✈ Arnold ✈

Nem vagyok rasszista, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy indokolt lenne az elkülönítés. Nincs bajom a cigányokkal, amíg normálisak, de tudvalevő, hogy azon nép tagjainak zöme nem tud és nem is akar beilleszkedni a társadalomba. A ritka kivétellel semmi bajom nincs, akik dolgosak, tanultak, tudnak és akarnak viselkedni. Nem hovatartozás alapján ítélek meg embereket, hanem viselkedés és személyiség alapján.
Ezeket fontosnak tartottam leszögezni, mielőtt bárki megsértődne a továbbiakon.
Visszatérve tehát van az a réteg, amelyik miatt indokolt volna a két etnikum elkülönítése. Ezen nem megsértődni kéne, hanem belátni, hogy okkal történt és igyekezni beilleszkedni, akkor nyilván megszűnne a szegregálás is.
Bár szükség volna rá a jelen viszonyok miatt, pontosan azok miatt lenne mégis balhé belőle, hiszen olaj volna a tűzre. Persze egy hathatós szabályozással és szankciókkal rendet lehetne rakni.
Diákként engem is értek atrocitások az említett népcsoport tagjaitól, némelyik eset rányomta a bélyegét a tanulmányi eredményemre is, meg az iskolákban (mert költözésekkor sokszor váltanom kellett) sem éreztem jól magam miattuk, szóval károsan hat a diákokra, amit némelyik cigány származású társuk követ el ellenük, ezért lenne ráció az elkülönítésben. Manapság pláne, amikor már lassan ott tartunk, hogy senkire nem hallgatnak a diákok (nem csak a romák) és azt tesznek egymással, de abszurd módon még a pedagógusokkal is, amit csak akarnak.

View more

Nem tudok mit kezdeni a gyerekekkel, éppen ezért nem (sem) lesz gyerekem. Nekem nem való gyerek, mert nem értek hozzájuk, türelmem sincs annyi, amennyi kell, a következetesség sem az erősségem, rengeteg tudást és tapasztalatot kell átadni nekik, amiknek én szintén híján vagyok, stb.-stb. Nagyon nagy felelősség szülővé válni és én tudom magamról, hogy sok ponton elbuknék, s nem szeretnék kicseszni a gyerekkel. Magammal sem persze, de ez sosem a szülőről szól, ő eldöntheti mit vállal, de a gyerek nem döntheti el megszületik-e, szóval nem kéne kitolni velük. Én is olyan 'szerzemény' vagyok, aki nevelésre alkalmatlan szülőké (amelyik szülőm alkalmasabb volt, már nem él), az élő pedig maga vallotta be nekem, hogy nem is akart - érezteti is egész életemben -, szóval ezek is példák előttem arra, hogy ne vállaljak, ha alkalmatlan vagyok a feladatra, meg ha nem akarom igazán. Rengeteg dolgot lehetne még írni, de a nálam fő kizáró okokat elmondtam.

View more

Magáról a napról csak annyit, hogy az is egy hagyomány, amit egyesek tartanak, mások nem.
Az ajándékozásról annyit, hogy jó nagyot kaszálnak a boltok, mert a hagyomány miatt rengetegen vásárolnak aznapra ezt-azt a kedvesüknek, de nem is rossz dolog meglepni a másik felünket. Jó esetben máskor is megtörténik időnként egy kapcsolatban, de az a nap talán kicsit erősebb hangsúlyt ad neki egyesek szemében.
Igen, anno mi is tartottuk a Barátnőmmel, de mivel máskor is meg szoktuk egymást lepni (én nyilván sűrűbben, de nem túlzásba esve), ezért nem volt olyan hatása, hogy "csak azon a napon szeretjük és lepjük meg egymást". Valami jelképes figyelmességre kell gondolni, néha valami közös program képezte az ajándék részét.
Nem várnék semmit, de ha kapnék mindegy volna mi az, mert úgyis azt venném figyelembe, hogy miért kaptam; viszontszeret az, akit én is szeretek és ezt fejezte ki az adott meglepetéssel, ez pedig jó érzés volna.
Mit adtam? Mikor-mit, de mindig olyasmit, amiről tudtam, hogy szereti, vagy örülne neki. Kedvenc desszert, valami plüss, ami emlékeztette a kötelékünkre, parfüm (ismertem a stílusát, ezért tudtam, hogy milyet vehetek meg), szóval nem nagy dolgokat adtam, mert a lényeget úgyis értette mögötte. Programokból is olyasmiket csináltunk, amiket szerettünk, de mégis emlékeztetett a kötelékünkre (Valentin-napi ebéd/vacsora, kettesben eltöltött órák, stb.)

