@Sophrones#11 🇭🇺

Sophrone

Ask @Sophrones

Sort by:

LatestTop

Szia :) Hogy vagy? Van terv a hétvégére?

GonoszKecske’s Profile PhotoGonosz Kecske
Szia! Kedves Tőled, hogy érdeklődsz. :)
Köszönöm, kimondottan jól vagyok. Éppen főzök-takarítok, mert Párom barátai jönnek fel hozzánk a rituális kis kártyás/geek hétvégénkre, ami mindig nagyon jól szokott sikerülni. Szóval lelkileg készülök az MTG, WOW TCG és Warhammer bugyraira, és persze mások mókás leitatására. :D

+ 2 💬 messages

read all

Ha választhatnál egy tulajdonságot vagy képességet, amit holnap reggelre megszerezhetsz, akkor mi lenne az?

Nituska24943’s Profile PhotoNituska
Ha fiktív képesség is szóba jöhet, akkor a gyógyításra esne a választásom ( https://ask.fm/Sophrones/answers/172679638463 ), ha pedig mindenképpen reális opciónál kellene maradnom, akkor a gördülékeny szóbeli nyelvtudást választanám ( https://ask.fm/Sophrones/answers/172423056575 ).

Related users

Szerinted kinek sanyarúbb a sorsa? A feleségnek, aki mellé éjszakánként befekszik a férje, miközben fogalma sincs arról, hogy gondolatban egy másik nő ágyában jár? Vagy a szeretőnek, aki tudja, hogy a szeretett férfi minden este más nő mellé fekszik be?

Veszélyes "igazságot tenni" egy ilyen sok tényezős egyenletben.
A házasság intézményének köszönhetően a feleség látszólag relativizálhatatlan erkölcsi fölényt élvez a szeretővel szemben, de az élet a valóságban nem így működik. Mi van, ha csak egy érdekből köttetett frigy fagyos presztízsfelesége helyezkedik szembe egy igaz szerelmet érző, a kialakult helyzet kilátástalanságában magát elemésztő nővel?
Azzal, hogy egy bizonyos fennálló helyzetet görcsösen és rugalmatlanul a tanult erkölcsi normáink nyomán próbálunk értelmezni, nagyon könnyen félrenyúlhatunk. Senki lelki működéseibe nem láthatunk bele, ahogyan mindenki máshogy reagál bizonyos megpróbáltatásokra, ezért egy ilyen szituációban nem létezik külső, kőbe vésett igazság vagy súlyozás.

Kedves Követetteim!

Sophrones’s Profile PhotoSophrone
A mai kérdésem kissé fajsúlyosabb lesz az eddigieknél.
L. Varga Péter egy tanulmányában így nyilatkozott a horrorirodalomról, annak funkcióiról:
„A civilizáció ára [...] az, hogy le kell láncolni a lélekben lakozó démonokat: az agresszivitás, a kegyetlenség, a szadizmus, a perverzitás démonait, s ahhoz, hogy ne szakítsák el a láncaikat, időnként meg kell sétáltatni őket: szabadon kell engedni a fikció ártalmatlan térségeiben. Ezt teszi például Stephen King [...].” Ilyen értelemben tehát L. Varga Péter gondolatai mentén “terápiaként, feszültségoldásként értelmezzük a King nevével fémjelzett jelenséget, amely emberek milliói számára segít a »démonjaik megsétáltatásában«".
Ugyan a kérdés csak lazán kapcsolódik az idézett szöveghez, viszont iránymutatást adhat.
Szerinted minek köszönheti a horror műfaja a korokon átívelő, megdönthetetlen népszerűségét?
És úgy általánosságban: Te hogyan viszonyulsz a félelemhez? Hogyan kezeled, hogyan reagálsz a hátborzongató ingerekre? Szoktad "sétáltatni a démonaidat"?

View more

Mennyire áll most másként az életed, mint ahogy azt 3 éve elképzelted?

