✈ Arnold ✈

Szép estét!
Éretlenebb vagyok ezekben (jórészüket nem magamtól ismertem fel, hanem a pszichodoki mutatott rájuk):
- Sok esetben impulzív vagyok, amolyan "durr bele a dolgokba, a következmények számbavétele/felismerése nélkül"
- Mindig megerősítésekre van szükségem
- Sok helyzetben befolyásolható vagyok
- Sok helyzetben döntésképtelen vagyok
- Bizonyos helyzetekben nincs belátási képességem
- Nem tudom irányítani az életemet, van hogy még a cselekedeteimet sem
- Képes vagyok rajzfilmet nézni, vagy egyéb gyerekeknek való dologgal elszórakozni
- Még mindig az apám szeretetére éhezem és próbálok megfelelni neki
- Nyomás alatt leblokkolok bizonyos helyzetekben (míg másokban nagyon józan és cselekvőképes maradok)
- Állítólag sokszor fekete-fehér gondolkodás jellemez
- Az önkontrollom fejletlen (de már javult a helyzet)
- Esetenként túl könnyen bízom (pedig alapvetően bizalmatlan vagyok)

---

Most ennyire futotta, de még biztos lehetne példákat hozni.

---

Amikben érettebb vagyok (ezek között sem mindre jöttem rá magamtól, vannak, amiket mások jeleztek vissza):
- Hamar megtanultam írni-olvasni (5-6 évesen, persze csak nyomtatott betűket és nem hosszú szövegeket)
- Állítólag hamar elkezdtem használni a logikámat
- Mindig is a nálam idősebbekkel tudtam jól kijönni és beszélgetni
- Állítólag sok olyan dolgot átláttam és felismertem már gyerekként is, amiket a korombeliek nem
- Az érdeklődési köröm mindig eltért a korombeliekétől
- Állítólag kissé koravén vagyok

---

Lehet, hogy még ide is tudnék írni, de perpillanat nem jut eszembe több példa.

View more

Szép estét!
Ez az egyik olyan terület, amihez gyérek a készségeim, de azért próbálkozom.
Mindig is gondom volt az emberi kapcsolatokkal, a kezdeményezéssel legfőképp', de a megtartással is. Csak ideig-óráig vagyok képes rá, bár vannak, akikkel valami csoda folytán évekig is tudom ápolni.
Igen, fektetek bele energiát (az más kérdés, hogy időnként akaratom ellenére magambazáródom és kizárok majdnem mindent és mindenkit, ami nyilván nem kedvez a kapcsolataimnak). Elég paradox, hogy a magány az ellenségem, olykor mégis én idézem elő ezzel a furcsa működésemmel, hogy elveszítsek kapcsolatokat.
A tudatosságom abban nyilvánul meg, hogy időnként keresem azokat, akik számítanak, bár itt is az van, hogy nem mindig, mert van egy olyan bevésődésem, hogy zavarom a másikat, ezért van, hogy nem keresek embereket, hiába van bennem a késztetés. Persze ebből mi jöhet le nekik? Az, hogy nem is érdekelnek... Na ezé' mondom, hogy problémás ez a terület nálam. Nem tudom felmérni, hogy mikor vagyok túl sok, ahogy azt sem, hogy mikor sodrom veszélybe az adott kapcsolatot a csenddel.
Annak érdekében, hogy jobban funkcionáljak ezen a területen (is), terápiára járok, bár nem igazán javult a helyzet, pedig nem most kezdtem.
Ezzel meg is válaszoltam azt is, hogy van igényem néhány kapcsolatra.

