Rocky C. Coastline

https://ask.fm/coastline/answers/23808915689?fbclid=IwAR3HMHQz7Lic2cA4bPkupvl3SuL7iDNR1MUqGeN8eUIF9kzDONuKFsGEQko

---

Hát nézzenek oda! Mához pont 10 évvel ezelőtt, ez volt az első válaszom az oldalon. Gondolkozom, hogy volt-e azóta hosszabb kihagyásom, de nem rémlik, hogy egy-két hónapnál több időre eltűntem volna.
Igen, visszatekertem egészen a legelső válaszomig a lapomat. Mostanában emlegettem, hogy "feltöltődtem", ám korábban eléggé mélyponton voltam és ez idő alatt, valamelyik nap rávettem magam erre a lépésre. Közben bele-bele néztem a korábbi válaszaimba is. Arra kellett akkor rájönnöm, hogy 5-7-10 évvel ezelőtt annyival lelkesebb voltam, kedvesebb, annyival szebben fogalmaztam és annyira... Más volt minden.
Mára megváltoztam. Más dolgokkal foglalkozom. Ez az élet rendje, tény. Igazából az lenne a gond, ha nem változtam volna. De az is tény, hogy valami elveszett és vannak olyan dolgok is, amik hiányoznak. Lehet ez a valami tért most vissza év elején? Csak remélem, hogy igen.
Mindenesetre, akkor ezt az első válaszomat nézegetve, megszületett egy gondolat, amit elsőre azt hittem, csak a mélypont hoz. Ám itt az új év, az új lendület, az új minden és ez a gondolat nemhogy elhalványult volna, hanem egyszerűen csak megszilárdult.
Ez pedig az, hogy azt hiszem így 10 év után, itt az ideje, hogy letegyem a lantomat ezen az oldalon. Legalábbis ebben a formájában mindenképp, ahogyan most használom. Még nem fogom törölni, mert ki fogok válogatni pár véletlen ideírt szösszenetem, amire lehet szükségem van és valószínű fogok életjelet is adni, de a válaszolgatásokról, ebben a frormában most már leteszek. Úgy érzem tanulnom kell, többet, mást, úgy vélem ezen exhibicionizmusom, ami itt tömörül, máshová kell csatornáznom és az ide áldozott időt, másra kell felhasználnom.
Úgyhogy, zárom soraim és "zárom" lapomat is. Nagyon köszönöm Neked, hogy követtél, kitartottál, vagy csak vissza-vissza néztél lapomra az elmúlt 10 évben, bármikor. Minden jót Neked! Ügyesen, okosan! Tanulni és fejlődni! Jót tesz az, hidd el. Köszönöm a 10 évet, köszönöm, hogy elolvastad a gondolataim és köszönöm, ha esetleg kérdeztél is!

---

Roro

View more

Kis semmilyen történet, de ez ugrott be, úgyhogy ezt mesélem el. ^^

---

Akadt egy szabad órám, mert egy találkozóra véletlenül sikerült sokkal hamarabb odaérnem.
Ötletem se volt mit csináljak, úgyhogy betévedtem egy könyvesboltba. Nem akartam könyvet venni, csak ott mindig jól eltudom ütni az időt, nézelődök, beleolvasgatok könyvekbe, ilyenek. Ám, ahogy beléptem, rögtön az első polcon megláttam Dmitry könyvét, hogy bizony féláron kapható... Féláron! A Poszt! Nem is nagyon nézelődtem, csak köröztem a polcnál, mint valami ragadozó a prédája körül. Aztán játszani kezdtem vele, felvettem, majd letettem, majd megint felvettem, majd megint letettem... Aztán felvettem és elindultam a kasszához. Képtelen voltam otthagyni, na...
Utána kivonultam az utcára, kerestem egy helyet, leültem és azonnal olvasni kezdtem. Tényleg "ragadozó" lettem és türelmetlenül estem neki áldozatomnak. Faltam a betűket, egyszerűen beszippantott... Ami meg is lepett, mert Dmitry Metrói után nehezebb olvasmányra számítottam, de nem. Ez vitt magával, elrabolt. A világ pedig átalakult köröttem, olyannyira, hogy már szinte hallani véltem, hogy oroszul beszélnek köröttem az emberek. Aztán, kiderült, hogy egyébként tényleg, mert egy kárpátaljai ült le nem messze tőlem, aki hol magyarul, hol ukrán/orosz nyelven beszélt. [Pár dolgot értettem, de valószínű, hogy az inkább ukrán volt, semmint orosz. Vagy valami furcsa keverékük.]
Azóta ez az utazós könyvem. Kicsit viseltes lett, hiszen mindig a táskámban van, és csak akkor olvasom, ha utazok és/vagy várok valakire/valamire. Valószínű, ha nem ez lenne a posztja, akkor már rég kiolvastam volna.

