Szerintem az, hogy borzalmasan sokra tartom az egyén szabadságát és az igazságérzetemben mindig sokat nyom a latban, hogy valaki korlátozva van-e valamiben, vagy sem. Úgy gondolom, hogy, ha valaki valamit megtehet, akkor igen is joga van megtenni. Hogy ez jó vagy rossz dolog? Nem az számít, hanem a választás lehetősége.
Mindettől függetlenül, ha feljön az a kérdés, hogy mi lenne a legkifizetődőbb társadalmi rendszer, akkor én egyértelműen pozitívumként hozom fel a terror-jellegű egyeduralmat és ódákat kezdek el zengeni a hive mind koncepciójáról. Ha nagyban gondolkodunk, akkor viszont egyértelmű hátránynak látom az egyén szabad akaratát, mert ez rengeteg gondot tud szülni - mindenkinek ezer dolog kell, hogy elmondhassa, hogy jó létben van, és emiatt kevesebb figyelem és pénz tud összpontosulni az igazán fontos dolgokra, mint például a fejlődés bármilyen formájára ( legyen az kutatás vagy gazdasági fejlődés ). Pl.: nem lehet normálisan őssejtkutatást végezni, mert vannak olyan emberek, akik ezt morálisan megkérdőjelezhetőnek tartják.
Ha nincs egyén, nincsenek speciális igények, egyszerű az embereket kiszolgálni, és ebben a helyzetben meg aztán elmondható, hogy mindenki egyenlő. Csak be kell tartani a szabályokat, "a kitaposott úton kell járni" és az átlagember simán tapasztalhatja azt, hogy minden a legnagyobb rendben van - csak nehogy meglóbálják előtte a szabadság illúzióját. Ne akarjon senki többet vagy jobbat és akkor elérhető lesz a béke és a társadalom fenntarthatósága.