@coastline#11 🇭🇺

Rocky C. Coastline

Ask @coastline

Sort by:

LatestTop

Previous

Mit gondolsz az abortusz kérdéséről? Sokan gyilkosságnak tartják, de vannak, akik úgy vélik, egyes esetekben indokolt és elfogadott is lehet. Te hogy vélekedsz erről? (mondjuk pont fiúnak teszem fel a kérdést... :D nem baj, miért is ne?)

[Zárójelben annyit mondanék, személyesen neked, hogy én vagyok az Freddie [Fred Schließe], nem kell reagálni, de szerintem meg fogsz lepődni, gondoltam szólok. :D]
Még anno esszé témám volt ez, mert elég kényes téma, és nekem pofátlanul kegyetlen véleményem van róla. Avagy 18 év alatt kötelezővé tetetném. Gyilkosság ide vagy oda, de a társadalmunkat szerintem egyszerűen tönkreteszi az, hogyha gyerek nevel gyereket. Ez körülbelül olyan, minthogy vak vezet világtalant. A gyerek lelkileg nem lesz kifejlett, az anyuka meg szintúgy. Nem képes még olyan biztonságot nyújtani neki egy lány, mint egy felnőtt nő.
Bővítve a témakört, szerintem inkább meg se szülessen az a gyermek, akit egyszerűen nem tudnak normális körülmények között felnevelni. Kegyetlen? Szerintem kegyetlenebb azt végignézni, ahogy szenved éveken keresztül, majd végül saját maga öli meg magát, vagy csak egy lecsúszott senki válik belőle.
Akkor ott van az, mikor az anya élete forog kockán. Tény, az anya dönthet úgy, hogy feláldozza saját életét, csakhogy világra hozza gyermekét. És megajándékozza egyben azzal is, a születendő ifjút, hogy egész életében viseli annak a gondolatnak a súlyát, hogy az anyja miatta halt meg. Ez korrekt a gyermekre nézve?
És ha mondjuk a fiatal nő erőszak áldozata, és úgy esik teherbe? Hordja ki ennek a "frigynek" a gyümölcsét? És utána mit csinál vele? Sőt, közben, hogy érzi magát? Ja persze, itt is a gyermek életéről van szó, aki majd megszületik, és nevelőintézetbe kerül, és soha nem fogja megtudni, ki az anyja/apja. Jobb esetben...
Ezekre nem gondolnak a nagy "Abortusz = Gyilkosság" képviselői szerintem. Csakhogy inkább adjuk örökbe őket. Rendben, bedugjuk egy intézetbe, és ott milyen élet vár rá? Mennyi az esélye, hogy szerető szülőkhöz kerül, és nem olyanokhoz, akik csak a pénz miatt veszik ki őket? Egyáltalán mennyi az esélye, hogy kikerül onnan?
Csak nézzünk körbe a mai társadalomban... Hány nő van, aki megtagadja azt, hogy anya akar valaha is lenni? Mert most nagyon trendi a karriert építeni, igaz? És hány gyermek vár az intézetbe már így is, hogy egyszer valaki hazavigye, és azt mondja "ez az otthonod és mi leszünk a családod, akik SZERETÜNK"?
Gyilkosságot szerintem az követ el, aki nem gondolkozik, és azt mondja, hogy gyilkosság az abortusz. Meggyilkolja azon gyermekek lelkét, akik intézetben, szeretet nélkül, anya és apa nélkül kénytelen felnőni, vagy egy szívtelen nevelőszülőnél, vagy akár a saját, talán nem szívtelen, de világról semmit nem tudó, fiatal anyjánál, aki szintúgy gyerek még...
Úgy röviden, ennyi a véleményem.

View more

A klasszikus kérdés: melyek a kedvenc neveid? (:

Óhó, kedvemre sorolhatok! Nos magyar nevek közül nemrég kettőbe szerettem bele igazán, az a Kornél és a Kornélia. A férfi megfelelőjében nagyon tetszik a temperamentum, amit a dallama ad, a női megfelelőjében pedig a végén az a lágy "lia" egyszerűen elolvaszt, ha hallom.
Továbbá ott az Ilárion név, amit egyszerűen nem tudok feledni, egyik regényem főhőse meg is kapta, mert csodálatos hangzása van.
Női nevek közül még tudom mondani a Lucát és a Leilát. Erről a kettőről mindig egy butácska, kissé kényes lány képe ugrik be, ha hallom. Beteges vonzalmat érzek az ilyen jellemű lányok után, nem tudom miért, ez a két név pedig egyszerűen elcsavarja a fejem.
Ne felejtsem el még megemlíteni a Rabánt. Bár erre különösebb magyarázatom nincs.
Magyar nevek után, pedig néhány külföldi, amikhez már magyarázatot nem fűzök, ha nem baj.
~ Chase
~ Igor; Sasha és Boris | Natasa
~ Malik; Kadar és Habib | Farah és Yasmine
~ Jürgen

Biztos vagyok benne, hogy egy párat kihagytam. :D

View more

Liked by: Tenshi Vera Vini

Mi az, amit nem mernél megtenni?

gwyneira’s Profile Photo夢 lexia
Sok-sok dolog van azért, de a legfőbbet kiemelném: Nem merném feladni. Teljesen mindegy mire gondolunk, ha valamibe belekezdek, nem merem többé feladni.
Liked by: 夢 lexia

Related users

Számodra (önmagadat nézve) miben nyilvánul meg a tisztesség, az erkölcs, a tisztaság?