View more

Fantázia híján és földhözragadt mivoltomból kifolyólag nem lesz túl izgalmas a karakter. 😆
Egy kissrác lenne, George, aki jó példát mutatna a köl'köknek. Annyi szenny, agymosó rajzfilm, meg mese van, sehol a régi kedves, meg tanítójellegűek és emiatt ráférne a gyerekekre az utóbbi.
George egy helyes értékrenddel bíró (persze mindenkinél más tartozik bele, de az alap nagyjából közös lehet, mint erkölcsösség, tisztelet, őszinteség, jóindulat, önzetlenség, segítőkészség, empátia, hűség és még egy rakás fontos tulajdonság), ezeken kívül képes volna a belátásra, tudna és hajlandó volna kudarcot kezelni, okos, humoros, találékony, tudásra éhes, kedves, stb. kölyök volna. Csupa fontos viselkedési mintát és eszmét adna át a gyerekeknek úgy, hogy ők észre sem vennék, mert szórakozás közben kúszna be az agyukba a sokminden.
A külseje sem volna extra; átlagos testalkat, barna haj, barna szem, az öltözéke póló + kantáros nadrág + tornacipő, szóval csak egy igazi kisfiú.
Nem volna szuperképessége, mert csak a valóságot tükrözné a karakter.

View more

Amik most eszembejutnak:

---

- Ez a faterommal történt. Nem csak túlélt, de 3 nap (!!!) alatt leküzdött egy májgyuszival megspékelt hasnyálmirigy és epehólyaggyulladást (nem viccelek, a prof. doki is nagyokat pislogott, hogy milyen durva immunrendszere van) és ki kellett műteni az epehólyagját. Ami még érdekes, hogy előtte évek óta folyton lezuhant a cukra annyira, hogy majdnem elájult, de ez a betegség optimalizálta a cukrát (normális cukorértéknél egy ilyen megbetegedés tartósan magasabb cukrot eredményez, ha jól értettem, szóval szerencséjére az addigi alacsony cukra miatt nemhogy nem lett cukros, de pont jóra állt be az értéke). Ez az egész csodaszámba megy külön-külön is, de egyben méginkább.

---

Velem is történt hasonló mértékben meglepő kimenetel, csak más volt a gond. Kb. 2 évvel ezelőtt a gyárilag fos keringésem úgy döntött, hogy összeomlik. Én persze csak utólag értesültem a részletekről, mivel félig nem is voltam közben észnél, de már ez a része is meglepő, mert mint megtudtam 80 körüli vérnyomást mértek a mentők és még az eszméletem megvolt, csak már akkor nagyon gyengén, mert fény és hangfoszlányok jutottak csak el a tudatomig. Ami emellett érdekes, hogy azt mondták, hogy mire kiértek elvileg már visszafordíthatatlanul károsodnia kellett volna az agyamnak, szerveimnek, de az volt a mákom, hogy állítólag bekapcsolt valami reflexe a szervezetemnek, ami fenntartotta a keringést az agyamban és a szívemben, ez mentett meg, viszont ha később érnek ki, már nem írkálnám ezt le.

---

Jópár éve apámmal dugóba kerültünk és araszoltunk. Egyszercsak fékcsikorgás, csattanások, majd jó nagy lökés. Be voltunk kötve, így csak könnyebben sérültünk, ami csoda, mert kaptunk hátulról, meg mivel álltak előttünk, így elölről is. Beszorultunk és a kocsi szépen nézett ki, alig hittük el, hogy megúszta apám egy nyak + csuklórándulással + az öv meghorzsolta, én szintén az öv által horzsolódtam + agyrázkódásom lett, mikor az oldalablakhoz vágódott a fejem, de ennyi! Szerintem ez is csoda.