ButterkSmith’s Profile Photovjak
Ezzel a három évvel igazán izgalmas keretet adtál a történetnek, mert akkor készültem a rövid intervallumú tanítási gyakorlataimra és a Párommal is viszonylag friss volt a kapcsolatom, tehát remek kiindulási pont ez mindenféle vízióhoz.
Kezdem a párkapcsolattal, mert szerencsére az a legkönnyebb. 😄 Ahhoz képest, hogy pont három éve volt a legnehezebb időszakunk, minden várakozásomat mérföldekkel felülmúlta mind a Kedvesem, mind a kis duónk közös teljesítménye. A bonyolult kezdet ellenére azóta összeköltöztünk és stabilabbak vagyunk, mint azt valaha is gondolni mertem volna. Azt három éve is éreztem, hogy Ő az igazi, de az élet kezdi ezt komolyan alátámasztani. Már a tény, hogy azzal tudom "lenyűgözni" Őt, ha jólelkű, kedves, becsületes vagyok, hogy olyan dolgok miatt büszke rám, amit azelőtt másnak el se mondtam volna, mert "úgyis lesz*rja"... Már ez egy ésszel felfoghatatlan szintre emeli Őt a szememben. De na, nem áradozok, mert már néha én érzem kínosnak az ömlengéseimet Róla. 😅
Viszont minden más értelemben elég sok dolog nem a várt módon alakult. Már alapból tanítási gyakorlatra is máshová mentem, mint amit a határozott elképzeléseim diktáltak, aztán fene se hitte volna, hogy már a zárószigorlatom letétele előtt felvesznek a jelenlegi munkahelyemre. Azt pedig végképp nem hittem volna, hogy megbocsátom magamnak a pedagógusi pályát illető sok-sok évi önbecsapást, és hogy minden tény fényében és ellenére őszintén kimondhatom, hogy semmit sem csinálnék másképp.
Szakmai sikerek és publikációk tekintetében három éve már éppen "beindult a szekér", de azért jócskán történtek olyan dolgok és elismerések, amiket még most sem fogtam fel igazán. A munkámnak köszönhetően megismertem olyan új területeket, amikről sosem hittem volna, hogy jó lehetek bennük (pl. egy pálcikaembert nem tudok rajzolni, de mint kiderült számítógépes grafikai munkákat, PR-anyagokat tök jól megoldok).
A tavalyi balesetem értelemszerűen szintén egy vis maior volt - két hét munkaviszony után három hónapra ágyba kerülni nem volt túl mókás. Már azzal meghódítottak maguknak a főnökeim, hogy akkor nem rúgtak ki. 😅
Három éve azt is hittem, hogy mostanra már Debrecenben fogunk élni, de ezt ezer dolog befolyásolta, és mivel a jelenlegi helyzetben is boldog vagyok, ezért nem bánkódom miatta.
Összességében sokkal jobb és teljesebb az életem, mint amit három évvel ezelőtt képes lettem volna megálmodni.

View more

Mit gondolsz a filozófiáról? Min filozofizáltál utoljára, és mire jutottál?

