Kezdetben nem mondanám el senkinek, hogy ne stresszeljem a hozzátartozóimat. Mintha mi sem történt volna, dolgoznék még egy hónapot, utána felmondanék, és kivenném az összes szabadságom, hogy minél hamarabb leteljen a felmondási időm. Az utolsó két hétben tájékoztatnék mindenkit az állapotomról. Nincs bakancslistám, nem akarok nagy dolgokat véghez vinni halálom előtt, csak szeretnék békében távozni. Felkeresném azokat az embereket, akik valaha is fontosak voltak nekem, és kicsit elbeszélgetnék, elszórakoznék velük. Minden nap étterembe járnék és szórakozási lehetőséget keresnék (mozi, bowling, úszás, foci haverokkal...). Végrendelkeznék. Az utolsó 2-3 napban templomba is mennék, és meggyónnék. Az utolsó óráimban csak kimennék egyedül ahhoz a kilátóhoz, amihez szép emlékek fűznek, leülnék, még utoljára kiélvezném a napfényt, a nyugalmat, és magamba mélyedve végiggondolnám az életem. Megírnám a végső üzenetem a világnak, és utána csak várnám az elkerülhetetlent.

View more