Sajnos volt, pedig annak se kellett volna az lennie... Amikor megismerkedtünk minden annyira jó volt, hajtott az újdonság és a rózsaszín felhők közötti bolyongás. Az elején mindig én akartam vele több időt tölteni, de sajnos idő közben kiköltözött külföldre és egyre nehezebbé váltak a dolgok. Az első karácsonyunk után valami nagyon megváltozott benne. Onnantól kezdve hirtelen mindent is akart, voltak alkalmak amikor 8-9 órát vonatoztam külföldre, csak hogy együtt lehessünk egy hosszú hétvégét. Egy idő után ez a nagy távolság kezdett bennem megváltozatni valamit és sajnos ezt nem tudta elfogadni, már nem ment hogy minden szabadidőm utazással vagy szervezéssel töltsem el 😣 Ez az időszak rengeteg fájdalmas veszekedésbe és álmatlan éjszakába került, mire sikerült magamban tisztázni, hogy így már több problémával és fájdalommal jár mint boldogsággal. Nem értett egyet a döntéssel és ő még szerette volna folytatni, de nekem már nem ment. Hosszas viták után végül elváltak útjaink, de mai napig eszembe jutnak azok a boldog napok amiket vele éltem át 😌
Te gyerekként kisebb korodban kaptál ki szüleidtől ha rossz voltál vagy rosszat csináltál?
Egyszer kaptam ki azóta is emlegetem😂 Egy kavicsos tengerpart mellett nyaraltunk, lehettem vagy 5-6 éves és imádtam a kavicsokkal játszani. Egyik nap édesanyám nagyon csúnyán leégett a napon ( volt ahol fel is hólyagosodott neki😣) én meg ismét elkezdtem az apró kavicsokat feldobálni és természetesen ahogy leestek 1-2 édesanyámat is eltalálta és iszonyatosan fájt neki ahogy az égett böröcskéjen megpattantak az apró kavicsok. Szegény többször is rám szólt, hogy fejezzem be, de nem hallgattam rá 😂 Hát így kaptam meg életem első és utolsó pofonját a szüleimtől😅
Most hirtelen feltört bennem egy nagyon erős, már-már ösztönös kéztetés hogy új embereket ismerjek meg így éjszaka 1:16-kor. Veled előfordult már ilyen? Milyen gyakori?