Valószínűleg nem adhatnék vesét, mert az egyikkel probléma van, szóval az kilőve és a másik hiába jó, ha azt odaadva gondjaim lennének az immár egyetlen, rosszul működővel. Ilyen esetben biztosan nem adhatnám oda a jót, mert a dokik nem sodornák veszélybe az én életemet is. Eltekintve a valóságtól most úgy veszem, hogy mindkét vesém rendesen működik, ezesetben pedig ha kompatibilis lenne az ilyenkor figyelembe vett és fontos paramétereikkel, akkor nekik adnám:
Tesómnak
Fateromnak (akármilyen is, mégiscsak a szülőm)
Öcsémnek
Már régen eldöntöttem, hogy szervdonor leszek, ha lejár az időm itt az életben és lesz még olyan szervem, ami rendesen működik és átültethető lesz. Fordított esetben én is örülnék, ha tovább élhetnék egy donor jóvoltából és ilyenkor nem kellene, hogy számítson az idegen lét.
Nem, mert a szerelem, mint olyan elmúlik, viszont szeretetté, kötődéssé alakul át és az viszont (jó esetben) kitart 'örökké', akár az egyik fél halála után is fenn tud maradni a másikban, pláne amikor mondjuk leéltek együtt több évtizedet.
Besenyei Péter (műrepülő világbajnok)
Szoktam, de sosem tudja és látja senki, úgyhogy nem kell előadnom ezt az "erős a fény" fedősztorit.
Felőlem mindenki azt tesz a külsejével, amit akar, ha valakinek úgy tetszik, borotválja le őket.
Én el nem tudnám képzelni, hogy férfi létemre csupasz legyen a karom-lábam, de nem vagyunk egyformák.
Szép koraestét!
Ez egy fontos elv, szükséges (lenne) a békés, kultúrált egymás mellett éléshez, mégsem képesek betartani jónéhányan. Jóesetben úgy éli meg valaki a szabadságot, a jogát az igényei és vágyai érvényesítésére/eléréséhez, hogy közben nem árt másoknak, nem korlátoz másokat, nem zavar másokat, az életét szabadon élő ember tehát nem feltétlenül gázol át másokon, szabályokon, de nyilván vannak ilyen emberek is, mert ez nem egy ideális világ, ahol minden ember tekintettel van a többire.
Nem, nem hagynak élni. Van, akivel egyfedél alatt élek, míg más csak szomszéd.
Igen, hagyok élni másokat.
Szép koraestét!
Van.
Ha nem is az életemre hatott, de rám mindenképp', mert a bölcs gondolataiból tanultam, a széleslátókörűségéből szintén, mert a válaszaiban sokszor világít rá olyan dolgokra, amiket én nem ismertem fel, több nézőpontot is megismertet, stb., a testi és mentális ereje is példás, ebből pedig megerősítést kaptam arra vonatkozóan, hogy ha szükséges, akkor az ember tényleg többet képes kibírni, mint amit gondol, stb.
Szép koraestét!
Olyan igazi kalandjaim nem szoktak lenni, mert szinte állandóan itthon vagyok (ha tőlem függene a kimozdulásom, ez nem így lenne), ennek okán nem tudok klasszikus példát hozni, de az is felér egy kalanddal, amikor lecserélem a függönyt a szobámban. 😁 Legutóbb tehát ez volt kissé kalandos élményem. Egyrészt tériszonyom van, szóval eléggé imbolyogtam a szédelgéstől és hol a létrát, hol a karnist kaptam el, mielőtt hamar leérek a talajra, másrészt gyengék az izmaim, így nem volt egyszerű tartani magamat a létrán állva, valamint felemelve tartani a karjaimat, hogy a függönycsipeszekről leszedjem a kimosni kívánt, majd felrögzítsem a tiszta függönyt, plusz ugye polip sem vagyok, így a csupán két karom kevésnek bizonyult ahhoz, hogy fogjam a létrát, tartsam a függönyt és csipeszeljek is, de megoldottam. Ez így leírva baromira unalmas, de miközben csináltam, néha vicces volt.
Jó lett volna valami igazi kalandról írni.
View more
Szép koraestét!
Már nincs, de voltak, szóval hogy érdemben is válaszoljak; sportokat űztem hol csapatban, hol a cimboráimmal. A Judot, focit, úszást csapatban űztem, illetve a cimboráimmal időnként kosárlabdáztunk, gördeszkáztunk, görkorcsolyáztunk, gyakran bringáztunk és velük is fociztam gyakran.
Nem tudom mit mesélhetnék ezekről. Élveztem mindet, segítettek levezetni a felesleges energiát, a feszültséget is, sikerélményt nyújtottak, javították az állóképességemet, koncentrációra sarkalltak, ami szintén rámfért, mert mindig is könnyen és hamar elkalandozott a figyelmem, stb., szóval sok hasznuk volt.
Szép koraestét!
Egymillió forint manapság már nem számít olyan nagy összegnek, nem nagyon lehet belőle 'dőzsölni'.
Mivel a házunkra nagyon ráférne a felújítás, azon belül a szobámra is, így abba fektetném az adott összeget, már csak azért is, mert pár éve ki kellett belőle költöznöm, viszont ahol azóta vagyok, azzal a szobával szomszédos a faterom szobája, egybenyithatóak, szóval csak egy üveges ajtó választ el bennünket, így nem igazán tudok pihenni, ha ő tévézik, vagy telefonál, meg magánszférám sem igazán van, mert kopogás nélkül szokott benyitni. Ezek miatt már jóideje nagyon szeretnék visszakerülni a saját szobámba, ami el van szeparálva a ház többi részétől, ezért nyugtom lenne benne. Ahhoz, hogy visszaköltözhessek oda, egy rakás dolgot kell rendberakni; az ezeréves és huzatos ablakokat ki kell cserélni, le kell betonozni a szoba alját, majd leparkettázni, de azt is meg kell oldani, hogy ne tudjon újrapenészesedni sem a talaj, sem a fal, mert alapból sem egészséges senkinek, de én allergiás is vagyok a penészre, viszont pont a szobám alatt van a pince egy része, ami penészesedik és onnan terjedt át a szobám talajára, majd arról a fal aljára a cucc, továbbá áram sincs a szobában, így villanyt is kell szerelni, kell egy tisztasági festés és be is kell bútorozni a szobát, mert a jelenlegi bútoraim már igencsak kukába valók. Mindezekre fordítanám az egymillió forintot, talán nem is lenne elég a keret arra, hogy minden megvalósuljon a fentiek közül.
View more
Szép estét!
Nem hiszem, hogy az vagyok. Ugyan eléggé gyakorlatias a gondolkodásom, meg krízishelyzetben higgadt vagyok és általában ráérzek, vagy konkrétan tudom is, hogy mit kell tennem a probléma elhárításának érdekében, de ezekkel együtt sem vagyok talpraesettnek mondható, mert nem minden helyzetben találom fel magamat. Nem vagyok az a "jég hátán is megélő" típus.
Igen, talán fejleszthető képesség, mert ha lát/tapasztal példákat arra vonatkozóan az ember, hogy bizonyos helyzetekben hogyan kell cselekednie, akkor megtanulhatja a helyes reakciókat, lépéseket. Persze lényeges az is, hogy milyenek a képességei, mit képes megtanulni.