View more

Szép napot!
Fontos, mert minden plusz kiló jól jönne, csak épp' nem nagyon akarnak felmászni rám, max. 1-2, azzal meg nem szoktam sokra menni. Ritkán sikerül csak kicsivel többet hízni.
A mindennapjaimat nem befolyásolja maga a számok látványa, mármint nem görcsölök rá, hogy gebe vagyok. Zavar persze, de nem vagyok a megszállottja a témának. A mindennapjaimat maga a fizikumom befolyásolja inkább, mert a soványságnak vannak olyan járulékos "tünetei" is, amik kihatnak pl. a terhelhetőségre, meg egy műtétre várok már jóideje, amit azért nem tudnak elvégezni, mert a testsúlyom nem elég a biztonságos altatáshoz. Elvileg ugyan nem altatásos, csak érzéstelenítéses a beavatkozás, de mivel a doki szerint néha megesik, hogy altatni kell a pácienst, nyilván nálam is ezzel együtt kalkulálnak, viszont szerinte nagy az esélye annak, hogy ha a jelenlegi fizikumommal elaltatnak, akkor nem fogok felébredni. Ezért kellene híznom több kilót, de még mindig nem sikerült. Másban nem befolyásol, hogy hány kg vagyok.

View more

Szép estét!
Szokták mondani, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap, de jelen esetben ez nem feltétlenül igaz, mégis sokan vannak úgy vele, hogy úgysem gondolja komolyan az illető, pláne ha még be is jelenti. Én eddig sem értettem ezzel egyet, de nemrég megerősítette ezt egy szomorú eset. Bent vagyok fb.-n egy csoportban, ahol egy bizonyos mentális betegség (valójában amúgy nem is betegség, csak egy állapot) érintettjei a tagok és pár hónapja egy fiatal nő írta az egyik posztban, hogy az utóbbi időben többször elindult a vonatállomásra, de valami mindig visszatartotta, viszont most újra kimegy és megvár egy vonatot. Maga is írta, hogy egyáltalán nem biztos, hogy nem teszi meg, aki beszél róla. Még egy búcsúverset is hagyott, ami nagyon szomorú volt, átjött belőle a vergődése. A saját profiljára is kiírta a verset és a szándékát, elköszönt a vőlegényétől is. Írtunk neki többen is a csoportban, de már nem válaszolt. Délután 4-5 körül írta ki a posztot, ha jól rémlik és este 6 körül már nem élt! Egy másik csoporttag, aki ismerte, jött a hírrel akkor este, hogy őt ütötte el Nagykőrösnél a vonat! Ennyit arról, hogy aki "fenyegetőzik", az nem gondolja komolyan. Ezért kell komolyan venni minden esetben az ilyen kijelentéseket. A pszichológus is ezt mondta egyébként, hogy sosem szabad elbagatellizálni.
Akár egy szerettem, akár egy idegen utalna arra, hogy ilyesmit akar tenni, valahogy megpróbálnék segíteni. Lehet, hogy tényleg csak zsarolás, de ha nem az, akkor hagytam valakit meghalni. Pár hete egy szinte még idegent beszéltem le, ami nem volt könnyű, egyrészt mert csak a virtuális tér állt rendelkezésemre, másrészt nem tudhattam mi hat rá, szóval próbáltam általános igazságokkal segíteni, meg azzal, hogy emlékeztettem a pozitív tulajdonságaira és az értékeire, már amennyit a rövid "ismeretségünk" alatt megtudhattam róla. Nem ítélkeztem, nem bagatellizáltam, csak megértettem. Néha csak ennyi kell az embernek, magamról is tudom. Másnap mondta, hogy ha nem beszélek neki, meg nem veszem komolyan, már nem élne. Ezért mondom, hogy sosem lehet tudni és tökmindegy, hogy ismerjük-e a másikat, vagy sem, vagy hogy mi a gondja (számunkra esetleg kis súlyúnak, netán jelentéktelennek ítélt), mert nem tudhatjuk mi egyéb terheli még, lehet hogy az utolsó csepp került be a színig telt poharába, a lényeg az, hogy egy embertárs krízisbe került, akinek segítségre van szüksége! Lehet, hogy holnap már maga sem érti miért akart kiszállni, de ez a jobbik eset, mert van, aki annyira beszűkül gondolkodásban, hogy impulzívan cselekszik. Azt akartam csak kihozni az egészből, hogy mindegy ki és milyen helyzetben jön elő ezzel a szándékával, komolyan kell venni! A zsarolás nem fair és dühítő is, de inkább az derüljön ki, mint az, hogy megtette az illető. Nyilván jól lecseszném, ha utólag az derülne ki, hogy csak manipulálni akart, de az "éles helyzetben" nem tudhatnám és ezért nem is vehetném félvállról.

