Rocky C. Coastline

Számomra ez a két kérdés, ugyanazt takarja. Az élet lényege, az élet célja egy és ugyanaz. Avagy az, amit Te adsz neki. Ha úgy tekintesz az életre, mint maga az élet, mint lehetőség, szinte azonnal meg is kapod a célt, miért is vagy itt. Lehet "csekély" az [bár ez nézőpont kérdése], de van lényege.
Mit adsz neki? Mit hagysz az életednek? Hogyan formálod? Mit teszel azért, hogy célja és lényege legyen? S ha van lényege, ha van célja, mit teszel azért/azokért?
Biológiai választ szeretnél? Fajfenntartás, ösztön? Realitást akarsz? Pár napja mondtam egy barátomnak, jó tanács gyanánt: "Kérlek, ne nézz mindent ennyire reálisan. Annyira szürke lesz tőle minden."
Van célja. Van lényege. Mindenkinek egyéni. Például ha azt mondjuk, hogy néhány anyának a gyermeke az életének a lényege. Nem tudjuk egy véka alá venni, mert minden egyes anyának másmilyen gyermeke van. Minden anyának más az életének a lényege.
Ha néhányunknak a munka a célja, a lényege, azt sem tudjuk egyként említeni. Még ha egy "iparban" is dolgoznak, mert mindegyik kéz másképp műveli, mindegyik fej másképp gondolja, mindegyik szem másképpen látja.
Az élet célja az, amit Te adsz neki, ahogyan Te látod. Merj nagyot gondolni. Merj békéset kitalálni. Merj másképp látni. Merj tenni.
Merj élni.

View more

A kéket, természetesen. A többi valamiért annyira nem volt szimpatikus.
Azért ezt, mert vágyaim között szerepel, hogy végre valahára "falakat tudjak mászni", bátran egyensúlyozni korlátokon, átugrani nagyobb dolgokat. Avagy a parkour dolog az, ami igazán vonz, csak testi hátrányaim [ehj de szépen leírtam, hogy dagadt vagyok xD], néhány félelmem [például maj' beszarok a magasban], ami még egyelőre gátol ebben.
Bár, azt sajnálnám, hogy nem kéne tovább azért küzdenem, hogy mondjuk erősebb legyek [edzések], vagy éppen az, hogy megtapasztalom nap-nap után, hogyan győzöm le apránként a magastól való félelmem.
Az pedig, hogy a hátulütője, hogy 10 évet élnék már csak utána... Hm... 29 évesen elpatkolni nem éppen lenne szép dolog, de... Mindennek megvan az ára, nem? Ha már a könnyebb utat választanám, akkor viselném ezt a következményét. :]

View more

Miért érzem úgy, hogy ezen kérdésed főként azért tetted fel, mert láttad Anastasiya Shpaginat és társait? :] Ha nem gond, akkor ezen a vonalon haladok tovább.
Tudod, azért ilyen szépek, mert van rajtuk jó sok smink. Nem, nem mondom, hogy anélkül talán nem lennének szépek, de főként ez teszi azt, hogy ránézünk és azt mondjuk "Óh...". Az arcberendezésükhöz [gondolom jó sok kísérletezésnek köszönhetően] megtalálták a legmegfelelőbb vonalakat, amivel még szebbé tudják magukat varázsolni. [Most a plasztikai beavatkozásoktól eltekintek, nem tudom melyikőjük mit csinált magával, vagy éppen mit nem.]
Szerintem bármelyik nő [lényegtelen, hogy orosz vagy japán vagy magyar] meg tudja azt tenni, hogy egy kis időt szán magára, megkeresi, hogy mi az, amit szépnek, előnyösnek talál az arcán és kikísérletezi, hogy hogyan tehetné azt hangsúlyossá. Ízléstől függően, ez lehet akár egy kiló vakolat is, vagy csak egy egyszerű szemkihúzás. [Egyiket sem ítélem el! Hogy nekem mi tetszik, az most lényegtelen.]
Az arc, az egy vászon, s megvannak már hozzá a kellő eszközök, mivel alkothatunk rá. Nem látok benne problémát, hogyha valaki nem éppen szép, és festékekkel kreál magára egy olyan szépséget, ami lehet "mű", de a SAJÁT MUNKÁJA.
Szóval, ők ezért szépek, mert bátran alkotnak magukra, hangsúlyozzák még jobban azt, mi szép rajtuk és ennyi. Mindenki lehet gyönyörű, ha szán időt magára, és nem úgy áll saját lényéhez, hogy az "ronda" és semmi nem segít rajta. Igenis, mindenkin van valami, ami elragadó. Főleg, hogy ahány ember, annyi ízlés.
Nem azt mondom ezzel, hogy most minden nő essen neki, és kenjen magára X kiló púdert. Lehet valakinek csak egy kis szájfény kell, az is lehet, hogy valakinek csak egy másik frizura, vagy egy szebb ruha.
Legyetek bátrak hölgyeim! Találjátok meg ti is, mi a szép rajtatok, hogyan festetek a leginkább szépnek, hogyan érzitek jól magatokat! Szánjatok magatokra időt! Ne azt nézzétek, hogy a csípőtökön ott a felesleg, ha egyszer telt és csókos ajkaitok vannak. Ne azt nézzétek, hogy vastag a combotok, ha egyszer magával ragadó tekintetetek van. Ne azt nézzétek, hogy csálén áll a fogatok, ha egyszer olyan meseszép íve van a kulcscsontotoknak. És lám, már nem csak az orosz nők lehetnek gyönyörűek! :]

