Az a szerelem, amikor meglátom bugyiban és feláll a farkam, liheg a nyelvem és csak arra tudok gondolni, hogy hátulról széthúzzam a fenekét és jó mélyen kinyaljam :)) Ez a szerelem :))
Te ezt szerelemnek nevezed. Én meg szexuális túlfűtöttségnek.
Általában nagyon odafigyelek erre, de megesik, hogy észre sem veszem, hogy a másiknak rosszul esett, amit mondtam, vagy tettem. :( Természetemből adódóan a pillanat embere vagyok, azonnal akarok mindent. Éppen ezért a legtöbb esetben én vagyok az, aki bocsánatot kér a másiktól, még akkor is, ha úgy érzem, hogy ez nem az én dolgom lenne. :) De inkább, minthogy haraggal kelljen elválnunk, magamra vállalom ezt a nemes "feladatot". :*
Magam sem tudom. Én nem nagyon válaszolgatok már egy ideje. Csak azért járok fel ide, hogy annak a pár személynek a válaszait olvasgassam, akiket követek. ✌