Hát pontokba szedve, körülbelül ezekben nyilvánulnak meg nekem:
- Elfogadom mások nézeteit; hitét; életképét, még ha számomra érthetetlen is, és nem próbálom letuszkolni a torkán a sajátom, inkább észérvekkel bevezetem, hogy ő is hasonlóan elfogadja, megértse.
- Normálisan beszélek bármilyen illetővel, amíg ugyanezt a normális beszédet/viselkedést visszakapom.
- Elfogadom, hogyha valaki feljebb van tőlem a "ranglistán", egészen addig, még ezen helyzetével vissza nem él.
- Igyekszem felelősséget vállalni azért, amit csináltam/csinálok, vállalom a következményeit szavaimnak, tetteimnek.
- Ha valaki bocsánatot kér, tőlem megkapja. A harag számomra valami gátló dolog, amit egyszerűen nem vagyok hajlandó megtűrni a környezetemben.
- Ha a kezét nyújtja valaki felém, megfogom, ha valaki földön van, igyekszem felsegíteni.
- Veszekedés és viszályok nélkül építem le a számomra gátló kapcsolatokat.
- Ahogy csak tehetem, odafigyelek a másikra, és nem a saját dolgaimon agyalok, miközben vele beszélgetek.
- Megértem, és kiakadás nélkül elfogadom a nemleges válaszokat, vagy az elutasításokat.
- Elnézést kérek bárkitől, akinek véletlenül nekimegyek, vagy mozgolódás közben meglököm, és megköszönöm, hogyha előre engednek, vagy megvárnak a lifttel. [Ezt azért írom le, mert sokszor tapasztalom, hogy ez másoknál nincs. Számomra ez érthetetlen...]
Amint ezek közül bármelyiket nem kapom vissza embertársaimtól, vagy kihasználtságot, tiszteletlenséget érzek irányukból, nem tárgyalok tovább velük, vagy csak elkerülöm őket. Röviden: Emberekkel kommunikálok, barmokkal nem. [És egyben itt a válaszom, hogy miért nem reagálok az oltogatóknak.]

View more

Liked by: Maja.

Nyauuu de édes *q* <3 Azt hiszem silianista lettem *q* (és persze amon-sethista, mert a saját cicukám az örök mini-istenségem <3 )

UndertakerxShinigami’s Profile PhotoSakuya Necratoholic
Ah, nagyon örülök neki, majd hogyha hazamegyek, tárgyalok vele, hogy bizony van egy rajongója, és hogy legyen szép okos kandúr, és nyávogjon valami szépet neked. :D
Úúhh... rohanok is a lapodra, hogy kérjek én is képet a te macsekodról. Kíváncsi lettem, na. ;]
U.I.: Tessék még egy kép, mert a többin nem látszik, hogy amúgy a két szemfoga így kilóg neki. Igazi vámpír "dög" ő. xD
Nyauuu de édes q 3
Azt hiszem silianista lettem q
és persze amonsethista mert a
Liked by: Maja.

Ha nagyon szépen megkérlek, raksz még képeket Silian cicáról? Kééééérleeeek~ Akármilyet, akármennyit ~ Kiskorit, nagykorit, maszatosat, mosdósat, vicceset...mindenfélét^^ Előre is köszi :3

UndertakerxShinigami’s Profile PhotoSakuya Necratoholic
Óh... Komolyan meglágyította a szívemet ez a kérés. :] Ez egy kicsit régi kép róla, alig 1 éves, de a tekintete azt hiszem, amiatt már megéri megmutatnom róla ezt a képet. :D
Ha nagyon szépen megkérlek raksz még képeket Silian cicáról Kééééérleeeek

Ha megválaszthatnád a külsőd, hogy szeretnél kinézni? Vagy elégedett vagy? :3

Mivel megváltoztathatom a külsőm, olyanra, mint amilyenre választanám, ezért rajta is vagyok az ügyön egy ideje, avagy elkezdtem edzeni magam. Erősebb szeretnék lenni, és lehetőleg hasonlóan szálkás izmokat, mint amilyen apámnak voltak. Persze, ez sok éves munka lesz, de egye-fene. :]
Aztán, mániám a hajamat vágatni/festeni, most éppen a szőkét néztem ki [mert szinte csak szőke nem voltam eddig még...], ha minden igaz, következő hónapban meg is lesz. [Ha nagyon szarul áll, akkor meg újra kék leszek. :D]
De ha mondjuk annyira nagyon akarunk valami konkrétat, hogy hogy szeretnék kinézni, nos novemberre egy ilyen külsőt szeretnék magamra ölteni, a Thor2 premierjének erejéig. Ezért is nem fogom levágatni a hajamat addig. [csatolt kép]
Utána pedig újra felcsapok ElephantWendigo egyik karakterjének, most Mark Kocht haját néztem ki magamnak [bár ez még változhat]: http://elephantwendigo.deviantart.com/art/Mark-Koch-313872021?q=gallery%3Aelephantwendigo%2F38157916&qo=7
A nyáron Stefan Drahost nyúltam, csak vörösen. xD [ http://elephantwendigo.deviantart.com/art/War-Machine-330257161?q=gallery%3Aelephantwendigo%2F38157916&qo=6 ]
A "Vagy elégedett vagy?" kérdésedre a válaszom pedig, mint ahogy minden tinédzsernek szokás válaszolnia: Nem. De azt hiszem pont ez visz előre, és ennek köszönhetem azt, hogy mindig valami újat húzok magamra, és szeretek változtatni. :]

