből következik, hogy nem lesz harmadik hely. Nyilván, ha mondjuk egy pár hónapos kapcsolatról lenne szó, akkor azt válaszolom, hogy a párkapcsolat nagyon maximum a második helyre kerülhet, de 4 év után csak azt tudom mondani, hogy egy szinten van, illetve a párom is a családomat jelenti.
A tanulás a második helyre szorul nálam, és ezzel kapcsolatban szerintem megoszlanak a vélemények.. Igazából még az én saját véleményem sem mindig ugyan az erről. Alapvetően nem vagyok oda a tanulásért, ahogy szerintem még nagyon nagyon sok korombeli sincs. Emellett viszont ott van bennem a tudat, hogy ha nem tanulok, valószínűleg nehezebben boldogulok majd az életben.
Miért ez a sorrend? Nos mindenképpen a szeretteimet veszem előre bármivel szemben. Ez részben az életem során levont tapasztalatból (viccesen hangzik egy 18 éves szájából, tudom..) részben a saját szükségleteim alapján van így. Az elsőt a
legjobb barátnőm tanította nekem. Azt, hogy igenis a szeretteim mellett kell lennem, ha szükség van rám, és fontos a közösen eltöltött idő. Most sem vagyok az az ember, aki nagyon sokat van házon kívül, illetve nem is foltoztam be az ő helyét senki mással, de igyekszem a tanultak szerint alakítani a napjaimat. A saját szükségleteim rész pedig annyit takar, hogy az én kis lelkemnek szüksége van egy olyan közegre, ami összetartó, támogatást, szeretetet jelent a tagjai számára, és ez nálam a család kell legyen. Alapból nagyon kevés idő jut a rohanó hétköznapokban ápolni ezeket a dolgokat, de ha nem is törekszünk rá, akkor az egész lehetetlen. Az én családomban ez még ennél is nehezebb, hiszen van olyan a szűk családi körben, akivel egy-egy találkozás közt hónapok telnek el, és higgye el mindenki (szeretném felhívni a figyelmet, hogy aki nem tapasztalta még, az örüljön neki), hogy nem könnyű telefonon keresztül összetartó családnak lenni.
Lehetsz olyan sikeres a karrieredben, amennyire csak lehet, de ez a tudat nem fog hozzád bújni este, nem fog veled nevetni vagy sírni. A szeretteid viszont igen, és ez mindennél többet jelent.
Ja igen, és még valami. Amikor legközelebb összeveszel valakivel, aki közel áll a szívedhez. Fogadj meg egy jó tanácsot és minél hamarabb békülj ki vele! Vannak esetek, amikor nagyon nehéz, vagy teljesen lehetetlen ezt megtenni, de ha a legkisebb esély is van rá, azt nem szabad elszalasztani. Ez a dolog, amit életnek hívunk, nagyon is véges és az a baj, hogy nem tudjuk, ki mennyit kapott a láthatatlan órájába. Mi van akkor, ha már nem lesz esélyed kibékülni?
Szeresd addig a szeretteidet, amíg Veled vannak. Ne pazarold az időtöket haragra.:)

View more

Mindenképpen szimpátia. Bár ezt a tulajdonságot igazából többféleképpen használhatod fel. Egy részről felhasználhatod pozitívan, annak érdekében, hogy "jó" embereket gyűjts a baráti/ismerősi körödbe. Másrészt felhasználhatod arra, hogy az arra alkalmas embereket egy bizonyos mértékig irányítsd úgy, hogy előnyöd származzon belőle.
A szimpátia után rögtön előtörne a kíváncsiságom. Érdekelne, hogy a felsorolt lehetőségek közül melyiket használod ki, valamint, hogyha az elsőt választanád, akkor engem vajon a "jó" emberek csoportjába sorolnál-e, vagy a "rosszak" közé.
Érdekelne az is, hogy Téged mennyi erőfeszítésbe telne kiismerni. Vajon mindenkivel a kezdetektől fogva őszinte vagy és a valódi énedet mutatod, vagy felveszel egy 'szerepet', amit szerinted a másik fél érdekesnek tartana, vagy jól tudna vele azonosulni? A szerepedbe bújva töltött idő alatt szerzett információkat mérlegeled esetleg és ez alapján ismered fel az emberek igazi énjét?
.
Azt hiszem, ezen gondolatok fogalmazódnának meg bennem.:)

View more

Nem lesz többé mekiben és egyéb nyilvános helyen *repül a repülő* vagy *egyet az én kedvemért, egyet a mama kedvéért, egyet azért, hogy az előző ne legyen magányos...etc.* féle játék.
Nem lesz többé kézen fogva a karácsonyi fények alatt sétálás.
Nem lesz többé baromkodás.
Nem lesz többé egymásért a végsőkig kitartás.
Nem lesz többé a "max 1 óra és jövök" hangzatú mondat helyett késő esti hazaérés, mert képtelen vagyok ott hagyni időben.
Nem lesz többé a másik kinevetése, amikor bénáskodik.
Nem lesz többé közös buszozás.
Nem lesz többé szőke hajszál még a cipőmben is, amikor hazaérek.
Nem lesz többé mozgólépcső mellett állva emberek figyelése.
Nem lesz többé egész napos vásárlás, amiből vagy üres kézzel, vagy max egy pólóval térünk haza, mégis jól érezzük magunkat.
Nem lesz többé kiköpöm a tüdőm futás közben a gördeszka mellett, de megcsinálom (vagy legalábbis prónálom).
Nem lesz többé ismeretlen helyek felfedezése.
Nem lesz többé semmi, ami eddig volt.
Hiába van más, akivel elütheted az idődet. Tudod jól, hogy vele legtöbbször 10 perc is többet ért, mint bárki mással órák eltöltése. Nem léphet senki a helyébe, így az üres marad örökké.

View more