Siratod az elmúlt fiatalságod?
Nem - de fájlalom.
Igazából mindenki fájlalja, van aki jobban, van aki kevésbé, de az idő múlásával mindenki érzi ezt... pláne, ha fiatal korában nem volt semmilyen egészszégügyi vagy pénzügyi (vagy másféle, de az életben lényeges) problémája vagy sokkal kevesebb/kisebb volt, mint felnőtt életében.
Az idő múlása, benne az öregedés, a mai (XXI. századi) világban gyilkolja az embert belülről és kívülről egyaránt, kb. 35-40 éves kor fölött a "minek él", "fölösleges kolonc a társadalom nyakán", "irritáló a létezésük" stb. megjegyzések teljesen "normálisak" a huszonévesek részéről (ide értve a munkáltatókat is, akiknél a 40+ évesek szóba sem jöhetnek munkaerőként), mert a kulturáltságuk, a neveltetésük már nem tartalmazza az idősebb korosztályok tiszteletét (vannak kivételek, de csak mint a fehér holló) - a jó hír ebben az, hogy a mai huszonévesek lesznek majd 40+ évesek és őket majd az akkori huszonévesek (és az akkori munkáltatók) pontosan annyira fogják megvetni, mint napjainkban a mai huszonévesek a mai 40+ éveseket, azaz: az élettől visszakapják majd ami nekik visszajár... a közmondás szerint: "Legszebb öröm a káröröm", illetve: "Az inga mindig visszaleng" (mindkettő igaz erre a helyzetre is).
Igazából mindenki fájlalja, van aki jobban, van aki kevésbé, de az idő múlásával mindenki érzi ezt... pláne, ha fiatal korában nem volt semmilyen egészszégügyi vagy pénzügyi (vagy másféle, de az életben lényeges) problémája vagy sokkal kevesebb/kisebb volt, mint felnőtt életében.
Az idő múlása, benne az öregedés, a mai (XXI. századi) világban gyilkolja az embert belülről és kívülről egyaránt, kb. 35-40 éves kor fölött a "minek él", "fölösleges kolonc a társadalom nyakán", "irritáló a létezésük" stb. megjegyzések teljesen "normálisak" a huszonévesek részéről (ide értve a munkáltatókat is, akiknél a 40+ évesek szóba sem jöhetnek munkaerőként), mert a kulturáltságuk, a neveltetésük már nem tartalmazza az idősebb korosztályok tiszteletét (vannak kivételek, de csak mint a fehér holló) - a jó hír ebben az, hogy a mai huszonévesek lesznek majd 40+ évesek és őket majd az akkori huszonévesek (és az akkori munkáltatók) pontosan annyira fogják megvetni, mint napjainkban a mai huszonévesek a mai 40+ éveseket, azaz: az élettől visszakapják majd ami nekik visszajár... a közmondás szerint: "Legszebb öröm a káröröm", illetve: "Az inga mindig visszaleng" (mindkettő igaz erre a helyzetre is).
Liked by:
Sophrone