View more

Ha megválaszthatnád a külsőd hogy szeretnél kinézni Vagy elégedett vagy 3
Liked by: o

Tegyük fel, hogy pedagógusi végzettséggel rendelkezel. Milyen szakterületen tudnád elképzelni magad, milyen tantárgyat tanítanál? Miért?

A hetekben fogalmazódott meg bennem, hogy fogom magam, és amellett, hogy építőmérnök leszek, felcsapok az egyetemen, mint matematika tanár, szóval, a kérdésed pont jókor jött. ;]
Egyszerűen szerelmese vagyok ennek a tudományágnak. Egészen kicsi koromtól ráéreztem már, és részben emiatt is kezdett vonzani az építőipar, hiszen a még több matematika lehetőségét csillogtatta felém.
Ráadásul ebben a félévemben igazán elmerültem benne [talán kicsit túlságosan is, és nem annyira foglalkoztam egyéb tárgyaimmal], és hihetetlenül kezd még inkább magával ragadni. Persze, arra is rá kellett jönnöm, hogy fele annyit sem tudok belőle, mint kéne. : D
Valamint, a matematikának köszönhetek elég sok mindent a felfogásomban. Köztük a legfőbb elvem, amit még a középiskolai matematika tanárom kért tőlem mindig [mert tudta, hogy emelten szeretnék később továbbmenni vele], hogy "bizonyítsd"! Avagy, semmit nem fogadok el 100%-osan, hacsak nincs valami letehető tény, vagy nem tapasztaltam meg saját bőrömön.
És remélem, hogy ezt tovább tudnám adni a diákjaimnak, hogyha odakerülnék, hogy a matematika nem csak számok, és igenis szerethető tudomány. :]
Ha pedig középiskolában kéne okítanom valamit, ugye ott minimum 2 tárgyra kell szakosodni, és szerintem nem kérdés, hogy a fizikát választanám mellé.

View more

Miért élnek tovább a nők, mint a férfiak?

Hát erre értelmes választ úgysem fogok tudni adni, úgyhogy ha nem baj, régi földrajz tanáromat szeretném idézni, aki egy hatalmas sóhajjal kísérve ezt mondta az osztálynak.
"Azt ugye tudják, hogy a nők, miért élnek tovább, mint a férfiak? *rövid csend.* Mert nincs feleségük."
Biztos vagyok benne, hogy elcsépelt poén már ez, de számomra mindig jó emlék marad, tanár úr miatt. :D

Mi a véleményed a mai fiatalokról?

valakimilyenkivancsi’s Profile PhotoEchelon. Körtisz ;D
Az a legfőbb probléma, hogy a mai fiatalokat egy véka alá vesszük, és még csak esélyt sem nagyon akarunk adni magunknak [mert véleményem szerint 19 éves fejjel, még valamennyire benne vagyok a "mai fiatalok" körben], a jó véleményt illetően, csak a nagy többség alapján ítélünk. Azt hiszem, mindenki ismeri a mai facebook generációt és a róluk alkotott véleményeket. Nem róluk fogok beszélni.
Nincs sok tőlem fiatalabb ismerősöm, akik úgy közelebb is állnának hozzám. De azon kevesekről csak jót tudok mondani. Sokra vihetik még, az olyan emberek, mint ők, akik kitartóak, és igenis ugranak akkor is, mikor mások előttük elbuknak, vagy csak egyszerűen nem mernek ugrani.
Büszke vagyok azokra a fiatal társaimra, akik reggel csak azért is úgy kelnek fel, hogy újabb esélyt kaptak, és újra tehetnek valamit, annak érdekében, hogy saját magukat és a körülöttük lévő világot építsék.
Véleményem szerint, még ha nincsenek is olyan nagyon sokan, vannak jó páran, akikben ott van az ellenszegülés a minta ellen, amit a média/"kultúra"/trend hány ránk folyamatosan. És nem nehéz őket megtalálni, észrevenni, hiszen cselekedeteikkel, gondolkodásukkal máris kitűnnek azok közül, akiket előszeretettel oltogatunk, hogy "micsoda picsák".
Bár engem nem egy ilyen "micsoda picsa" is képes volt meglepni, mikor komolyabban elbeszélgettem vele. Igen, ott lapul közülük is néhányukban, hogy változtatni szeretnének, hogy tenni szeretnének. Vagy az, hogy érdekli őket valami, esetleg műveltek bizonyos területeken, ami nem csak a szolárium, vagy a körömlakkok árnyalatai.
Én kitartok ezek mellett a fiatalok mellett, és igenis, nem minden 13-17 éves olyan, hogy most újra egy egységes "idióta az összes"-ben részesítsem a korosztályt. Hiszek bennük, és remélem, hogy egyre többen lesznek olyanok, akikre ha ránézek, nem azért mosolyodom el, mert milyen "édesen ostoba"...
Elvégre ők [is] a jövők, és ha mindenki csak leírja őket, akkor szerintem csak abban segítünk, hogy ne akarjanak semmit csinálni, mert úgy érzik: "minek? úgyis csak a rosszat látják". Tudom... Éltem meg hasonlót.
Szóval, kedves fiatalok, fogadjátok virtuális pacsim [ <- hú de gay szó], és merjétek magatokat összeszedni!