amiella2423’s Profile PhotoIllinichina Amiella
Hűha, ez most kicsit olyan kaliberű kérdés a számomra, mint a "mit gondolsz az irodalomról?" lenne... 😄
Ha jól emlékszem, kb. 17-18 évesen szerettem bele a filozófiába, amikor a kollégiumból hazafelé zötykölődve elolvastam egy könnyed hangvételű ismeretterjesztő könyvet a vonaton (mint kiderült, kapudrog volt a kis alattomos...). Tisztán emlékszem, hogy minden oldal után reflexszerűen bólogattam, hüledeztem és mosolyogtam, és szinte fiziológiailag éreztem, hogy tágul, átrendeződik az agyam. Tudom, hogy ez mennyire nevetségesen hangzik... :D De tényleg ezt éreztem. Jött egy oldalon egy közérthetően bemutatott, izgalmas tézis, amitől végtelen megvilágosodást, heuréka-élményt éreztem - majd a következő oldalon jött egy új filozófus, aki gyökereiben marcangolta szét az előző nézetet, és basszus, vele is egyetértettem! De miért? HOGYAN? És csak jöttek, jöttek az oldalak...
Mikor leszálltam a vonatról, teljesen más színben láttam a világot - mindenről kérdések ugrottak elém, illetve mindent megkérdőjeleztem, mindent egy dinamikus gondolati láncolat részeként értelmeztem. Aztán eltelt egy-két hét és az élmény enyhült, kezdtem visszasüppedni az eltompult valóságba, az agytekervények újra korrodálódni kezdtek. Újabb oldal, fejezet, könyv kellett ahhoz, hogy ebben az éteri fényű, szinte transzcendencia-szintű alternatív világban maradhassak - érted már, miért gondolom drognak a filozófiát?
Amikor az egyetemi felvételire került a sor, eredetileg filozófia szakra szerettem volna menni, de ÉPPEN attól az évtől kezdve nem indult szakpárként a magyarral (a latinnal ugyanez volt a helyzet). Akkor persze szívfájdalom volt ezt tudomásul vennem, de éreztem a dolgok mögött egy hatalmas adag sorsszerűséget - és nyilván így is lett, a másik szakomnak köszönhetően teljesen új irányt vett az életem. Utólag örülök ennek, mert amikor kinéztem magamnak ezt a szakot, nem a jövőm vagy a fene nagy perspektivikus gondolkodás lökdösött előre az egzisztenciát illetően, hanem a mély, kitéphetetlen szenvedély - sóvárogtam az ópiumom után, amit ha már egyszer megkóstoltam, minden más ízetlenné vált az árnyékában. Persze aztán némi lifehack-et alkalmazva az irodalmi kutatásomat is el tudtam vinni filozofikus irányba, most pedig már intézményi kereteken kívül jutok hozzá egy-egy slukk ópiáthoz. De hogy már örökké a részem marad, affelől semmi kétség.

View more

Mit gondolsz a filozófiáról Min filozofizáltál utoljára és mire jutottál

Van bármi olyan tevékenység (sport, művészet stb.) amit szívesen kipróbálnál vagy csinálnál, de eddig nem tetted? Ha igen mi az és mi akadályozott abban, hogy kipróbáld?

Bluefoxthebrave’s Profile PhotoBluefox
Már nagyon régóta szeretnék megpróbálkozni az epoxy gyantával való művészkedéssel, hihetetlenül vonz.
Ha lesz majd egy kertes házunk, legszívesebben kialakítanék magamnak egy kis barkácskuckót a célra, és ahh, de boldog lennék.
Van bármi olyan tevékenység sport művészet stb amit szívesen kipróbálnál vagy

+ 1 💬 message

read all

Milliók vágynak halhatatlanságra, de fogalmuk sincs, mit kezdjenek magukkal egy esős vasárnapon. Akkor minek?

Szerintem az ehhez hasonló, felelőtlen sóvárgások mögött nem valós igény áll, hanem ezek inkább afféle gondolatgyakorlatok. Tudod, mint amikor az ember leül a koponyáján belül egy kényelmes bőrfotelbe, kitölt magának egy italt és merengve, millióról millióra beosztja, hogy mire költené a lottó főnyereményét - noha a valóságban sosem vett egy szelvényt se.
Ezek inkább unaloműző eszmehömpölygések, amik szerintem NAGYON hasznosak önismereti szempontból (is), és tulajdonképpen a filozófia küszöbének külső, kicsit málladozó, de azért életképesen stabil peremének tekinthetőek.
Álmodozni jó! Gondolkodni jó!
Milliók vágynak halhatatlanságra de fogalmuk sincs mit kezdjenek magukkal egy

Szükséged van neked arra, hogy egész életedben attól rettegj, hogy mikor csapja le a kezedről valaki párod?

