B-538

Hogy ki vagyok én?
Láttam, ahogy az utolsó elindult pillantást megveted,
és azt mondod magadnak: ez vagyok én!
Kellek vagy nem, ez vagyok én!
A legjobbat, amit eddig ki tudtam hozni magamból
az most itt áll.
Ezt mind végignéztem,
ahogy a fogad mosod és köpsz,
szabadon, önfeledten, mint ahogyan a rúzs fedi le a húst,
nem a szádon.
Láttam, ahogy meztelen mosod magad.
Láttam, ahogy az őrületet viccből imitálva megijedsz magadtól,
majd legyintesz, ezt mind láttam.
Hogy ki vagyok én? Majd később elmondom.
A lényeg, hogy láttalak csókolózni mással is és magaddal is.
Láttam, ahogy házibuliban egy díler faszi marasztal.
Láttam, ahogy a pattanásaid nyomod.
Láttalak táncolni, ahogy gyakorlod,
hogyan kell másokat magadhoz láncolni.
Láttalak szarni is, az orrlukad közelről,
ahogy a kólát szívod fel a saját öledből.
Láttam az arcodon, hogy mást akartál te nem ezt,
ahogy megvakarod a segged, az ujjad szagolod és nevetsz.
Hogy ki vagyok én? Majd később elmondom.
A lényeg, hogy láttam, ahogy taxis titeket hesszel,
mert a hátsó ülésen részegen egymásnak estetek.
És láttam, hogy ugyanebben a pillanatban
a taxi mögött a megállóban két részeg szintén egymásnak esik.
Láttam, ahogy kisgyerekként a saját torzult formádon nevetsz,
és láttam, ahogy a nagyanyád az öngyilkosságot fontolgatja.
Látom, ha tetszel magadnak, és azt végképp, hogyha nem.
Láttam, ha úgy indulsz el, hogy ő ma szeretni fog,
és látom, ha előre látod, hogy ez csak fogni szeret.
Látom, ahogy az idő múlása kizökkent,
látom, amikor elkeseredsz mennyire egyedül vagy,
és látom, mikor rádöbbensz, hogy nem vagy egyedül.
Hogy ki vagyok én? Mindjárt elmondom.
A lényeg, hogy láttam Neot a mátrixban úgy bambulni, mint előtte soha.
Hogy ki vagyok én?
Láttam, ahogy sokan ötször azt mondják kampókéz,
majd meghalnak.
Hogy ki vagyok én?
Láttam az Arnolfini házaspárral szemben kik állnak.
Hogy ki vagyok én?
Láttam, ahogy a taxisofőr De Niro magához beszél, és azt mondja
„Hozzám beszélsz?”.
Hogy ki vagyok én?
Azt kérték tőlem, mondjam meg nékik, ki a legszebb a vidéken.

---

Láttam egy pár, hibátlanban úszó önfeledt mosolyt,
amit, mint minden mást, a csendek mély kútjával lesek,
hasonlóan, ahogy a figyelmet az apró betű.
Láttam, ahogy engem kutatsz, de csak magadat látod,
mert nem jössz elég közel.
És igen, láttam, ahogy azt játszod vissza tudsz-e nézni olyan gyorsan reám,
hogy még lásd magadon, amikor még nem ide néztél.
Soha nem jött össze.
Hogy ki vagyok én?
Nem is kell elmondanom, hiszen a választ már tudod.
Én vagyok az ember minden tükör mögött.
Az vagyok, akit a pupillád tükrében látsz, mikor egészen közel hajolsz…
akit a pupillád tükrében látsz, amikor egészen közel hajolsz.
Én vagyok az ember minden tükör mögött.

View more

Ez az egyik első 'komolyabb' versem. Eléggé kidolgozatlan, kissé talán zavaros, de valahol el kell kezdeni..:)
SZÜRKE
Szürke szemed, szürke szád, szürke vagy te mindenhol,
A reszortod is annyi csak, hogy céltalanul ténferegj.
Nem szónokolsz zöldségeket, mint hetven éve Ribbentrop,
S a homályos szürkületben pont időben érkezel.

---

Szürke hajnal, szürke alkony, szürkén izzó galagony,
Szüret után a választék meglehetőst alacsony.
Betonszürke gondolatok támadják meg elméd,
Lágyan siklanak át rajta, mint egy bársony kelmén.

---

Ha netalántán egyszer majd a szürkeségből kimászol,
Mert a színtelenség szépen lassan felemészti lelked,
Előbb-utóbb ráeszmélsz, hogy mekkorát is hibázol,
S jobb híján, ha így alakult, a főztöd meg kell enned.

---

A színfalak mögül szürkén pislogsz a világra,
Szürke színben szirénázó szellemedet kitárva.
Mert így van ez jól, s már megbékéltél vele,
Egész pszichéd belepte a szürkeségnek szele.

View more