View more

'És hát te mit tennél, ha egyszer csak hívatlanul beállítana hozzád egy törp, és minden magyarázó szó nélkül a fogasra akasztaná a holmiját az előszobában?'

gwyneira’s Profile Photo夢 lexia
"Belép a törp, és próbálja a fogasra akasztani a holmiját, de mivel az teljesen tele van kabátokkal, sőt az előszobába szinte mozdulni sem lehet, mert alig 1x1 méteres, ezért azonnal méltatlankodásba kezd.
- Hogy az ördögbe?! Hát ez még kisebb, mint ahonnan jöttem. A teringettét neki! - majd inkább úgy dönt, hogy mivel mozdulni sem lehet, beljebb sétál, egészen Rocky bátyának a szobájába. Látja, hogy az jóval nagyobb, így ott kezd az előbbi ténykedésbe, és a tőle jobbra eső kanapéra vágja le a cuccait.
Ekkora már az ajtajában áll Rocky, és tátott szájjal figyeli az idegent. Őszintén szólva, nem igazán tudja hova tenni... Kicsi, szőrös... De ami a legjobban érdekelné. hogy egyáltalán, hogy a fenébe jutott be?
- Na, ember! Kérek egy sört, meg valami harapnivalót, és az az ágy, az szimpatikus - vaskos mutatóujját egyenesen a szimpatikus ágyra szegezve meglengeti, majd meg is indul felé.
Több sem kell Rockynak, látva, hogy az a bizonyos "szimpatikus ágy", nem más, mint a hőn szeretett bátya alvóhelye, azonnal a törp elé vágja magát, és értelmetlen jeleket hadonászva a levegőbe - körülbelül, mint aki átkot készül szórni -, megálljt parancsol, valahogy így:
- Nanenanenane! Mi ez a... - a törp lábára téved tekintete - Úhrahmisten, vedd le vedd le vedd le, nemrég mostam fel!
A törpöt mindez annyira "megriassza", hogy egy hatalmas sóhajt enged ki magából, s eltrappol az egyre csak haját turkáló, hófehérre meszelődött házigazda mellett.
- Hol a söröm?
- Eszedbe ne jusson... - de mire kimondaná, hogy mi ne jusson a törp eszébe, annak már nemcsak, hogy eszébe jutott, de már a feneke alá is jutott az ágyból - Azt a büdös! Nincs sör nincs sör! Menj onnan! Úristen, tesóm kinyír, kibelez, lefejez, letépi a szememet, és felköti a hátamra...
- Ember. Csak hozd már azt a kupa sört.
És Rocky, látva, hogy a helyzet nem változik, a törp marad, a sár sem tűnik el, és bizony nem nagyon akaródzik leemelni nemesebbik részét bátya ágyáról, úgy dönt, az egyszerűbb megoldást választja.
Elájul..."

View more

Szerinted ki volt a legboldogabb író/költő?

Őszinte leszek és lehet ítélkezni: Ebben a témában nem vagyok annyira otthon. Azokon az írókon/költőkön kívül nem sokat ismerek, mint akikről középiskolában tanítottak nekünk. Mármint életútilag. Sőt, mondhatni egyet sem, mert bármennyire is szeretek olvasni, kevés könyvet/verset olvasok, kevés van, ami megfog, ha mégis, akkor pedig - sajnálom, de - nem az író/költő maga érdekel, hanem, hogy mit tett le az asztalra.
Egyetlen valaki van, akiről valamennyit tudok, kit talán pont "emiatt" szerettem meg. Ő mondhatni egy személyes hősöm és nagy kedvencem. Valaki, akire ha ránézek, akkor arra gondolok, hogy ennyi csapás után is, képes volt még mindig talpon maradni. Képes volt felállni, és tovább menni. Képes volt azt mondani: "Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!" Képes volt reményt találni, s bármennyire borús a legtöbb verse, mégis érezni benne, a szeretetet, a szűnni nem akaró reményt... S bár nem volt boldog élete, sőt! Mondhatni a boldogság volt, ami a legkevesebb szerepet játszott az életében, de az, hogy kereste azt, és nem adta fel sohasem... Talán ezért mondom őt, hogy ő volt a "legboldogabb".
Radnóti Miklós.
Mondjuk, ez annak köszönhető, hogy igen személyes képem van a boldogságról. Hiszen, [nem tudom, hogy hanyadjára fejtem itt ki], még mindig úgy tartom, hogy nem az a boldogság, hogy mindig minden rendben van. Nem az az öröm, hogy minden olyan remekül működik. Hanem az, hogyha a legnagyobb bajban is megtaláljuk, azt a cseppnyi jót, amiért kitarthatunk, amiért felállhatunk. S ha azt képesek vagyunk megragadni, máris átjárhat egy kellemes boldogságérzet.
Miklósban ez megvolt. Ezért szeretem őt annyira. És ezért is tudom, most példának hozni.

