Hogy éreznéd magad, akkor ha barátaiddal egy repülő úton lennél és kidobnának egy sziget fölött, ahol az emberek azt hinnék tudatlanságuk miatt, hogy te egy Isten vagy, a világ Teremtője? És mit tennél ha félebrendnénék tudatlanságukból, és ellened fordulnának?
Hát elsősorban fontolóra venném, hogy milyen barátaim is azok, akik ezt megtették velem. Biztos hosszú ideig lenne bennem keserűség emiatt, de szerintem rájuk tekintve úgy cselekednék, ahogy minden "hasonló" helyzetben. Többet az én közelségemből/figyelmemből nem kapnak. Még haragot sem érdemelnek.
De térjünk csak a kis törzsemre. Valahogy így tudnám őket elképzelni, kis egyszerű ruhákban, kissé ködös, mondhatni buta ábrázattal. Biztos vagyok benne, hogy első dolgom lenne valahogyan tisztázni magam. Nem tudnék abban a gondolatban lenni, hogy engem tisztelnek úgy, mint egy istent. Ahogy az első a lábam elé borulna, azzal a lendülettel borulnék én is térdre előtte.
Tanítanám őket, amit úgy veszek észre, hogy én jobban tudok, vagy használható, azt átadnám nekik. Magyaráznék nekik. A legszebb, hogy általuk még én is tanulhatnék elég sok mindent. Mondjuk vadászni, gyűjtögetni... Szép lenne ezeket is megismerni. S ahogy én is tanulok tőlük, vagy éppen bután és értetlenül nézek, lehet még a makacsabbik réteg is rájönne, hogy igazat mondok, tényleg nem vagyok a teremtőjük, hiszen akkor ismernem kéne mindent, ugyebár.
Utolsó kérdésed nem látom valószínűnek, hogy megtörténne, hiszen végig tagadnám "teremtő valómat", amit ők annyira szeretnének rám húzni. Nem hagynám egyszerűen, megszöknék templomaikból, nem figyelnék az "áldozataikra", és mint mondtam, minden felém mutatott "isteni tiszteletet" ugyanúgy viszonoznék.
De vegyünk egy alternatívát, fellázadnak valamiért mégis. Akkor valószínű észérvekkel próbálnám elmagyarázni nekik, emlékeztetni őket, hogy mit éltünk meg együtt, hogyan csináltuk, elmondani mit jelentenek a számomra ők. Ha nem hat... Akkor valószínű próbálnék menekülni, bár általában a sok beszéd oda vezetne, hogy mögöttem már 3 dárdás állna, felkészülve arra, hogy ne legyen szabadulásom.
"Szép" végem lenne, mégsem érezném magam elárulva. Csak azt sajnálnám, hogy talán valamit mégsem sikerült nekik megtanítanom, amiért ez lett a kimenetele.
De térjünk csak a kis törzsemre. Valahogy így tudnám őket elképzelni, kis egyszerű ruhákban, kissé ködös, mondhatni buta ábrázattal. Biztos vagyok benne, hogy első dolgom lenne valahogyan tisztázni magam. Nem tudnék abban a gondolatban lenni, hogy engem tisztelnek úgy, mint egy istent. Ahogy az első a lábam elé borulna, azzal a lendülettel borulnék én is térdre előtte.
Tanítanám őket, amit úgy veszek észre, hogy én jobban tudok, vagy használható, azt átadnám nekik. Magyaráznék nekik. A legszebb, hogy általuk még én is tanulhatnék elég sok mindent. Mondjuk vadászni, gyűjtögetni... Szép lenne ezeket is megismerni. S ahogy én is tanulok tőlük, vagy éppen bután és értetlenül nézek, lehet még a makacsabbik réteg is rájönne, hogy igazat mondok, tényleg nem vagyok a teremtőjük, hiszen akkor ismernem kéne mindent, ugyebár.
Utolsó kérdésed nem látom valószínűnek, hogy megtörténne, hiszen végig tagadnám "teremtő valómat", amit ők annyira szeretnének rám húzni. Nem hagynám egyszerűen, megszöknék templomaikból, nem figyelnék az "áldozataikra", és mint mondtam, minden felém mutatott "isteni tiszteletet" ugyanúgy viszonoznék.
De vegyünk egy alternatívát, fellázadnak valamiért mégis. Akkor valószínű észérvekkel próbálnám elmagyarázni nekik, emlékeztetni őket, hogy mit éltünk meg együtt, hogyan csináltuk, elmondani mit jelentenek a számomra ők. Ha nem hat... Akkor valószínű próbálnék menekülni, bár általában a sok beszéd oda vezetne, hogy mögöttem már 3 dárdás állna, felkészülve arra, hogy ne legyen szabadulásom.
"Szép" végem lenne, mégsem érezném magam elárulva. Csak azt sajnálnám, hogy talán valamit mégsem sikerült nekik megtanítanom, amiért ez lett a kimenetele.
Liked by:
Lucifer
