✈ Arnold ✈

- Az, hogy meg tudok küzdeni egyedül a bennem élő pokollal (be kellett látnom, hogy nem)
- Az, hogy le tudom küzdeni a kórságot (azt már belátom, hogy nem lehetséges, de nem adom magam könnyen)
- Az, hogy apám egyszer szeretni fog (ez nem volt jó játék, mert minden egyes koppanás fájt, azóta inkább szembenézek azzal, ami van, így nem csalódom többet)
Az, hogy az Anyu hazakerül még (mikor bent volt a kórházban)
- Az, hogy a gyerekkori barátom csak elfoglalt (mindig lepattintott és kihasznált, de nem akartam meglátni, bár később beláttam és utána én is behúztam a féket)
- Az, hogy már elengedtem a Barátnőmet
- Az, hogy nem vagyok kevesebb másoknál

---

Most ennyi jutott eszembe.

---

Jobb belátni a valóságot, mégha kínzó is, mint koppanni, amikor az önámításba időnként befigyel az igazság. Jobb egyszer átesni a nehezén, mint újra és újra szembekerülni vele.

View more

Üdv!

---

Ahhoz, hogy valaki idáig jusson, sokáig kell őrlődnie valami súlyos teher alatt, nagyon reményvesztettnek kell lennie, hiszen kódolva van az emberbe - az állatba is - a túlélés és ahhoz, hogy valaki eldobja az életét, nagyon el kell borulnia agyilag, beszűkül a tudata. Voltam ilyen állapotban, azért tudom. Meghalni nehezebb, mint bármilyen rosszban élni, mert le kell győzni az előbb említett ösztönt, ami élteti az embert és időbe telik dönteni is, hogy maradjon, vagy menjen. Aki nem teszi meg, az vagy nem tudta még átlépni ezt a gátat, de idő kérdése és megteszi, vagy nem is fog cselekedni, mert nem mer, vagy rájön, hogy nagyon rossz vége lesz (bár aki ateista, az nem fél a pokoltól, de nyilván őket is visszafogja valami ilyenkor).
Igen, van aki észbekap és inkább megpróbál kitörni a mélységből, ahová lezuhant.
Aki megpróbálkozik az öngyilkossággal, az valószínűleg:
- Céltalan
- Reményvesztett
- Elviselhetetlenül kínozza valami
- Fél a jelentől és a jövőtől valami miatt (lehet, hogy pont attól, hogy kísérője lesz az életének az, ami kínozza)
- Meggyengült érzelmileg, nem tud megbirkózni a teherrel
Stb.
Önző tett, mert itthagyná az illető azokat, akiknek számít, ugyanakkor nem teljesen hibás, mert abban az állapotban már csakis az lebeg előtte, hogy legyen vége mindennek, minden mást kizár az agya, az is mellékes lesz számára, hogy a szeretteinek okoz ugyanolyan kínt. Aki teljesen egymaga van, az más.
Egyszerre gyáva és bátor a sikeres, de a sikertelen öngyilkos is. Gyáva, mert elfut a nehézségek elől, de bátor, hogy megtesz egy olyan lépést, amiről tudja, hogy nem lesz utána visszaút, bár mint mondtam nincs észnél és ilyen állapotban nem tud az ember mérlegelni, meg átlátni helyzeteket.

View more

(Akiknek valami nem inge...)

---

- Magukat adják, ne az elvárásoknak és a divatoknak akarjanak megfelelni
- Ne piáljanak mértéktelenül, mert egyáltalán nem menő + tönkrevágja az egészségüket
- Ne használjanak drogokat
- Ne szemétkedjenek egymással/másokkal
- Ne akarjanak idő előtt felnőni, mert úgyis eljön az az idő, de a gyerekkort nem kaphatják vissza
- Ne hagyják magukat hülyeségekbe belevinni
- Tiszteljék a szüleiket/másokat/egymást
- Segítsenek annak, aki bajban van
- Ne hagyják magukat befolyásolni
- Tanuljanak tisztességesen
- Viselkedjenek normálisan
- Gondoljanak a jövőre, legyenek terveik és a pénzt is fogják meg, mert sosem lehet tudni mikor jön jól a tartalék
- Értelmes dolgokkal foglalkozzanak
- Kommunikáljanak értelmesen
- Becsüljék meg, amijük van, pláne ha nem is ők dolgoztak meg érte

---

Stb.

