NETADÓZATI DALTalpra magyar, hí a haza! Netadóra: NEM, NEM, SOHA! Bájtért sok pénzt adózzatok, Kérdem: erre szavaztatok?! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy gigás netet Nem veszünk!Nem volt korlát mostanáig, Lájkolhattak ősapáink, Kik szabadon böngészhettek, Mérőórát nem tűrhetnek. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy gigás netet Nem veszünk!Sehonnai bit-hangember, Ki most, ha kell, szólni nem mer, Pedig drágább fájl-bérlete, Mint az előfizetése. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy gigás netet Nem veszünk!Szélesebb a sávnál az arc, Fizetsz úgy is, ha nem akarsz, Eddig vígan megosztottunk! Ide veled, régi drájvunk! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy gigás netet Nem veszünk!A magyar net megint szép lesz, Méltó régi sávszéléhez; Ha ránkvernék a bájt-adót, Lemondjuk a használatot! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy gigás netet Nem veszünk!Hol kábelek domborulnak, A forintok kigurulnak, És Varga Mihályság mellett Bontják el szervereinket. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy gigás netet Nem veszünk!
Radnóti Miklós NEM TUDHATOM Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály; annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát; az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat, a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem, az bakterház s a bakter előtte áll s üzen, piros zászló kezében, körötte sok gyerek, s a gyárak udvarában komondor hempereg; és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, s az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én, ím itt e kő, de föntről e kő se látható, nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható. Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép, de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
Miért? "Csak 3órát kell várnod, az iskolához vezető útirányt tudod Max figyeled a magas épületeket és amelyikre ki van írva fölül hogy Zwack József..... Akkor ott várj meg XDD