Számomra azután a toxikus és manipulatív, érzelmileg (is) tudatosan kizsákmányoló és játszmázó pokoljárás után, amit a Párom előtt átéltem, és ami szándékosan tartott a kérdésedben megfogalmazott módon (is) állandó rettegésben, nos... Azután egy valódi szürreális élmény volt először megtapasztalni azt a fajta szerelmet, ami nem kiszipolyozni, majd eldobni akar, hanem békét és magától értetődő, megkérdőjelezhetetlen bizalmat, megnyugvást, elfogadást, támogatást ad.
A mögöttünk álló majd' négy év már bebizonyította számomra, hogy nincs okom kételkedni, mert a Párom végtelenül szeretetteljes, tisztességes és igaz ember, aki sosem játszmázna, hanem minden értelemben nagybetűs "férfi".

Amikor először köszönnek csókolommal nekünk, vagy egy kisgyerek először mutogat ránk néniként/bácsiként, az egy sokkoló élmény. Emlékszel Veled mikor történt ez meg?

nagyevelin19731’s Profile PhotoLina
Hűha, már nem emlékszem az elsőre, de biztos vagyok benne, hogy gimnazista koromban történt, tehát nyilván egy félresikerült esetről volt szó.
Az első "komolyan gondolt" csókolomot valószínűleg vagy a tanítási gyakorlatom alatt kaptam, vagy a családotthonban/gyermekotthonban, ahol önkéntes tanárkodtam az egyetem alatt.
Azóta már beléptem abba a stabilan fiatal >felnőtt< korba, ahol kimondottan sértésnek veszem, ha pl. a munkahelyemen egy ismeretlen letegez. Hiába nézek ki fiatalkának, a tegezés szakmai kontextusban számomra tiszteletlenséget jelent, és azt sugallja, hogy a másik fél nem vesz komolyan.

Kíváncsi leszek, hogy éjféli misére hányan mennek el innen a nagy "karácsony rajongók" közül...

Hát barátom, úgy érzem, a csacsif@sz kevésbé optimális végén állsz.
Én személy szerint sokkal többe nézek egy kedves, jó szándékú ateistát, mint egy templomban rózsafűzért morzsolgató Mari nénit, aki a buszon vagy a kasszánál tolakodva leátkozza rólad a fehérneműt.

Egy tízes skálán mennyire vagy introvertált?

noriicica’s Profile PhotoLio simp
Múlt héten hazafelé tartottam volna munka után, amikor a buszmegállóban pont mellettem horgonyzott le egy csacsogós kollégám. Hogy ne kelljen beszélgetnem vele, felszálltam egy éppen akkor érkező, számomra rossz buszra.
Osztályozz.

+ 1 💬 message

read all

Mennyire várod a karácsonyt?

Xaptx4869X’s Profile PhotoBourbon
Amikor kisiskolás voltam, az adventi időszak megkezdésekor adott nekünk a hitoktató bácsink egy üres jászolt ábrázoló rajzot, és az volt a feladatunk, hogy karácsonyig mindennap be kellett rajzolnunk a jászolba sárga színű ceruzával egy szalmaszálat, ha valami jót cselekedtünk - ezzel szimbolikusan melegítve a kis Jézuskát.
Hogy jelenleg mennyire várom a karácsonyt?
Hát Jézuska már nem fagyna meg nálam, de azért még jócskán van mit puhítani a fekhelyén.

+ 1 💬 message

read all

Van kedve valakinek filozofikus gondolatai megosztására?