View more

Szépeket!

---

Oroszországba húz a szívem, nagyon. Azon belül is Vlagyivosztok, ahová gyakran ledobom a Google kis sárga emberkéjét, hogy általa "sétálgassak" ott. A Fedorov öböl (бухта Федорова) és környéke nagy kedvencem lett.

---

Könnyű dolgom lenne azt mondani, hogy Vlagyimirovics miatt, ám ha nem lenne a jelenlegi helyzet, akkor sem ott tengetném mindennapjaim.
Egyrészt, anyagilag nem tartok ott, hogy bele tudnék vágni egy ilyen útba, másrészt, még nem néztem utána, hogy milyen lehetőségeim lehetnének ott, hogy tudnék elhelyezkedni. Bár a nyelvet tanulom, még azért az nem elég, hogy olyan jól tudnék kommunikálni, azt is még csiszolgatni kéne azért előtte. Persze, valószínű itt a nyugatibb oldalon, mondjuk Moszkvában, ellennék az angollal is, de valószínűnek tartom, ha már Vlagyivosztok felé kacsingatok, oda már kéne az orosz.
Szóval, van még itt bőven terveznivaló.
Meg aztán, itt a jelenlegi helyzet is, ami megborította ezeket a terveimet... De valahol, ott belül, nagyon mélyen, ott, még beljebb, még egy kicsit... Szóval, valahol ott, még nem tettem le róla, hogy egyszer odajutok.

View more

Régebben, mindig volt aktuális kedvenc bögrém és csak abból voltam hajlandó reggel a kávémat inni. Mivel mindennapi használatban voltak, így idővel, valahogy mindig sikerült őket eltörnöm. A vitrinben tartom a legutolsó ilyen nagy kedvencem - törötten. Még Lectertől kaptam, amikor közös volt az életünk. Amolyan belsős kis közös szavunk szerepel rajta, az egyik születésnapomra kaptam Tőle.

---

Azóta eltelt egy kis idő, sokáig nem volt "kedvenc bögrém" a reggeli kávéhoz. Mostanság van újra, pontosabban vannak. Azok, amiket magam csicsáztam ki. Itt is megosztottam belőlük párat, de instagramomon is vannak még fent.
https://ask.fm/coastline/answers/170717956073
https://ask.fm/coastline/answers/171179405545
És! Karácsonyra kaptam Bátyám3-tól egy bögrét, ami azóta a kedvenc teázós(!) bögrém lett. Ez még nekem is újdonság! Nézd, milyen giccses, csillámos, csajos! Imádom!

View more

Tudod, az a gond, hogyha direktben rákérdez valaki arra, hogy "mikor csináltad utoljára", az nem a szexualitásról, a szexről való beszélgetés, csak suttyóság.
Lehet a szexről beszélgetni, lehet vele viccelődni is. De általában ez nem azzal egyenlő, hogy az ember kiteregeti, hogy "kedden esténként, nálam szex van", hanem normálisan beszélgetünk róla.
Olyan ez, mint az evés. Ugyanolyan szükséglet, mégsem érdekel, mit ettem ma ebédre, de az már lehet érdekes, hogy milyen diétát követ valaki, vagy miért úgy eszik, ahogy. Érted mire gondolok?
Szóval, nem prűdek az emberek, hanem sokan szimplán csak suttyerákok és nem tudják, hogy kell beszélgetni idegenekkel ilyen témákról. [Mert amúgy, Barátok közt akár még a suttyóskodás is beleférhet, ha olyanok. De hát ez az! Ők a Barátaid, bizalmasok, ismernek.]

View more

Szép napot!

---

Ígérem, fogok dönteni, de előtte: Attól függ, az ember, hogyan használja. Ennek tükrében a szubjektív véleményem: gyógyulásra alkalmas felület.
Sokszor, az oldalon feltett kérdésekre való válaszolgatás közben megejtett gondolkodásaim vezetnek egy jobb irányba. Még akkor is, ha épp semleges a válaszom, vagy borongós, netán bunkóbb. Egy lenyomat, egy gondolat, aztán viszem tovább, agyalok még rajta, akár később is.
Mások válaszát olvasgatva, pedig kicsit kilépek a buborékomból, a saját légkörömből és meglepődök, mennyire másképp tudjuk látni, akár ugyanazt a dolgot is. Emiatt van néha, hogy az érvelés miatt, olyan válaszra is adok visszajelzést, amivel amúgy nem értek egyet, de a mögötte húzódó okokat látva, megértem, hogy miért ez a végeredmény.
Szóval, nekem jó ez az oldal.
A shoutoutokat jelentem-tiltom-törlöm, ha kedvem támad kattingatni. Ha azokkal is tüzetesen foglalkoznék, akkor biztos, hogy romláshoz vezetne. Na jó, néha egy-egy ilyenen levezetem a feszültséget, vagy elviccelem. Hazudnék, ha ezt nem tenném hozzá.