View more

"Tönkretettem" a saját gyermekkorom azzal, hogy elhittem magamról, hogy felnőtt vagyok. Hogy ezen gondolatomat mire alapoztam, vagy miért jött belém, nem tudom. Ennek ellenére rengeteget tanultam belőle, de nem hiányolok semmit. Amúgy is, ami elmúlt, elmúlt. Az már mögöttem van, miért oda tekintsek, ha nézhetek előre is?
A gyerekkorom valójában most élem. Bátran rácsodálkozom dolgokra. Kíváncsian figyelem a világot, az embereket. Elbűvölve hallgatom, ha valaki szépeket/okosakat mond. Indokolatlan csecsebecséket gyűjtök. Szüleimet lelkesen hívom fel, hogyha valami sikerül az egyetemen. Ha valamit kapok, bátran ölelem magamhoz ki kezembe adta. A boltokban a játékosztályon mindent kipróbálok. Egyre több plüss állatkával alszok. Pocsolyákba ugrálok. Hangosan nevetek. Hintázok. Mászókázok. Köszönök a villamosnak. Integetek a buszoknak. Hurrogok a galamboknak. Elmondom az éppen hozzám tévedt kutyának, milyen szép is. Telepofával mosolygok a gazdájára. Megsimogatom a fákat.
Szóval, mondjuk úgy, minden olyat most cselekszem, amit gyerekként "kellett volna", de elmartam magamtól, mert azt mondtam rá "gyerekes". Avagy, nem is hiányozhatna semmi, mert még csak most vagyok gyerek...

View more

Nem nagyon vagyok otthon a filmekben, így címekről sincs nagyon tapasztalatom. Bár azért egyet megemlítek, amit nem igazán értek, hogy sikerült így fordítanunk. Angol címe: The iris effect, magyarul pedig Káprázat. Na most, az angol cím szerintem jóval erősebben illik a filmre, mint amit mi magyarul ráhúztunk. Mindenesetre a film az nagyon tetszetős, csak ajánlani tudom.
Eredeti nyelven jobban szeretem a filmeket, szeretem a színészek valódi hangját hallani, úgy gondolom hozzájuk tartozik az is, pláne, hogy azzal is játszanak, igen erősen. Természetesen felirattal nézem, hogyha erre kerül a sor, mert annyira még mindig nem vagyok jó, hogy mindent megértsek.
Hozzátenném azért, hogy nem vagyok szinkronellenes. Bírom én, meg is nézem, nincs ellenvetésem, de az is tény, hogy vannak olyan felháborító "hangtévesztések", hogy fizikai fájdalmat képes okozni.