Van egy "lány" ismerősöm, aki kétségkívül diagnosztizálatlan szellemi fogyatékos, és egy nagyon szegény, igénytelen és buta családból származik. Feltehetőleg azzal sincsen tisztában, hogy hogyan is készül a gyerek - mindez természetesen nem akadály a számára a gyártási folyamatban.
Az első gyerekét a gyámügy vette el tőle, mert az akkori "párja" - a lány tudtával - cigarettacsikkeket nyomott el a három éves kicsi intim területein, amit az óvónő vett észre. A második gyerekét nem hozta el a kórházból (nem is tudta, ki az apa), a harmadikat elvetette. És most, 23 évesen megint terhes.
Amikor eszembe jut ez a véglény, mindig morfondírozok egy sort a társadalmunk hézagjain, akár morális, akár bürokratikus értelemben. Párhuzamba állíthatnám főszereplő leányunk esetét a sok-sok évig gyermektelenül szenvedő lombikbébizők vagy a hétpróbát kiálló örökbefogadók helyzetével, felhozhatnék a bioetika és eugenetika mezsgyéjét súroló, radikális elképzeléseket - de nem.
Csak csendesen szégyenkezem az össztársadalmi felelősség súlya alatt összeroskadva.
MIÉRT, de tényleg, MIÉRT emberi és állampolgári alapjog a gyermekvállalás? Szűrünk, agyonrostálunk mindent, ha túl alacsony vagy, nem lehetsz katona, ha színvak vagy, nem lehetsz vegyész - de egy deviáns, széklábnyi IQ-hányadossal rendelkező evolúciós zsákutca a világra hozhat - szó szerint(!) - kilenc havonta egy szerencsétlen gyereket, amit ILYEN "szülői" előélet után az illetékes szervek szó nélkül végigasszisztálnak?
Mi ez, ha nem az emberiség kollektív tragédiája?

View more

+ 2 💬 messages

read all

Változott az öltözködési stílusod az évek alatt? Úgy érzed megtaláltad a stílusod és ahogy kost öltözöl, az igazán te vagy? Jöhetnek a képek is.

anonstar72998’s Profile Photoanonstar
Ha valaki él az általa nyújtott lehetőségekkel, az öltözködés egy kiváló metakommunikációs eszköz lehet. Én a kiskamaszkortól érzem relevánsnak a téma feszegetését, amikor már a szülőknek nevezett divat-türannoszok hatalma alkonyodni látszik, s vele párhuzamosan öntudatra kezd ébredni az ember kifejezni kívánt identitása, stílusa.
Nálam az első ilyen sarkalatos pont a hatodik osztályban történő iskolaváltásom előtti bevásárlásunk volt, amikor megkaptam életem első >fekete< skinny farmerét. (Ez nagy szó volt, mert anyám viszolyog a feketétől, valamint még tartott a trapéz-rémuralom.) Az ezt követő két évben szárnypróbálgató, szolid darkocska voltam, - bár akkor nem tudatosítottam, de így visszagondolva - nyomokban emo stílusjegyekkel (pl. akkoriban szerettem a fekete-fehér kockás ruhadarabokat, öveket). Aztán jött a gimnázium - sosem szerettem címkézni magam, ezért itt is leginkább a "dark" jelző semmitmondó kapaszkodóját tudom a stílusomhoz kötni, de talán a goth dominált benne a maga acélbetétes-fűzős-csipkés módján. A középiskola utolsó évére levetkőztem minden esetleges szélsőséget, és az egyetemen már egy teljesen egyszerű, laza, fekete és macskamintás, lezser öltözködés jellemzett. Az újabb fordulópont a munka világába való kilépésemkor történt, amikor kvázi az egész ruhatáramat lecseréltem fekete-bézs business casual vonalra (bár a napjainkban dívó szakzsargon talán leginkább egy elegánsabb dark academia-variánsként határozná meg). Azóta a bézs ruhadarabok száma jelentősen kikopott a szekrényemből, mert azt vettem észre, hogy így is, úgy is mindig csak a feketékért nyúlok... 😅
Jelenleg igyekszem kicsit feszegetni a határaimat (most pl. a svájci sapkával próbálkozom, eddig egész jól működünk együtt), és próbálom puhítani az összhatást egyre több kifejezetten nőies darab beiktatásával a hétköznapokba, mert a blézeres-Oxford cipős kinézetemet néha kicsit már túl komolynak érzem az aktuális munkakörömhöz.
Az egyik nap végre szoknyában mentem dolgozni. :) Nálam ez nagy szó.