View more

Szép éjjelt!
Azt jelenti, hogy az ember hű a hazájához és valamilyen módon akár szolgálja is (nem kell feltétlenül katonának lennie, elég ha a hazája népéért tesz valamilyen módon).
Igen, az vagyok abból a szempontból, hogy szeretem a hazámat és sosem tudnék máshol élni. Persze a kényszer rávihetne, de remélem ilyen sosem fog bekövetkezni, mert az nagyon nagy bajt jelezne. Önszántamból biztosan nem telepednék le máshol. Szokás szidni az országunkat, de ha szigorúan nézem, nem az országgal van baj, hanem a vezetésével és sok egyéb olyan dologgal, amit szintén emberek okoznak. Maga az ország nem rossz és vannak szép helyei is, meg biztonságosnak mondható (nincsenek nagy földrengések, nincsenek hurrikánok, stb.) és a közbiztonság is jobb, mint néhány másik országé. Nyilván itt is van bűnözés, meg gyilkosság, de nem mondható egy veszélyes helynek.
Lényeg, hogy hű vagyok a hazámhoz.
Nem lesz gyerekem, de ha lenne, igyekeznék ebbe az irányba terelni. Erőltetni persze nem lehet, de megpróbálnám legalább.

View more

Szép estét!

---

Abban az évben ezek történnének:

---

- Visszatérne az életembe a fogadott Tesóm (és mondaná, hogy már nem állnak fenn azok a dolgok, amik miatt meg kellett szakítani a kommunikációt, szóval többé nem kell elszakadnunk egymástól)
- Visszaköltözhetnék Pestre, ráadásul arra a lakótelepre, ahová visszavágyom (hab volna a tortán, ha ugyanabba a lakásba mehetnék vissza, ahol szerettem élni, de megelégednék már azzal is, ha legalább a környékre visszakerülhetnék)
- Valami csoda folytán mégis mehetnék repülni
- Mozgalmas év volna, programokkal, élményekkel
- Jól lennék egészségileg, vagy legalábbis minimálisak lennének a panaszaim (Istennek hála pont ez a helyzet lassan egy éve, de ez nem szokott így lenni, ezért is örülnék mégegy ilyen időszaknak)
- Találkozhatnék Arnold Schwarzeneggerrel
- Biztosítva lenne a jövőm és ezért nem kéne aggódnom, hogy mi lesz, ha apámmal történik valami (mivel most ő a gondnokom)
- Mentálisan jobb állapotba kerülnék (bár, ha a fentiek valóra válhatnának, már az sokat segítene)

View more

Biztos, hogy van pár, mert a szorongások szobra vagyok, de perpillanat nem jutnak konkrét példák eszembe, kivéve egyet.
A sírás elvileg egy természetes reakció (nemtől függetlenül), engem mégis baromira tud feszélyezni, ha valakit sírni látok/hallok akár a tv-ben is, élőben meg pláne. Utóbbi esetben lefagyok, azt se' tudom hogy' reagáljak, vagy hová nézzek zavaromban és szégyent érzek, holott nem is én sírok. Azt már mondanom sem kéne ezek után, hogy hogyan viszonyulok a saját helyzetemhez. Hosszú évekig nem engedtem meg magamnak a "dolgot", olyan erős szégyenérzettel párosul még a gondolata is. Máig sem engedném meg, csak több okból kifolyólag sem vagyok már a régi, de sosem engedném, hogy bárki olyan állapotban lásson. Volt, hogy nem sikerült elkerülni (traumafeltáró pszichoterápia alatt, szóval nem valami jelentéktelen helyzetben), de még akkor sem éreztem helyénvalónak és a föld alá akartam elbújni a szégyentől, holott akkor nem is csoportos, hanem egyéni beszélgetés volt a dokival, így nem is egy csapat ember előtt égtem be.
Több pszichológusnál megfordultam (nem emiatt, de mindig terítékre került ez a téma is, mert látták, hogy görcsösen próbálom magam kontrollálni) és egyikük sem tudta - a jelenlegi sem tudja - bennem feloldani azt a nagyon erős szégyenérzetet, ami belémivódott, mert belémnevelték. Gondolom ez már nem is fog változni.