View more

Most elkaptál azon állapotomban, mikor éppenséggel Layofel vagyok, s látom a gyerekeimet. Szinte éreztem, ahogyan az egyik megfogta a kezemet, és megkérdezte tőlem: "Layofel, mitől sós a tenger?" Elmosolyodtam, és az ölembe vettem:
- Tudod, réges-régen a földön teljesen más élet volt, mint manapság, annak köszönhetően, hogy mások uralták akkoriban. Mi talán "pokolnak" neveznénk, pedig erről szó sincs. Gyönyörű volt az élet. Lángvirágok borították a mezőket, tűzfolyók hömpölyögtek a hegyek gyomrából, sárgás színű volt még az ég is. Ó, még maga a Nap pirult el, attól a gyönyörű heves tűztől, mi a földet borította akkoriban.
- Kik uralkodtak?
- A hósrákányok nyelvén a Raflanilok. A mi nyelvünkön, a tűzsárkányok. Ó de szegényesek a szavaink...
- Akkor itt voltak a hósárkányok?
- Dehogy kicsikém. Néha feltűntek a föld bolygó környékén, de nem tudtak idejönni. Tudod mi történik, ha egy hósárkány egyszer is érezni kezdi, ezt a lángoló csodát! Megolvad a szíve, s meghal...
- De mi köze ennek a sós tengerekhez?
- Volt egy Raflanil, kit úgy hívtak Malamoa. Az egyik leggyönyörűbbike volt fajtájának. Egy nap feltűnt egy csapat Elion [hósárkány] az égen, s Malamoa követni kezdte őket. Akkor megismerkedett egyikőjükkel, kit Tionnak hívtak.
- Szerette őt?
- Idővel megszerette, igen. Ám akkoriban még nem tudták a Raflanilok, hogy micsoda veszélyt is rejtenek magukban a hósárkányok. Így Malamoa egyre többször, és egyre jobban magához édesgette Tiont, aki végül szeretni kezdett...
- Mi történt vele?
- A földre lépett, s szép lassan hatalmas hófehér lénye megüvegesedett, majd óriási vízfolyamként terült el a földön... Tionnak köszönhetjük, hogy édesvíz került a földre, és annak a klímája teljesen megváltozott. Bár ez csekély változás volt, nehézkesen bár, de elbírták viselni a tűzsárkányok.
- És a tengerek, mitől sósak?!
- Ne légy türelmetlen gyermekem. Malamoa ugye tűzsárkány volt, tűz, mint érzés. Olyan heves bánat emésztette emiatt, hogy könnyekben tört ki, amiért elvesztette szerelmét. Magát okolta, s egész népét. Zokogott... Évszázadokon keresztül, s könnyei idővel nem nyertek már utat a földbe, hanem eggyé váltak Tion tavaival, tengereket és óceánokat hozva létre.
- És mi lett végül a Malamoaval?
- Belepusztult a kihűlésbe. Ahogyan az egész Raflanil faj.
- Ezután jöttek az Elionok ide?
- Igen, mert a föld átalakult, olyanná, hogy számukra is lett hely itt. És persze, mi is megérkeztünk...
~ Kicsit lehajtja fejét, és malmozni kezd ujjaival. ~
- Kisfiam, ne szomorkodj. Tudod, a tengerek azért morajlanak, mert olyankor beszélget Malamoa és Tion. Azért mozdul, mert ott lüktet benne mindkettőjük szerető lelke. És ugyanígy bennünk is itt van még Malamoa szenvedélyes tüze, és Tion hűvös, bár olyan erős szeretete, ami tengert formálhat bennünk. Rendben?

View more

Semmi sértőt nem találtam kérdésében, drága Zita, sőt szerintem jól is meg lett fogalmazva a kérdése! :]

---

Alapjáraton bunkó és taplómód viselkedem [gondolom válaszaimból nem ez jön át önnek sem], sokan ezért nem mernek hozzám szólni [mert hallják, hogy haverokkal hogy beszélek], vagy egyenesen utálnak. Úgy szoktam mondani, hogy csípősen őszinte vagy éppen mocskosul szarkasztikus vagyok. Persze esetek többségében olyanokkal, akik már "ismernek" annyira, hogy tudják, nem bántás van a szavaim mögött, csak "egyszerű" vélemény. Néha még a tetszésemet is "bunkósággal" fejezem ki.
Persze vannak esetek, mikor nem kéne taplóskodnom, és mégis megteszem, mikor látom valakin, hogy túl messzire mentem, olyankor általában elnézést vagy bocsánatot kérek, elmagyarázom neki, szebben, hogy mire is gondoltam valójában, s a továbbiakban igyekszem azzal a személlyel óvatosabba bánni. Nem szégyellek bocsánatot kérni, tudom, hogy néha, néhány embernek elviselhetetlen személyiség vagyok. És azt sem bánom, ha mondjuk kicsit vigyáznom kell a nyelvemre. Vannak személyiségek, akikhez kicsit csiszolódnom kell. Ez a szép az életben.
Szóval, elég hamar túlteszem magam az ilyeneken, nem szoktam sokat agyalni rajta, csak akkor, ha nem tudok azonnal bocsánatot kérni a sértett féltől.

View more