View more

Változott az öltözködési stílusod az évek alatt Úgy érzed megtaláltad a stílusod

+ 1 💬 message

read all

Történt a héten olyan dolog, amire nem számítottál? Történt olyan dolog, amitől teljesen más lett a heted, mint a megszokott, esetleg előre tudod, hogy más lesz tőle a következő? Elégett vagy azzal, ahogy kezelted?

jmillyagain’s Profile PhotoJ. Milly
Van egy kollégám, aki az a tipikus >bácsi< - mintha a lelke mindig mamuszt viselve olvasná a Nemzeti Sportot. Nagyon sok irritáló tulajdonsága van: rengeteget telefonál, FOLYTON beszél, döntésképtelen stb., és a sajátos, bohókás stílusa miatt szinte mindenki utálja és gúnyolja a háta mögött. Engem ez nagyon zavar, mert alapvetően egy jóindulatú, barátságos emberről van szó, és a nagypapás rigolyái és karikatúra-jellege ellenére egy szerethető plüssmackó az öreg.
Igyekszem kompenzálni a többiek undokságát azzal, hogy mindig segítek neki az informatikában és >igazán< meghallgatom az apró hülyeségeit is, és úgy tűnik, emiatt kapaszkodót lát bennem. Ha segítségre van szüksége, rögtön engem kérdez a nálam sokkal kompetensebb kollégák helyett, és olyan tündérien hálás tud lenni. :)
Egyik nap ketten maradtunk az irodánkban, és szóba jött egy helyi, kortárs irodalmi alak, akit nem ismertem. A bácsi felolvasott nekem tőle egy megrendítően gyönyörű verset, amit a költő a halott feleségéről írt. Ez tipikusan egy olyan, nagybetűs >pillanat< volt számomra, amit magammal fogok vinni az életben, és aminek a hatására váratlanul arcul ütött a tény, hogy mennyire is hiányzik nekem az irodalom, és hogy valóban megtérül minden kedvesség, mert én egy felolvasott vers által sokkal többet kaptam a bácsitól, mint ő az általam helyrepofozott szoftverével.

View more

🍓 eper vs ananász 🍍? 🐶kutya vs macska 🐱? ❄tél vs nyár ☀? 🍕pizza vs hamburger🍔? 🍦fagyi vs jégkrém 🍧? 🍪keksz vs csoki🍫? Csodálatos napot!❤

Mostanában elég vaskos témákat érintettem, úgyhogy ez a kérdés jó lesz egy kis komolytalan felfrissüléshez. :)
1. Ananász. Nagyon szeretem a trópusi gyümölcsöket, amiből csak lehetséges, ilyen ízvilágút vásárolok.
2. Nem kérdés... :) Hatalmas macskarajongó vagyok.
Furcsa, mert kiskoromban inkább a kutyákért voltam oda, nem lehetett kiszedni a 101 kiskutyák mese elől... :D Aztán kaptam egy igazi dalmatát, amitől annyira rettegtem, hogy a szüleim kénytelenek voltak visszavinni az eredeti gazdihoz. Sad story.
3. Tél. Rettenetesen rosszul tűröm a természetes meleget, ellenben a hidegben előidézett, mesterséges meleg nagyon vonz. Maga a füst, és az az utánozhatatlan, metszően friss hideg-illat kiegészülve a téli ünnepkörök hangulatával: számomra egyértelmű győztes.
4. Pizza. Letagadni való mennyiséget fogyasztok belőle... :D (Most is épp a pizzafutárt várom.)
5. Mivel tölcsér nélkül eszem a fagyit, ezért tulajdonképpen számomra az is jégkrém(?). A sárgadinnye és a trópusi gyümölcsös ízek a kedvencek. :)
6. Hmm, egyikért sem vagyok oda. Ritkán törnek rám édességfalási rohamok, de akkor is a Roshen mogyorós nápolyija vagy egy szelet Piros Mogyorós szokott a célpont lenni - akkor legyen a csoki.
Neked is szép estét!

