Általában ha tanácskérésre vetemedek, akkor azt azért teszem, mert nekem lövésem sincs arról, hogy mi lenne a helyes döntés. (Azt azért hozzá kell tennem, hogy elég gyakran kérek tanácsot.) Általában több embert is megkérdezek, olyanokat is, akik közel állnak hozzám, és olyanokat is, akik nem igazán, majd a többségként adott válasz alapján döntök, és igazándiból csak a fontos személyek válaszait veszem figyelembe. Úgyhogy ilyenkor teljesen rájuk van bízva minden.
Őszintén szólva, a sakk.
Szia!
Nem rá lennék dühös elsősorban, sokkal inkább magamra. Mert ha a gyerekem arra vetemedne, hogy tőlem lopjon, akkor valamit nagyon elronthattam a nevelésénél. Esetleg felmerülne bennem az is, hogy kleptomániás, erről mindenféle számonkérést megelőzve megbizonyosodnék. Mert ha ez a helyzet, akkor nem hiszem, hogy segítene, ha leszidom és egy enyje-bejnyével vagy büntetéssel elintézem a dolgot.
Ezt jól esik olvasni! :)
Micsoda memória! Viszont kívánom! :)
Ki mondta, hogy közöm volt már "nemi aktushoz"?
Neocitrant, még hidegebbeken Flectort.
Mondjuk egy atombombától.
Persze, nyelésenként megállapítom, hogy mennyit vittem be a szervezetembe.
Igen. Egy mocskos nyelvtannáci vagyok, és még a saját szerelmemet is kinevetem, ha azt írja, hogy "kavarkád". De most őszintén, kinek nem jelenik meg a szeme előtt egy húslevest kavargató kád?
Egyik se, mert még arra sincs időm, hogy erre a kérdésre egy normális választ adjak.