View more

- Nagyon tudok szeretni, kötődni, de van, hogy semmit sem érzek. Ez pillanatok alatt is változik és nem én irányítok.
- Zárkózott vagyok, de néha - pörgéskor - a falak leomlanak, esetenként már gáz is, amiket néha megosztok olyankor, de akkor nem érzem, hogy épp' leégetem magam.
- Sok rigolyám van
- Mindig késztetést érzek arra, hogy védelmembe vegyem azt, akivel szívóznak
- Nehéz a felfogásom időnként, meg bizonyos területeken
- Fárasztó vagyok időnként
- Utálom magamat
- Tudok nevetni szar helyzetben is
- Időnként befordulok és kizárom a külvilágot, ami van, hogy szándékos, de van, amikor nem én irányítok
- Időnként gyerekes tudok lenni
- Egyedül szeretek lenni, kb. egy óránál tovább nem bírom a társaságot és kb. 3 ember már tömeg érzését kelti és feszengek, leizzadok, stb.
- Szeretem a művészet sokféle formáját
- Szeretem az igényes, precíz dolgokat
- Mindig van valami heppem, amire rákattanok, de vannak fix, évek óta tartó mániáim is

---

Hirtelen ennyi ugrott be.

---

Igen, vannak gázos tulajdonságaim, de mindenkinek vannak, szóval nem szégyellem magát a tényt. Magukon a tulajdonságokon dolgozom.

---

Ezek elég nehezen/nem tolerálható tulajdonságok:

---

- Rosszindulat
- Önzés
- Törtetés
- Agresszió
- Igénytelenség
- Nagyképűség
- Hatalmaskodás
- Pesszimizmus
- Kapzsiság
- Hűtlenség
- Kétszínűség
- Ostobaság
- Nyomulás
- Megbízhatatlanság
- Gátlástalanság
- Okoskodás
- Puncsolás
- Álszentség
- Erőszakosság
- Gerinctelenség
- Primitívség

---

Stb.-stb.

View more

Nehéz erre válaszolnom, mert nem tudom milyen vagyok, nem tudok egy összképet festeni magamról.
Tisztában vagyok bizonyos korlátaimmal és a képességeim egy részével, valamint sok rossz tulajdonságommal is és egy-két jóval, pár gyenge pontommal és egy-két erősséggel, de nem ismerem magam jól és nem látom át egyben, hogy milyen lehetek. Még mindig érnek meglepetések magammal kapcsolatban. Mások zárkózottnak és csendesnek látnak, gyakran kapom a "te olyan furcsa vagy" megjegyzést is, de megindokolni eddig senki nem tudta. Egy páncél van rajtam és nem nagyon veszem le, csakúgy mint az álarcomat, kivéve azok előtt, akikről úgy ítélem, hogy megtehetem, de idő kell ehhez is.
Inkább elkezdem írni sorban, ami beugrik, hátha ad egy összképet, mert mint mondtam, én nem tudom összefoglalni, hogy milyen vagyok:

---

- A pszichodoki szerint ambivalens személyiségem van, nehéz rajtam kiigazodni
- Szeretek segíteni, de én nem (vagy csak nehezen) fogadok el segítséget
- Nagyon erős az igazságérzetem, tajtékzom, ha igazságtalanságot látok/tapasztalok
- Makacs vagyok
- Mindent magamba fojtok, nem tudok és nem szeretek megnyílni
- Barátságos vagyok, amíg velem is az a másik fél
- Hamar türelmetlenné válok bizonyos helyzetekben
- Nehezen ápolok kapcsolatokat
- Nagyon szeretem az állatokat, számomra mindig családtagok voltak és mindig azok is lesznek a sajátjaim
- Ragaszkodó vagyok
- Időnként hamarabb beszélek, mint gondolkodom
- Egyszer monotonitásra van szükségem, máskor változatosságra
- A hangulatom baromira ingadozó
- Krízishelyzetben higgadt maradok, míg máskor hülyeségek miatt totál befeszülök (tényleg fordítva vagyok összerakva 😆)
- Kevés az önbizalmam, de már javult a helyzet és dolgozom rajta tovább
- Ha valaki közel kerül hozzám azért mindent megteszek és hű vagyok hozzá
- Van, hogy feladok dolgokat, de a makacsság és a maximalizmus erősebb, így hamar nekivágok újra, ahányszor csak kell
- Mindent megtervezek és rendszerezek, csak így érzek stabilitást
- Szeretem a humort, a feketét is
- Bizonyos helyzetekben leblokkolok
- Megesik, hogy messzire megyek bizonyos területeken
- Az önkontrollom vagy túl erős, vagy megszűnik
- Szorgalmas típus vagyok, de van, amihez lusta
- Optimista vagyok, de realistán
- Csendes vagyok, megfigyelő típus, aki leginkább akkor beszél, ha kérdezik, vagy a helyzet kívánja. Van egy kuka és egy lelőhetetlen, dumagép oldalam is, de az (is) hangulatfüggő (meg társaságfüggő) nálam, hogy melyik kerül felszínre.
- Nyugodt, egy fokig türelmes és toleráns is vagyok egy határig, de vannak napjaim, amikor idióta vagyok és én magam is nehezen viselem el saját magamat.
- Hamar elgurul a nyugtatóm - esetenként baromságokon is, ha olyan napom van, vagy már az utolsó csepp került a pohárba - és az indulatkezelés sem az erősségem, de már ezen a téren is van javulás. Bántani senkit nem szoktam, magamban előbb teszek kárt.
- Maximalista vagyok