View more

http://kepfeltoltes.hu/130601/Dark_www.kepfeltoltes.hu_.jpg Mi jut eszedbe a képről? Milyen érzéseket vált ki belőled?

A szabadság utáni vágy volt az első, ami feléledt bennem, de mellé csatolódott az ismeretlentől való félelem is. Ahogyan a megszokott keretek közé zárva, még ha sötét is az, s még ha ránk is omlik már, sokkal "nyugodtabban" [bár inkább beletörődve] el tud lenni az ember, semmint, hogy egy kicsit merve, kockáztatva, úgymond "kilépjen a tetőre". Félelmetes a zuhanás esélye, ami ott fogad, félelmetes a mélység, hogyha lefelé nézünk. S a cél is olyan messzi, a világosság is annyira távoli, hogy inkább rettegve meghunyászkodunk, semmint kilépjünk.
Azért megvan a maga komor hangulata. Sokkal inkább a bukás veszélyének érzését kecsegteti, semmint, hogy azt a halovány fényt el lehetne érni. Olyan messzinek van ábrázolva, olyan aprónak, még a kép nagy része inkább sötét...
Kicsit megmagyarázom, miért is láttam ezt bele:
A fekete macska a tetőn, kifejezetten reményt ébreszt bennem. Talán azért mert van szerencsém, hogy szüleimnél még mindig hazavár, az én fekete macskám, Silian, aki igencsak sok dolgon átsegített engem. Szerintem ennek az "élménynek" köszönhetően látom inkább biztatónak őt ott fent, semmint rossz ómennek, amivel a fekete macskákat többségében illetni szokták.
Hívogat a tekintete... Hívogat valami új felé, ami kivezet abból a romos épületből... Hirtelen ahogy ránéztem, a jobb oldali alakként láttam magam, aki már félig kint lóg az ablakból. Folytatás gyanánt, azt tudom elképzelni, hogy minden bátorságot összeszedve, megindul a macska után, nem törődve azzal, hogy merre is, és miért is mutat. A denevérek is arra szállnak... Az összes kéz arrafelé mutat. De a macska, az mintha tenne az egészre, és esélyt adna: "mész a tömeggel, vagy megpróbálkozol velem "eljutni a holdra"?"...
U.I.: Csatoltam egy képet Silianról , amint éppen Ifjabb Godonov ölelgeti. Csakhogy lásd őt... :]

View more

httpkepfeltolteshu130601Darkwwwkepfeltolteshujpg Mi jut eszedbe a képről Milyen

Ha egy évre be kellene vonulnod egy börtönbe, ahová a rajtad lévő ruhákon kívül mindössze három dolgot vihetnél, melyet volnának azok?

1.: A plüss kiskutyám, amit édesapámtól kaptam, mikor megszülettem. [Lassan 20 éve...]
2.: Azt a bizonyos 0.38 mm-es golyóstollamat.
3.: És a "boldog füzetemet". Ami azért kapta ezt a nevet, mert mosolyognak rajta a muffinok, meg a pohár víz... Elég degenerált egy kinézete van, de "boldog füzet"! :D
Azt hiszem ennyi mindennel tökéletesen ellenék. :]

Mi öl meg minket, és mitől élünk örökké?

"Ami nem öl meg, az erősít"? Hát, mondjuk ebben van igazság, de nem mondja, hogy öröké élnénk tőle. Nem tudom mondjuk miért pont ezzel nyitottam...
De ugorjunk csak... Szerintem a nemtörődömség, és az unalom az, ami az embereket elsősorban megöli. Gondoljunk csak bele, amikor kimegyünk az utcára, hány "életunt" arcot látnunk? Manapság egyre többet... Úgy érzem, hogy eltévednek azok az emberek, akik ennyire rá tudnak unni, ennyire el tudnak keseredni az életben. És igen... Ez öl.
Hogy örökké? Örökkön élni? Ez azt hiszem fizikailag képtelen dolog, de mondjuk a nevünk fennmaradhat. Bár egy novellámban a halál így jellemezte, azt amit most mondani szeretnék:
"(...) számomra csak papírok, ócska játékszerek, mik valamennyire időt állók, nem úgy, mint te magad. Sajnálattal közlöm, ezzel te nem nyersz örök életet, csak emléked. Még az sem igazán, csak sok sok évet. De hangsúlyozom, Te nem."
Szóval, ha cselekszünk valami olyat, amit még ha nem is az egész világ, hanem csak családtagjaink megőriznek szívükben, akkor igen. Az emlékünk lehet örök életű. De a hangsúlyom a cselekvésen van. A tenni akaráson. Ha ez megvan, attól "élünk örökké". Vagy legalábbis, tovább, mint az átlag. :]

View more

Teljes mértékben kiüresedni, csak lebegni kívülállóként a világban és objektíven szemlélődni bárhol és bármikor, vagy leragadni egy korban, megtelve érzelmekkel, olykor szenvedve, de eseménydús, pörgős életet élve - melyiket választanád?