---

Kb. 3 évvel ezelőtt a kutyám (aki azóta már nem él) elkapott egy méhet, ami megcsípte az orrát. Nem tudtuk, hogy allergiás a csípésére, akkor derült ki, mikor a kutya ennek következtében görcsrohamot kapott és leállt a légzése-szíve, meg feldagadt az orra-szája. Azonnal lélegeztetést és szívmasszázst kapott, s visszajött! Ez az első csoda a sztoriban. Közben a fater mobilon beszélt az állatdokival, aki mondta, hogy nagydózisú kalciumot kell neki adni, az majd elmulasztja az allergiás reakciót. Nem volt kalciuminjekciónk, mivel addig nem volt tudomásunk a kutya érzékenységéről. Azt mondta kapjon tejet, próba-szerencse alapon, hátha az abbanlévő kalcium is elég lesz. Bevált! Kb. negyedórával az erős anafilaxiás sokkja után úgy ugrált, mint akivel semmi nem történt!

---

Egyszer a busz után futottunk az Anyámmal, meg a húgommal. Az Anyu közben bedobta a kulcstartókkal teli kulcscsomót a szatyorba és a buszon vettük észre a csodát - folyt.köv.

View more

Ami teljesen biztosan szakítóok lenne nálam, az a megcsalás. A második esély híve vagyok, de ilyen esetben hülyeség adni, mivel csak idő kérdése a következő félrelépés, meg nem is érdemli meg az, aki visszaél a partnere bizalmával és sunyi is, mert a háta mögöttmással foglalkozik. Miért nem lehet megmondani, ha valami gond van? Tiszta óvoda ez a megcsalósdi. Sokszor hallani a "szeretlek, többet nem teszek ilyet" szöveget, de én ezt nem venném be, mert ha valaki inkább tisztességtelen utat választ ahelyett, hogy a másik fél elé áll és jelzi, hogy mit nem csinál jól, mi hiányzik neki és változtasson, vagy hogy részéről elmúlt a vonzalom és szeretné lezárni a kapcsolatot, akkor el kell gondolkodni azon, hogy okos dolog-e továbbra is annyira kötődni hozzá. (Nem az.) Én tuti, hogy azonnal kiábrándulnék belőle.

View more

Talán az, hogy pilótának készültem óvodás korom óta. ✈
Egyrészt milliókba fáj (10-20 minimum), hogy az ember részt vegyen a képzéseken (CPL, PPL, meg egy sor egyéb vizsga van, kenni-vágni kell a matekot, fizikát, meteorológiát, stb.-t), az oktatót és a gépet nekünk kell bérelni (bár nem mindenhol, de ahol igen, ott ez is plusz lóvé), stb. Évekbe, rengeteg tanulásba, gyakorlásba és ebbe a temérdek összegbe telik, mire az ember végigjárja az összes lépcsőfokot, ami a pilótaülésbe vezet. Az orvosi alkalmasság is fontos, rengetegen esnek ki már ott és el sem jutnak a többi lépcsőig. Cefetül nehéz tehát pilótává válni a fentiek miatt. Ez a szakma kinyírja a családi életet is, mivel folyton úton van az ember, vagy ha épp' nem a pilótafülkében ül, akkor egy távoli ország szállodájában piheni ki a szolgálatot, de a lényeg ugyanaz: alig van otthon. Én ezt is vállaltam volna, mivel akkor úgy szerveztem volna az életemet, hogy független legyek. Egyesek szemében a fentieken kívül már maga az is merész dolog, hogy valaki 10-12 ezer méter magasban akar melózni. 😆 Aki ezt a hivatást választja, annak be kell kalkulálni a veszélyt, mert ugyan biztonságos a repülés, de néha megesik, hogy valami gáz van és ha nem sikerül orvosolni, akkor zuhanás is lehet a vége, ezt tudomásul kell venni és számolni vele. Azért szerencsére ritka az ilyen kimenetel. Én ennek ellenére is vállaltam volna ezt a melót.
Merész dolog rendszeresen repkedni, de elképesztő élmény lehet (az eddigi sztorik alapján az is, meséltek már nekem arról, hogy milyen.)