View more

Szép napot!

---

Anyagilag:
Vettem egy Adidas cipőt. Nem szokott izgatni a márka semmiben, mert nem feltétlenül a márkás a jó, tapasztaltam párszor. Remélem, hogy meg fogja érni ez a befektetés, mert nem volt olcsó, viszont a lábbeli pont egy olyan dolog, aminél lényeges, hogy ne ötpercig legyen használható. Szétgyilkolni tuti nem fogom, mert egyrészt nagyon keveset járkálok, másrészt ha olyasmit csinálok (pl. kerti meló), ami árthatna neki, akkor nyilván egy régebbit veszek fel, így nálam inkább az a lényeges, hogy ne szorítson és nyomjon (az mások lábának sem tesz jót, de az enyémben meglehetősen rossz a vérkeringés, aminek nem használnának az előbbiek) és az, hogy az anyaga lehetőleg ne tartalmazzon gumit, vagy egyéb olyan anyagot, ami miatt nem tud szellőzni a csuka. Ez nyilván mások számára is lényeges, de akinek a lába hajlamosabb az izzadásra (és a rossz vérkeringés, na meg a stressz ezzel is jár), annak pláne lényeges, hogy ne olyan lábbeli legyen rajta, ami ezt fokozza.

---

Más szempontokból:
Időt, testi-lelki energiát és odafigyelést követelt az intenzív pszichoterápia, amelyen utoljára tavaly szeptemberben voltam (és amelynek hamarosan újra nekifutok). Az idő hagyján, mert abból nekem van bőven (ami jól hangozhat, de hosszútávon marha unalmas a túl sok szabadidő, ha valamilyen ok(ok)ból nincs lehetőség tartalmasan eltölteni), viszont energiából és figyelemből sem keveset követel a terápia, ám jó esetben megéri ez a befektetés, mert az ember változik a hatására. Tanul önmagáról, a környezetéről és mindarról, hogy hogyan kell felismerni, meg helyesen kezelni dolgokat, "otthagyhat" nagy terheket is, meg sok más haszna van még. Áldozatokkal jár, pl. az előbb említett idővel, kényes területek feszegetésével (és ezzel együtt az annak kapcsán kiváltódott különféle érzelmek megélésével, ami esetenként kínzó), befektetett energiával a változás érdekében, stb., de mindez megtérül, mert ha jó a terápia és az alany is együttműködő, akkor el lehet érni pozitív változást, szóval megéri itt is befektetni ezt-azt. Lehet, hogy többször kell nekifutni (mint esetemben), de jó esetben meglesz a várt eredménye. Péntekenként is fektetek magamba az előbbiekből, mert ha nem is olyan intenzív terápiára, de beszélgetésekre eljárok a helyi pszichológushoz. Annyira nem megterhelő, mint az az egyhónapos, mivel ez a terápia nem ás le túl mélyre, de haszna ennek is van nyilván, ezért megéri erre is fordítani a fentieket.

View more

Szép estét!

---

(Örömmel látom, hogy visszatértél, remélem maradsz még, mert Te is az egyik üde színfoltja vagy az oldalnak!)