View more

+ 2 💬 messages

read all

Az álmaink miért traumatizálnak minket jobbam, mint az adott esetben még rosszabb valóságunk?

Az álmaink a tudatalattink játéka, a külső és belső, szubjektív valóságunk újragyurmázása, ebből kifolyólag nem új traumákat okoznak, csupán a régebbi sebeket tépkedik fel - akár többet is egyszerre.
Az agyunk furmányos kis szerkezet: véd minket, éppen ezért nem akarja, hogy elfelejtsük azt, amit egyszer már fájdalom- vagy veszélyforrásként detektált, nehogy tompuljon a rájuk épült védekező mechanizmusunk - elvégre az agyunk nem törődik az érzéseinkkel, csak életben akar minket tartani.
Az álmaink miért traumatizálnak minket jobbam mint az adott esetben még rosszabb

Mi volt eddig a legjobb könyv, amit valaha olvastál?

palikitti20004184’s Profile PhotoKitti
Euripidész Összes Drámái.
Úgy érzem, a saját elvárásaim mentén már azzal is eleget letettem az asztalra, hogy sok irodalomértő ismerősöm számára Euripidész neve egybeforrt az enyémmel. :)
(No persze nem annyira a tudásom, mint a szenvedélyem okán.)
Mi volt eddig a legjobb könyv amit valaha olvastál

Szia Drága! Kicsit jobban érzed már magad? :)

Eston8’s Profile PhotoNevem sin-chan...
Szia! Köszönöm szépen az érdeklődést, igazán jólesik! :) És ezt most jól fel is használom, hogy kicsit összegezzem magamban ezt a szűk két hetet.
(Aki most kapcsolódik be, annak mondanám, hogy a rezsigubanc miatt bezárt a munkahelyem, ezért új helyre tömörítettek minket.)
Mondhatjuk, igen, hogy az első hét első két napjához képest sokat javult a helyzet, de még mindig borzalmasan lemerít az új környezet és ingeráradat - amint hazaérek, megfőzöm a vacsit, majd belealszok a(z egyébként rohadt jó) sorozatba a Párom mellett. Idegesítő ez a zombiüzemmód, és csak reménykedni tudok, hogy felveszem majd a ritmust...
A szűk munkakörnyezetem szerencsére nagyon jó, kedves és befogadó emberkék mellé kerültem - ami paradox módon egyrészt "hátránnyá" is vált, mert már az első héten több ízben felvetődött, hogy "de jó lenne, Sophrone, ha velünk maradnál"... Amit az egyik jelenlegi, közvetlen munkatársam a magas pozíciójából kifolyólag képes is lenne elintézni - én viszont NAGYON nem szeretném ezt, vágyok vissza a régi helyemre. Szóval bonyolódhat ez még. :)
Az viszont nagyon pozitív meglepetés volt számomra, hogy szakmailag mennyire érthetetlen mértékben megbecsülnek és megbíznak bennem. Ez néha kellemes (már a harmadik napomon közvetlenül az igazgató bízott meg egy hozzá tartozó, bonyolult szellemi munkával, amit Ő és az igazgatóhelyettes nem tudtak megoldani, én viszont két órán belül az asztalunkra tettem), máskor viszont szül stresszes pillanatokat, mert olyan munkafolyamatok esetében is teljes értékű munkaerőként kezelnek és egyedül hagynak, amiről helyismeret hiányában néha halvány f*ngom sem lehet. :D
Maguk a feladatok eszméletlenül élvezetesek, tehát a munkavégzés részével nincsen probléma, és bár tele van a hely arrogáns p*csákkal, hála Istennek velük pont nincsen semmilyen kontaktom.
Hogy a klasszikust idézzem: innentől már csak "előre megyünk, nem hátra". :D

View more

Next

Language: English