View more

Talán a Bakancslista című film két főszereplőjével. Nem tudom kizárólag az egyiket választani, mert mindkettejüknek vannak olyan gondolatai és megnyilvánulásai, amiket a magaménak érzek. Edward ugyan eléggé flegma és fennhordja az orrát, mert full gazdag, viszont nem hagyja el magát és a betegtársát is ösztönzi a maradék idejük aktív eltöltésére, finanszírozza is az utazgatásaikat és mindent, amiben résztvesznek, ezekkel pedig egyetértek, mert én is ugyanígy állnék (és állok, csak más a kórságom) a helyzethez. Igaza volt, hogy kiélvezte a maradék idejét és ezt a lehetőséget megosztotta Carterrel.
Carter szerény és megfontolt, viszont nagyon bölcs és erős az Istenhite. Vele az erős hite és a megfontoltsága miatt tudok azonosulni, mivel én is olyan vagyok, valamint ő is bátran áll ahhoz a tudathoz, hogy hamarosan elviszi a kórsága és ezzel is egyetértek, hiszen sem neki, sem a családjának nem volna jó, ha az utolsó idejét komoran élné meg. Nyilván az Istenhite is segít neki abban, hogy ne féljen.
A lényeg, hogy ha tehetném, ugyanígy utazgatnék és kipróbálnék csomó mindent, valamint élvezném is az életet, amíg tartana, ezért teljesen egyetértek ezekkel a karakterekkel. Akkor már a filmbéli 'példakép' is adott, őket mondhatnám a fentiek miatt.
Követendőnek azt tartom bennük, hogy méltóságteljesen fogadták azt a durva hírt, hogy haldokolnak és ahelyett, hogy feladták volna, meg letargiába zuhantak volna, fogták magukat és jó nagy kanállal elkezdték enni az életet, s őszintén tudtak szórakozni, ami valljuk be nehéz lehet abban a tudatban, hogy néhány hónapjuk maradt. A kitartásuk, a lelkierejük és a bátorságuk követendő példa.

View more

A magyar mentalitás... Köztudottan merev, pesszimista, agresszív és bizony bunkó népség vagyunk, ami elég gáz felsorolás, de ez az igazság. Ha megnézzük pl. az Amerikaiakat, ők sokkal lazábbak, felszabadultabbak és összetartóak. Nálunk furcsán néznek az emberre, ha látványosan jó a kedve, vagy a külseje extrém és nem is az összetartásról vagyunk híresek, simán elmennek egyesek egy rosszul lévő ember mellett az utcán. Valahogy mindenki (tisztelet a kivételeknek!) magával és a maga dolgaival van elfoglalva, a külvilág egy részét lepattintja, mondván nem az ő dolga. Egymás elfogadásával sem állunk kb. sehogy. Rohanunk is folyton.
Szokások? A piálás nagyon megy a magyarnak (a pálinka miatt pláne), bizonyos ünnepek/alkalmak a mieink, disznóvágás, káromkodás (nem elég, hogy sűrűn, de jó cifrán is nyomják egyesek), vasárnapi ebéd, névnapok ünneplése, szarkasztikus/csípős poénok, tagadva kérdezés, többfogásos étkezés, kis lakások/házak építése (pl. az Amerikaiak hozzánk képest szállodákban élnek, amit nem értek, mert minek egy nagy hodály? Mondjuk nagy családdal érthető, de ott is élnek egyedül/ketten), elköszönéskor is használjuk a "hello!"-t, stb.
Azt meg kell hagyni, hogy a magyar konyha nagyon jó! A (bab)gulyás, a pörköltek, a palacsintánk, a halászlé, a borsóleves, a lángos, a lecsó és még csomó ételünk nagyszerű. Tipikus magyar ételek még: kifli, kakaóscsiga, nokedli, gyümölcsleves, hurka, kolbász, rántott sajt, töltött paprika, pogácsa, rakott krumpli, somlói galuska, stb. Hajlamosak vagyunk csípősen főzni és sok tejfölt is használunk, valamint a pirospaprikát is gyakran tesszük az ételekbe, ami ugye szintén igazi magyar fűszer.