---

(Folyt.köv.)

View more

Megint repültem és elég élethű álom volt. 👍
Az nincs meg, ahogy beültünk a kisgépbe, az álom ott kezdődött, hogy a pilóta mellett ültem és nagyon izgultam (pozitív izgalom volt). Megindultunk, a gyorsulás kicsit az ülésbe szegezett, aztán hátradőltünk, amikor elrugaszkodtunk a talajtól. Láttam a szélvédőn át az égboltot. Próbáltam dacolni a gravitációval és kinézni magam mellett az ablakon, de meg sem tudtam moccanni, az ülés mágnesként vonzott magához. Apám ott ült mögöttünk és kérdeztem, hogy fél-e? (A valóságban fel nem ülne gépre.) Mondta, hogy hagyjam a témával, így is próbál nem gondolni arra, hogy ott ül, ki sem mer nézni. 😁 Szerintem a valóságban is így reagálna, ha fel lehetne egyáltalán imádkozni egy gépre. 😆 Mondta a pilóta, hogy kanyarodhatok egyet. A vigyor körbeszaladt a fejemen és határozottan jobbra fordítottam a kormányt, amire a gép azonnal bedőlt. Itt kiesnek részletek, a következő képsor az, hogy emelkedünk és olyan a táj, mintha Google map-en nézném. Átfutott az agyamon, hogy milyen lenne onnan lezuhanni. Itt megint ugrottak az események, a következő képsor, hogy elkezdtünk orsózni (nem is műrepülni mentünk, a gép sem sportgép volt), majd bukfenceztünk egyet és láttam, ahogy a talaj a fejünk fölé kerül, de másodpercek voltak csak, mert mozgásban voltunk. Eleresztettem egy kurjantást, annyira élveztem. 😆 Elkezdtünk zuhanni, azt hittem szándékosan, éreztem a tomboló adrenalint, aztán gondoltam mostmár ideje lenne gázt adni és amikor meg akartam szólalni, a pilóta azt mondta, hogy leállt a motor. Apám majd' infarktust kapott, én élveztem az izgalmat, de átfutott az agyamon, hogy mi lesz, ha nem indul újra? Száguldottunk lefelé, éreztem, ahogy a nehézségi erő terheli a szervezetemet és amikor már közel volt a talaj, tudtam, hogy becsapódunk, amire felriadtam. 😁

View more

Kell lenniük rossz dolgoknak is.
Az egyensúly miatt is, meg azért is, mert a rosszból tanulhat az ember, erősíthet (akkor is, ha először összetör, mert később meglehet, hogy hasznunkra válik a tapasztalat és a próba). A vasat is edzik, hogy szilárdabb, strapabíróbb legyen.
Nincs csak jó, vagy csak rossz. Ez is egy körforgás, mint a napszakok, évszakok váltakozásának ciklikussága, vagy a születés-halál ciklus, stb. Az élet mindig egyenlít, a jó után küld rosszat és fordítva.
Ha mindig csak rossz érné az embert, begolyózna, meg nem tanulná meg értékelni a kis jót sem. Céljaink és motivációnk sem volnának, hiszen csak a rosszra számíthatnánk.
Ha mindig csak jó történne, nem tudnánk megbecsülni, mert nem éreznénk, hogy vége lehet, meg hogy a jó az ajándék.
Minden okkal történik. A rosszból is kibontakozhat végül jó és a jóból is válhat rossz. Unalmas is volna az egyhangúság, az embernek meg kell tapasztalni ezt is, aztis.