Biztos vagyok benne, hogy valaki már kérdezte tőlem ezt. Nem itt, hanem valahol teljesen máshol. Akkor is, az utóbbit választottam...
Tény, a nyugalom az, ami után a legtöbbet koslatok, ami után a legjobban vágyakozom, szinte már célommá vált, hogy egyszer majd nyugodt leszek. Mégis, inkább megküzdök ezért a nyugalomért, semmint, kézbe kapjam, és mint valami szemlélődő istenség, úgy nézzem a többieket.
Ennek egyszerű oka az, hogyha végig pörgünk, döntések sokaságát hozzuk meg, cselekszünk, érzünk, azért valamit fejlődünk is, tapasztalunk. Hogyha csak kívülállóként szemlélődünk, érzelmek nélkül, üresen, soha nem fogunk tudni megtapasztalni semmi konkrétat. Csak el kell képzelni azt a helyzetet, hogyha valakinek nincsenek érzései, és neki szeretnéd elmagyarázni, hogy milyen rosszul esik, hogy nem nevet egy vicceden sem. Mondd... Nem butaság ez? Ha azt nézzük, hogy egy érző lény, már mint gyermekek megérti ezt [legalább azt a részét, hogy mi az, hogy nevetni, és sértettnek lenni], ő pedig, mint több száz éves valami, nem képes feldolgozni.
Tény, sok minden mást meg tudnánk tanulni, de... Nem tudom értékelni azt, akinek a tudása csak könyvekből fakad. Máshogyan is kell tanulnunk. Avagy, egy szó mint száz: Az utóbbit választanám.

View more

Liked by: Krisz (ReTroo)

Hogyan reagálnál,ha arra ébrednél,hogy te vagy az utolsó ember a földön?

Elő dolgom lenne halálra rémülni. Hiszen minden olyan ember is eltűnt akkor, akit szeretek, akik jelentenek a számomra valamit. Teljesen ki lennék akadva, és elkezdeném őket keresni, hogy mégis merre lehetnek. Idővel feldolgoznám, hogy ők már nincsenek, de azt, hogy tényleg én vagyok a legutolsó, azt nem tudnám, és egész életem arra menne rá, hogy próbálnék keresni valakit még.
Biztos magam mellé vennék még egy kutyát is, hogy azért teljesen egyedül ne legyek. Lehet akkor adnám fel a keresést, hogyha ő meghalna mellettem.
Nem bírnám elviselni ezt a fajta magányt.

Milyen a törülköződ?

Hát többféle van. :D Van egy lovas, nagyobb törölközöm, van egy sima sárga, amibe valami érthetetlen módon bele van hímezve, hogy "Laura". Meg őőő... Húú, még van egy pár, de még a legcikisebbet elárulom, csakhogy lehessen röhögni: Rózsaszín, vörös rózsákkal díszítve! xD Mondjuk azt csak a hajamra használom, de azért őő... Hogy is mondjam elég hülyén tudok vele festeni. :D

Ha kitörölhetnél egy napot a történelemből, melyik lenne az?

gwyneira’s Profile Photo夢 lexia
Őszintén? Durva lesz, kegyetlen,és szerintem egy komplett közösséget fogok magamra haragítani, de azt a napot, amikor a Bibliát összerakták és valaki kezébe adták. És még mielőtt belekezdünk a "te sátánista állat"-ozásba, szeretném megmagyarázni is, ezen gondolatomat. Rendben? Eh... Hová tűnt a hallgatóság 70%-a? O_o
Szó. Csakis kizárólag azért, mert nagyon sok bölcs, és szép tanításokat kivettek/kihagytak belőle. Valamint, szinte csak az olyanokat rakták bele, ami fenyegető, gyomorforgató. És persze túl sok ellentmondás van benne, amit valahogyan sehogy sem tudok kibogozni.
De nem is ez a fontos. Sőt, mondhatni "lényegtelen". Inkább az, hogy a segítségével megteremtettek vele, egy olyan globális vallást, ami bár ezer felé szakad, mégis mindegyik valahol az emberek leuralását, bekebelezését, megfélemlítését és butítását "hirdeti" a szócsövein keresztül, mert úgy forgatják a szavait. Mind. Valamelyik okos szerzet kezébe került, aki meglátta benne azt a lehetőséget, hogy irányítani lehet vele emberek millióit, és tádám! Csak nézzünk körbe...
Szerencsétlen Jézus, biztos vagyok benne, hogy valamelyik mennyei kapuba veri a fejét, hogy mit tettek a tanításaival. Mert szép vallás lehetne. Mert ismerek én is olyanokat, akik tényleg képesek úgy élni, ahogyan ott a sorok között megbújik. Úgy, ahogyan szerintem Jézus maga is meg akarta nekünk mutatni, hogy segítsünk embertársainkon, hogy ne bántsuk egymást. [Jó mondjuk vannak olyan dolgok, amivel nem rétek egyet vele, de most nem is ez a lényeg.] De hogy ezek a főguruk mit képesek művelni...
Szóval, azt a napot, mikor először egységes könyv formájában megjelent az: Delete.
U.I.: Példa egy egyszerű ellentmondásra:
“ És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.”
És úgy tanítják, hogy a fényhozót száműzik a mennyekből. Érdekes, nem? :]