View more

Nem egy egyszerű út és őszintén nem tudom, hogy ki lehet-e belőle rendesen lábalni. Mai napig van, hogy falási roham tör rám, rosszullétig eszek, vagy egyszerűen alig tudom magam rávenni az evésre, mert "szégyellem", hogy enni akarok. De szerencsére, ezek a ritka esetek már.

---

Az első az volt, hogy magammal tisztáztam, mit akarok a testemmel, a testemtől. Miért nézek ki úgy ahogy és mi az, amit tehetek azért, amit én szeretnék. Na és persze, egészséges-e, amit én szeretnék. Pl. nekem soha nem lesz vékony combom, mert alul hangsúlyosabb alkat vagyok és valószínű soha nem leszek 55 kilós filigrán alak, hacsak nem tényleg, masszívan el nem kezdek koplalni. [Bár azzal is, "csak" 75 kilóig jutottam és 169 magas vagyok.]
Ezek után jött a kaja. Annak a híve vagyok, hogy pár nagyon alap gondolaton túl, mindent magának kell az embernek kitapasztalnia. Az alap pedig: akkor egyél, amikor ÉHES vagy és lehetőleg naponta egyél zöldségeket. És igyál vizet! Sok vizet! A szervezetünk kb. 10 liter vizet mozgat meg naponta magában, és ennek a töredékét kéri csak, hogy pótold. Milyen takarékos, nem? Megérdemli azt a 2 litert, na.
De az evésre visszatérve: Hányszor? Mennyit? Húst egyél? Glutént? Tejtermékeket? Ezeket mind-mind magadnak kell kitapasztalni. A legegyszerűbb, ha az orvosok által ajánlott, 5x keveset és testarányaidnak megfelelő kalóriamennyiséget, a megfelelő makrókkal [fehérje, szénhidrát, zsír] kezdesz el enni. [Neten van fent 1000 kalkulátor erre.] Tehát, nem csokiból meg chipsből. ;] Aztán, ha nem jó, ezeket finomítod. Lehet az öször kevés nem okés neked, hanem háromszor, vagy kétszer, de akkor többet. Az is lehet, hogy több húst kell enned, vagy pont, hogy kevesebbet. Lehet, hogy neked a vegán étrend is bejön, vagy épp a paleo. A lényeg, hogy figyelj a tested jelzéseire és ne félj változtatni egy-egy étrenden, alapanyagon.
Körülményes, tuodom. Főleg az elején, de idővel rutinból fognak ezek jönni és ha minden jól megy, akkor már a tested maga fog jelezni, hogy éppen, miből, mennyi kell neki. ^_^

---

Ó és még valami! Keress valakit magad mellé, aki szívesen segít ebben, akár sorstársat is. Mármint, akinek be tudsz számolni a haladásodról, aki figyelmeztet, ha azt látja, hogy kevesebbet/többet eszel, mint kellene. És akiért ugyanezeket meg tudod tenni.

---

Kitartást és sok-sok-sok sikert Neked! Nem ördögtől való ez az evés dolog.

View more

Régen tetted fel ezt a kérdést, és akkor nem tudtam megválaszolni. Nem jutott eszembe semmi...
Aztán, meg tudtam volna válaszolni, de elfeledkeztem róla. Ma hajnalban, valahogy mégis felidéződött bennem, egy nem olyan túlkoros emlék.

---

Épp az egyetemre tartottunk, valamikor október végén, nagy utazás volt. Csacsogtunk, beszélgettünk, de azért már dolgozott bennünk a kávé és az egyéb folyadékok jótékony hatása, úgyhogy már mocorogtunk, türelmetlenül vártuk, hogy végre megérkezzünk. Néha a sofőrre sandítottam két godolat közt, de szokásomhoz híven, inkább az autó ablakán kívül engedtem, hogy tekintetem pásztázzon, még éppen valamelyik gondolatmenetemet ecseteltem. Fák, zöld, bokrok, betonút, szokásos, amikor egyszer csak az egyik kanyar után elakadt a szavam.
Köd.
Messziről láttam "Pécset", mert igazából, csak az égbetörő Mecseket lehetett látni. Pécs maga nem látszott mert, mint gyerek az anyja szoknyája alá, úgy bújt be a Mecsek derekánál húzódó ködfátyol alá. Hihetetlenül lenyűgözött, útitársaimat szerintem kifejezetten meg is leptem, hogy ennyire fellelkesedtem egy egyszerű köd láttán. Ám valahogy az a köd, nem volt egy egyszerű köd.

View more