Csak annyi a jelentősége, hogy ha a névtelen kérdezés engedélyezve van, akkor borzasztó sok alpári baromság jön, így, hogy ki van kapcsolva, nem annyira vészes.
Fogalmam nincs, 7 napja milyen jó dolog történt velem, de azt tudom, hogy a mai jó dolog az, hogy tudtam aludni kerek 10 órát éjszaka! Ha levesszük belőle az elcsalt 1 órát, akkor is 9 óra, ami nálam nagy szó, ugyanis 4-5 órákat tudok aludni max.
Szerinted helyes az a "baba" nevelési hozzáállás, hogy "hagyd, hogy álomba sírja magát, legalább erősödik a tüdeje"? Miért, illetve miért nem? Kérlek, indokold a válaszod!
Nem tartom helyesnek! Egy kisbaba, aki épp csak a világrajött (sőt, egy nagyobb gyerek is), csak a szüleire, inkább az anyjára van utalva. Ok nélkül soha nem sírnak, ez tévhit. Amíg nem tud beszélni, csak sírással tudja jelezni, hogy valami gondja van. Segíteni kell neki/rajta, nem pedig hagyni szenvedni. Apró dolognak tűnik, de később így tanulja meg, hogy a szüleire mindig számíthat, mindig bizalommal fordulhat, bármi gondja van. 4 éves múlt a fiam, de sosem hagytam sírni. A hiszti egy más dolog, de azt is lehet kezelni és egy kisbaba még nem is hisztizik, azt sem tudja mi az. Jellemzően azok mondják ezt, amit írtál, akiknek nincs is gyerekük, ha meg mégis van, az egy neveletlen, elhanyagolt gyerek.
Amikor először köszönnek csókolommal nekünk, vagy egy kisgyerek először mutogat ránk néniként/bácsiként, az egy sokkoló élmény. Emlékszel Veled mikor történt ez meg?
Hát, egy jó ideje csókolomoznak engem, főleg az oviban. Mai napig nem tudom megszokni, le is szoktam baszni érte szolidan a kölköket, hogy nem csókolom, hanem szia!