View more

Egyetértesz azzal a kijelentéssel, hogy "a liberalizmus a fertő kezdete"?

Elég erős kérdés ez, én úgy érzem... Azért megbirkózok vele. ;]
Csak azért a fertő kezdete, mert mi emberek még nem nőttünk fel hozzá. És ahogy elnézem, nem is nagyon fogunk, mert mindig szajkózzuk, hogy nekünk "ehhez-ahhoz jogunk van", meg "az én életem, én döntöm el", de nem igazán törődünk azzal, hogy a döntéseink hogyan vannak befolyással a TÖBBIEKRE. Ameddig a felelősségtudat meg nem születik bennünk, addig azt hiszem liberalizmusról nem kéne beszélni. Mert akármennyire is akar mindenki magával törődni, egy óriási közösség vagyunk, és pont. Ezen nem tudunk változtatni. Ha mégis valaki akar, akkor költözzön a dzsungelbe, ott majd nem kell a közösséggel foglalkoznia...
Tény, magam sem tűröm meg, hogy túlontúl belefolyjanak az életembe, mondhatni óriási szabadságvággyal születtem, ami már lehet beteges. Ennek ellenére, azt kell észrevennem, hogy képes lennék meghajolni egyetlen akarat előtt, hogyha azt látom, hogy végre valahára megtanítja az embereknek, hogy mit is jelent valójában a szabadság, és milyen súlya is van ennek. [ez meg már kicsit paradox, nem?]
Továbbá, ahogy elnézem magát a liberalizmust, annak elveit nézeteit, nos...Nem hinném, hogy arra lehet bármit is alapozni, hogy az ember alapvetően ésszerű és toleráns. Ha csak arra gondolok, hogy korábbi párommal, aki velem egynemű volt, kéz a kézben mentünk az utcán, milyen tekinteteket kaptunk. Nos azok szerintem se nem ésszerűek, se nem toleránsak nem voltak. De egyszerűbb példát is tudok mondani, mikor kék volt a hajam... Beszólogattak. Most ez komoly?
A másik véglet pedig, hogy annyira kezdünk belefolyni a nagy "elfogadtatásokba"/"jogom van hozzá"/"saját életem" dologba, hogy lassan már olyat is el akarunk fogadni és fogadtatni a közösséggel, ami pedig egyszerűen nem fér bele egyetlen normális társadalomba sem.
És még van sok minden, de nem nagyon szeretnék most belefolyni, órákba telne szerintem, mire minden kis "idétlen" nézetem megmagyaráznám. Szóval azzal zárnám soraim, hogy csak azért lehet a fertő kezdete, mert mi emberek fertőzővé tesszük. Azt akarjuk, hogy minket minden téren elfogadjanak, mert ehhez van jogunk, de hogy mi elfogadást és toleranciát mutassunk, ohó! Micsoda utópisztikus álom, nem? Szóval,a liberalizmus valami utópisztikus világban majd működni fog, ahogyan működnie kell. Talán egyszer itt is, de addig is, "egy fertő kezdete".

View more

Előfordult már, hogy összekeverted az álmaidat a valósággal?

Hát erre több példát is tudok mondani, hogy igen. Érdekesek szerintem, szóval úgy nagyjából mesélek, ha nem gond. :]
A legtöbb rémálmom elég valóságos, de általában tudom, hogy mikor ébredek fel, mikor van vége.
Ám volt egyszer, hogy álmom utolsó képe az volt, hogy a földre zuhanok, miközben az üldözőm felém hajol, és kést szorít a torkomhoz. Ez után felébredtem, de még annyira "benne voltam" az álmomban, hogy felpattantam az ágyamból, és kirohantam a szobámból. Csak akkor eszméltem rá, hogy álom volt, mikor lihegve, remegve szétnéztem a nappaliban, hogy mégis hol vagyok...
A legdurvább, mikor maj' egy óráig nem tudtam eldönteni, álmodom vagy ébren vagyok, az akkor történt, mikor egy álmomból az ötödik ébredés volt a valódi. Álmodtam valamit, felébredtem, és egész végig azon gondolkoztam, hogy "Na ha ezt az álmom elmesélem Paulnak, mit fog szólni!". Majd újra felébredtem, és arra eszméltem, hogy csak álom volt az előbbi ébredésem. Itt nem tudom mi történt pontosan, de kezdtem már zavaros lenni. Majd újra ébredtem, és azt láttam, hogy a falam nem vörös [a régi szobám színe ilyen volt], hanem sárga, és üvölteni kezdtem, hogy ez hogy lehet. Majd újra ébredtem, kimentem a nappaliba, rágyújtottam, és egy idegen lépett oda hozzám, amire csak nyugodtan válaszoltam, valami olyasmit, hogy "Ez sem valóság". És újra felébredtem. Akkor már valóságosan, de nem akartam elhinni. Felkeltem, szinte félve mentem ki a nappaliba, rágyújtottam és megvártam még anya hazaér. Amikor megérkezett, és beszélgetni kezdtem vele, akkor döbbentem rá, hogy már biztosan nem álmodok...
Aztán vannak olyanok, amiknek bizonyos mondata, érzése, akár egész nap képes kísérni, vagy még tovább. Azokból születnek a novelláim és a regényeim... :]