View more

Nem tudom hány éve vagyok itt, de jó sok, lassan meglesz 10 is és 1-2× az én agyamon is átfutott már ez a kérdés.
Mikor regisztráltam, kíváncsi voltam milyen az oldal, milyen a társaság, milyen kérdéseket tesznek fel, aztán ittragadtam. Az évek alatt megismertem egy-két embert itt, akikkel a kölcsönös szimpátia miatt Facebookos, vagy más elérhetőséget is cseréltünk. Azóta sok értelmes felhasználó hagyta el az oldalt, de azért lehet még találni tartalmas, normális válaszokat adó embereket, akiknek öröm olvasgatni a gondolatait, mert értelmes, humoros, különleges, bölcs, stb. reakcióik vannak, sokuk kifejti őket, aki pedig nem, az tömören, velősen mondja el jól a véleményét. Jókat szoktam vigyorogni a humoros válaszokon, akár a követettjeimnél olvasom, akár a főoldalon futok bele. Sokféle érdekes látásmódot ismerek meg, van, hogy másnál olvasva döbbenek rá, hogy egy adott dologgal kapcsolatban hiányosan gondolkodtam addig, vagy megismerek más nézőpontból is egy témát, vagy egy helyzetet. Sokáig írhatnám még, a lényeg, hogy szeretek itt garázdálkodni és amíg kapok értelmes kérdéseket is, amikre lehet és emiatt van kedvem válaszolni, addig szívesen vagyok itt továbbra is. A trollok nem érdekelnek, átgörgetek a baromságaikon. Néha még kapok egy-egy hülye kérdést/megjegyzést, de azokat olvasás nélkül törlöm.
Még nem tervezem itthagyni az oldalt. Egyszer volt egy kb. féléves szünetem, de visszavágytam az értelmes emberek válaszait olvasni, meg válaszolgatni. Nekem nincs kreativitásom jó kérdések feltevéséhez, kb. szökőévente egyszer kérdezek (bakker, idén szökőév van 😂), mert sablonosakat nem szeretnék, vállalhatók pedig ritkán pattannak ki az agyamnak nevezett maszlagból, így inkább nem erőltetem, ami nem megy. Amikor nagy' ritkán megszáll az ihlet és úgy érzem vállalható a kérdés, olyankor felteszem azoknak, akiket követek. A legutolsót szerintem több, mint egy éve sikerült összehoznom, úgyhogy ennyit a kreativitásomról. Leginkább tehát olvasgatni, meg válaszolgatni vagyok itt és amíg ezek lekötnek, addig maradok.

View more

Valószínűleg nem adhatnék vesét, mert az egyikkel probléma van, szóval az kilőve és a másik hiába jó, ha azt odaadva gondjaim lennének az immár egyetlen, rosszul működővel. Ilyen esetben biztosan nem adhatnám oda a jót, mert a dokik nem sodornák veszélybe az én életemet is. Eltekintve a valóságtól most úgy veszem, hogy mindkét vesém rendesen működik, ezesetben pedig ha kompatibilis lenne az ilyenkor figyelembe vett és fontos paramétereikkel, akkor nekik adnám:
Tesómnak
Fateromnak (akármilyen is, mégiscsak a szülőm)
Öcsémnek

---

Már régen eldöntöttem, hogy szervdonor leszek, ha lejár az időm itt az életben és lesz még olyan szervem, ami rendesen működik és átültethető lesz. Fordított esetben én is örülnék, ha tovább élhetnék egy donor jóvoltából és ilyenkor nem kellene, hogy számítson az idegen lét.