---

Már megint az ellentmondásosságom fog megmutatkozni, de tényleg az a helyzet, hogy irtózom a sötét helyiségektől, ugyanakkor időnként magam vonultam el már gyerekként is olyan helyiségekbe, ahol csend és sötét volt. Éppen ezért fogalmam sincs hogyan hatna rám, ha a megadott közegbe bezárnának; pánikrohamot kapnék, vagy azt érezném, hogy végre kizáródnak az ingerek és kicsit kisimulhatnak az idegszálaim, meg nyugiban gondolkodhatok. Ez is olyasmi, hogy sokszor ellenség a csend és a nyugi is, mert teret ad a kínzó gondolatoknak.
Nyilván az is baromira feszélyezne, hogy nem tudom hol vagyok, ki vitt oda és legfőképpen miért? A tehetetlenség és bizonytalanság gyilkos tud lenni, főleg egyidejűleg. Nem jósolna semmi jót, hogy egy olyan helyre vittek, szóval igencsak félnék, hogy valami elmebeteg akar megkínozni, vagy összetévesztettek valakivel és szintén valami rosszat fognak tenni velem. Még az volna a legjobb forgatókönyv, ha semmi ilyesmiről nem volna szó, csupán egy pszichológiai kísérlet volna, hogy hogyan birkózom meg azzal a nyomással, amit rámhelyeznek a körülmények és az abból adódó gondolatok, feltevések. Mondjuk eléggé embertelen dolog volna így tesztelni.
Igyekeznék valahogy információmorzsákhoz jutni, hallgatóznék, hogy a külvilágból milyen zajok szűrődnek be, már ha beszűrődnének, meg azt is próbálnám megtudni, hogy vannak-e még ott mások is ugyanúgy bezárva, netán elcsípni pár szót arról, hogy mi a célja/céljuk velem (esetlegesen velünk) a fogvatartó(k)nak.
Próbálnám elérni valahogy, hogy be kelljen jönnie hozzám valakinek és elérném, hogy elmondja, miért vagyok ott és meddig?
A folyamatos agyalás valamelyest védene a bekattanástól is, mert lekötne az, hogy próbálok rájönni hol vagyok és miért, vagy hogy kitaláljam hogyan érjem el, hogy bejöjjön valaki és tőle nyerjek infókat. Persze ez nyilván nem lenne tartós állapot, már csak azért sem, mert szégyen ide, vagy oda, de a stressztűrő képességem nem valami jó, így megtörnék egy ponton. Egy darabig nagyon is józan és összeszedett tudok lenni, de ha elérem a határom végét, csúnyán el tud szállni az önkontrollom, ami változatos módokon mutatkozik meg, plusz ha túl nagy rajtam a nyomás, elszakadok a valóságtól, ami szintén többféleképpen szokott jelentkezni. Valószínűleg tehát egy darabig bírnám, aztán elkapna az őrület.

View more

Szép napot!
- Bizonyos emlékek elől, mert sokminden "kitörlődött", ami amúgy nem igaz, mivel a tudatalattimban megvannak, álmokban vissza is térnek dolgok, de akaratlagosan felidézni nem tudok egy csomó mindent. A doki szerint ún. hasítás az oka; leválasztja a psziché, ami túl sok(k) neki.
- Jelenleg azelől a tudat elől is, hogy a fogadott Tesóm másodszor is és ezúttal talán végleg kilépett az életemből. Annyi vigasztal, hogy nem én vagyok az oka, de valójában persze semmi sem vigasztal. Nagyon aggódom érte és persze iszonyúan hiányzik. Bekapcsolt bennem a szokásos "hibernáció", vagy nem tudom hogyan lehetne kifejezni, de félig fel sem fogom még, ugyanakkor a legváratlanabb pillanatokban vág belém a tudat, olyankor felfogom és elviselhetetlen. Pontosan ezért mindenbe és bármibe beletemetem a figyelmemet napközben, mert esténként úgysincs annyi lehetőségem figyelmet terelni, bár olyankor is próbálkozom. Más kérdés, hogy fel sem fogom mit olvasok/nézek/hallgatok, mert vagy le van fagyva az agyam, vagy csak nem tudok odafigyelni, mert erősebb az a tudat, amit próbálok kizárni.
- Bizonyos jövőbeli bizonyosságok elől is futok. Nem gyávaságból, hanem hogy ne őrüljek meg (ennél is jobban).
- Van, amikor az egyik kakasunk elől, mert nagyon harcias és támad. 😁

View more