View more

Van kedvenc könyved?

IsabelleNoir’s Profile Photo- ZÁRT PROFIL- Baroness
Eddig a legtöbb könyv, ami a kezembe akadt, szinte mind a kedvencemmé vált valamennyire. Tudni kell, hogy nagyon válogatós vagyok, akármit nem olvasok el. Ha az első pár oldalban nincs meg az a valami, ami nekem kell [amit még én magam sem tudok, hogy micsoda], akkor nem is szoktam tovább olvasni.
Ha megvan, akkor elolvasom, és valamiért biztosan a kedvencemmé válik.
De azért most kettőt kiemelnék, amibe nemrégiben szerettem bele: Salai kételyei és Salai tojása Monaldi & Sorti írópárostól. Hát valami eszméletlenül élveztem mind a két könyvet, és sokszor emlegettem már, hogy bizony nagyon benne van a top könyvekbe, amit ajánlani tudok.
Meg persze, még azért meg kell említenem az Assassin's Creed-et is! Igaz, a Reneszánsz egy kicsit döcögős, és érezni rajta, hogy az írónak [Oliver Bowden] rá kellett éreznie erre a feladatra, de a további részek lenyűgözőek és fantasztikusak! Oda-vissza vagyok értük is. :]

View more

Szerinted jó szülő válna belőled?

Őszintén szólva, ilyenen még nem gondolkoztam, mert egy gyermek hatalmas nagy felelősségtudatot kíván, ami nekem 19 éves fejjel nagyon nincs még. Gyerek vagyok még én is...
Nem tudok válaszolni úgy igazán a kérdésedre. Nem tudom, milyen pontosan a jó szülő... Nem azért, mert szüleim nem lennének a legjobbak, de mondjuk sok dolgot másképpen fogok cselekedni, mint ők. Ha ők jók, én mégis másképpen cselekszem, akkor már rossz szülő leszek? Nem tudom...
Talán majd a gyermekem, vagy a párom majd meg fogja tudni mondani.
A jelen helyzetben pedig, ha netalántán rám szakadna egy gyerek, akkor biztos vagyok benne, hogy borzalmas szülője lennék. Túl kicsapongó, pörgős életem van, nem férne meg benne. Talán lennék akkora "tahó", hogy keresnék neki nevelőszülőket, akik tudom, hogy jól bánnának vele. De én magam még tuti, hogy nagyon rossz szülő lennék. És azt hiszem, ez egy darabig még így is marad.

View more

Szerinted miért bàntjàk egymàst az emberek,hogyha nincs is okuk rà?

Ahogy édesanyám mondaná: "Jó dolgukba nem tudnak már mit csinálni". Sokáig nem értettem, mára már látom valamennyire a lényegét.
Avagy, csakis azért, mert egyszerűen nincs mit csinálniuk. Az emberekből kiveszett az, hogy valamit is szeretnének, hogy van egy céljuk, amiért küzdenek, vagy tényleg, csak egy egyszerű hobbi, még az sincs. Nincs mit csinálniuk, nincs mivel foglalkozniuk, nem érdekli őket semmi, nem szeretnek semmit, mert az életükben "minden adott" vagy az volt, és ezért unatkoznak.
S persze, mi mással üthetnék el az időt? Hát mások szekálásával, bántásával. És mivel tiszteletet nem tanultak, ezért ez tényleg egy lehetséges opció. Élvezik, hogy egy adott ember nem tud mit kezdeni a helyzettel, mert mondjuk nem ahhoz van szokva, hogy folyamatosan bántják, s nem tudja magát úgy megvédeni. És mivel ők már jártasak ebben, még azt is képesek még jobban bántani, akik pedig sok pofont kaptak már az élettől. Végül saját egójukat is csak ez képes ápolni, merthogy amúgy semmiben nem jók, csak erre képesek, mivel semmiért nem tettek még, és nem is érdekli őket semmi...
Az ilyenek az életunt barmok szerintem. Elbutult, ellustult, céltalan, tiszteletlen, komplexusokkal teletűzdelt embertársaink "szerény" megnyilvánulása, az oktalan bántás. :]

View more

Next

Language: English