View more

1.
Az öltöztetés addig van rendben, míg azért történik, mert tél van és egy kistestű, vagy rövidszőrű/gyérszőrű/kopasz kutya/macska fázik. A beöltöztetés, mint "jó buli, mert milyen vicces, meg aranyos ruhában a kutya/macska" baromság, mivel nem játékszer az állat és szerencsétlenek még csak tiltakozni sem tudnak ellene.
A születésnappal nincs bajom, az enyémek is szoktak kapni olyankor valami játékot, vagy olyan ételt, amit máskor nem, vagy ritkán esznek. Ők nem tudják a dátumot, tiszta sor, de aki igazán szereti a kedvencét, annak jó érzés meglepni őt. Nem kell zsúrt rendezni nyilván, de miért ne mutathatná ki pár finom falattal, vagy valami játékkal is a gazda az állata(i) felé a szeretetét?
A közösségi profil már nekem is sok. 😆

---

2.
Egy közös állat talán annyiban alapozhatja meg a pár gyerekvállalással kapcsolatos 'dolgait', hogy az állattartás is felelősségtudatot és felelősségteljes döntéseket, következetességet, napirendet, nevelésbeli egyetértést, biztos anyagiakat (szükség esetén kell jutnia pénznek dokira, meg ott az etetés, kötelező oltások, stb.) és egyebeket kíván, ezek pedig mind kellenek a gyerek esetében is. Ha az állat számára mindezt biztosítani tudja a pár, akkor a gyerekkel is menni fog.

View more

Jó év volt a számomra. Mozgalmas és sok pozitív dolog is történt a szokásos szívások mellett. Nem tudom felidézni az óév összes történését, mert annyira mozgalmas volt, hogy a sokmindent meg sem bírtam jegyezni, de azért néhány említésre méltó dolog, ami beugrik:

---

- Az öcsém a 'képbe került' ismét, aminek örülök
- Egy-két régi ismerős/barát is felbukkant
- Eljutottam a pszichodokihoz és tervem szerint járni fogok rendszeresen most már
- Látványosabban haladtam az "azt adom, amit kapok" elv gyakorlatba ültetésével és tartom magam hozzá
- Lett két 'új' macskám
- Keveset, de haladt a házunk is
- Egészségileg is jobb formában voltam, a nyarat is meglepően jól viseltem, pedig az sok rosszullétet szokott kiváltani. Voltam párszor kórházban és ismét rámkacsintott a kaszás is, de megmondtam neki, hogy már megint eltévesztette a házszámot. Van némi romlás, de stagnálás is, ám a legfőbb, hogy élek.
- Mentálisan talán labilisabb voltam, mint az elmúlt években, hamarabb durran el az agyam és ki is tör belőlem az indulat, de már évek óta nem török-zúzok közben, csak mondom a magamét, aztán lehiggadok. Ami a depressziót illeti, abban viszont jobb volt a helyzet. Igaz, szép számmal vannak/voltak szar napjaim, de hamar sikerült elterelnem a figyelmemet, céljaim is majdnem mindig maradtak, elfojtani is jól tudtam a bennem zajló vihart. Nyáron mondjuk kétszer is sikerült összezuhanni úgy rendesen, meg ha jól rémlik kb. 2 hónapja is, viszont azóta nyugi van.
- Lett pár új ismeretségem és vesztettem is a régiekből, amit sajnálok, de gondolom az én saram, mivel enyhén szólva nem az erősségem a hosszútávú kapcsolatápolás, szóval megérdemlem
- Tanultam egy-két új kaját kotyvasztani. Szükséges rossz.

---

Nem ugrik be több történés, pedig volt bőven. A lényeg, hogy jó év volt 2019, különösen a vége hozott sok pozitív történést. Van persze most is gond, stressz, nem is kicsi, de nem érdekel most.
Remélem 2020 legalább ilyen mozgalmas és szerencsés év lesz!

View more

Sorraveszem, úgy könnyebben átlátom a dolgokat.

---

Barát:
A baráti kapcsolataimban hű vagyok ugyan és megbízható is, valamint kiállok a barátomért, ha olyan helyzet adódik, viszont gyenge pontom a kapcsolatok hosszútávú ápolása, szóval egy idő után a barátságaim tönkremennek az önkéntelen befordulásaim, meg a hangulatingadozásaim miatt. Nem minden baráti köteléket nyírok ki, de sajnos többet, mint amit sikerül megtartani.

---

Élettárs:
Erről igazság szerint a másik fél tudna nyilatkozni, hogy milyen élettárs vagyok, de mivel nincs társam, ez az opció kiesik. Érzésem szerint törődő, hűséges, alkalmazkodó, bizonyos szinten térre vágyó, ám ugyanazt meg is adó, a másik felé időnként ambivalens érzéseket tápláló, nem igazán romantikus, megbízható és kölcsönösen bízó, kissé rigolyás, hangulatingadozásra hajlamos, stb., fazon vagyok, szóval belátom, hogy időnként nem könnyű velem, de tudok sok jót is adni.

---

Munkatárs:
Kevés ideig volt alkalmam melózni, mert azután leszázalékoltak, de magamat ismerve nem hiszem, hogy probléma lenne velem a munka világában. Megvan bennem a szorgalom, a legjobb eredményre törekvés, az önkritika is működik nálam és kérem is, hogy hívják fel a figyelmemet a hibákra, ha nem vettem esetleg észre, stb. A csapatmunkát ugyan nem szeretem, mert szeretek a magam tempójában és a magam tervei szerint haladni, de emiatt nyilván nem akasztanám meg a csapatmunkát, tudni kell igazodni. A másik gyenge pontom a kommunikáció, a kapcsolatteremtés, de ha sikerül megtalálni a közös hangot mással/másokkal, akkor nincs gond. Nem szokásom mások furkálása, kidumálása sem, szóval nem nehéz velem kijönni, ami ugye fontos a közösségekben. Ha valakit nem csípek, akkor leredukálom az együtt töltött időt és tartom a távolságot, de a meló rovására nem engedném menni a nézeteltérést. Lényeg, hogy úgy érzem, normális munkatárs lennék.

---

Testvér:
Ez is olyan terület, amiről úgy érzem, hogy rendesen helyt tudok állni. 2 tesóm van, de közülük csak az egyikkel volt alkalmam felnőni, viszont nem volt rossz kapcsolatunk, pedig ellenkező neműek vagyunk, de mégis kijöttünk azért. Más okokból romlott meg a viszony. Az öcsémmel nagyon jóban vagyok, dacára annak, hogy féltesók vagyunk és elég ritkán találkoztunk eddig.
Van egy "fogadott tesóm" is, Vele nagyon szoros a kapocs köztünk.
Szeretem a testvéreimet és a jelek szerint ez kölcsönös, ami azt üzeni a számomra, hogy nem vagyok rossz testvér. A húgom is szeret talán, csak menekül bizonyos dolgok elől, amik járulékos problémákat jelentenek és mivel nem tudja lekezelni őket, inkább távolságot tart.

---

A fentiek tekintetében tehát munkatárs és testvér szerepben vagyok a legjobb.

View more

Tervezem, hogy:
- rendesen eljárok most már a pszichoterápiára
- veszek egy úszóbérletet és folytatom az úszkálást
- többet mozdulok ki
- keresek valami itthonról végezhető melót
- nem lazsálok mostmár és kitartóan edzek, mert úgy semmi nem lesz belőlem, ha megint ellébecolom a dolgokat
- elmegyek egy rövid repülőútra
- építgetem tovább az önbizalmamat
- a környezetemnek továbbra is azt adom, amit ők is nekem

---

Hirtelen ennyi ugrott be, de tuti van még tervem.

---

Amit többször szeretnék csinálni:
- kimozdulni
- edzeni

---

Ennyit tudok perpillanat, de biztos vannak még ilyen dolgok, csak nem jutnak eszembe.

---

Amit szeretnék kevesebbszer csinálni:
- stresszelni
- indulatosan, feszülten viselkedni/reagálni
- mindig mindenben és mindenkinek megfelelni (maximalizmus, szeretlek...)
- padlóközeli állapotba kerülni/netán padlót is érni
- szorongani

---

Több ide sem jut eszembe, de biztos lenne még példa.

View more