View more

Gondolom ezek lehetnek az okok:

---

- Nehezen fejezi ki magát
- Van, aki ettől akar komolynak tűnni
- Lehet, hogy csak rossz szokás (ezért talán észre sem veszi magán)
- Nem ért az adott témához és nehezen szól hozzá
- Van, aki zavarában csinálja
- Lehet, hogy kamuzik és amíg őőő-zik, addig találja ki a sztori folytatását
- Esetleg a kínos csendet próbálja kitölteni
- Adott egy téma, amiből nem készült fel

---

Biztos lehetne még okot írni, de ennyire futotta.

---

Attól függ, mennyire sűrűn csinálja valaki; ha néhány mondatonként, az nem zavar, de ha minden, vagy minden második mondatba beleteszi, az zavar.

---

Szoktam és zavar is (pedig nem mondatonként csinálom). Azért szoktam, mert esetenként nehezen fejezem ki magam, vagy mert zavarban vagyok, esetleg váratlanul ér egy téma és akkor kell összeszednem a mondandómat.

View more

Zömmel magát kell adnia, de ilyen helyzetekben alkalmazkodnia kell:

---

- Vendégségben
- Olyan hely(zet)ek(b)en, ahol másokkal össze van zárva x ideig (kórház, munkahely, iskola, óvoda, tömegközlekedési eszköz, stb.)
- Ha adott szabályok vannak valamire vonatkozóan, azokat is be kell tartania akkor is, ha nem akarja. Nem kell messzire menni, vegyük az illemszabályokat. Mindennap követni kell őket, mert az emberek zöme naponta megy emberek közé és nem csinálhat azt, amit akar, alkalmazkodnia kell a környezetéhez.
- Olyan helyzetben, amikor valaki kér valamit/valaminek a mellőzését, arra az időre alkalmazkodni kell az illető igényéhez

---

Vannak még alkalmazkodást kívánó helyzetek, de perpillanat ennyi jutott eszembe.

---

Nem rémlik, hogy túlságosan, de ismertem már félre embereket. Ez nyilván azért is van, mert nem vagyok valami jó emberismerő, meg ha valaki ügyesen manipulál másokat, akkor pláne nehéz észrevenni (vagy nem is lehet), hogy félrevezeti az embert. Van, akinél levágom, hogy épp' manipulálni próbál, olyankor nyilván nem megyek bele a játékba.
Igen, ismertek és az igazság az, hogy szinte mindenki félreismer, ami talán azért is van, mert nem nyílok meg a környezetemnek. Persze olyan is volt, amikor valaki félreértette a megnyilvánulásaimat és ezért más képet alkotott rólam.

View more

- Óvodáskoromban körberagasztottam a rágót a fejemen, a szempillámra is jutott. Anyám majdnem agyvérzést kapott, mikor meglátta. 😆
- Kipróbáltam rollerrel is, amit bringával szoktam; egyik kezemmel sem fogtam a kormányt. Bringán már profin ment, de a roller nyilván más tészta, csak a kb. tízéves fejem ezt nem vette számításba. Egy nagy zakózás és groteszk pózba fordult lábak elvették a kedvemet a további kísérletektől. 😁
- Már nagyobb koromban felálltam a nyitott ablakunkba (panelház 6. emeletén laktunk)
- Sötét időszakokban rendszeresen kárt tettem magamban
- Egyszer seggrészegre ittam magam gyászomban
- Öngyilkosságot kíséreltem meg
- Megbíztam a fateromban
- Gyerekként a húgomat akartam nyáron leönteni vízzel, amit üvegbe töltöttem és elkezdtem futni vele a húgom után. A betonlapokból kirakott járda egyik kiálló darabjában megbotlottam és pofáraestem, bele a botláskor leejtett és széttört üvegbe, gyakorlatilag 'felvágva az ereimet', mert a csuklóm belső felét nyírta szét.
- Gyerekként bemásztam az ágyneműtartóba, de kijönni nem tudtam, mert nehéz volt megemelni az ágy tetejét és amíg a bemászáshoz tartottam, elfogyott az erőm. Egyedül voltam otthon, úgyhogy muszáj volt kijutnom, hogy ne fulladjak meg. A dac és a pánik erőt adott, hogy megemeljem és kimásszak.
- Egyik ismerősöm robogójával direkt legurultam egy meredek dombon, persze zakóztam egy jókorát 😂
- Bringával mindig legurultam a lépcsőház lépcsőjére szerelt rámpán, egyszer majdnem leborultam
- Párszor legurultam bringával egy spirál alakú fel/lejárón, ami az utcaszintről vezetett fel üzletsorokhoz kb. egy emelet magasságig. Egyik alkalommal elszakadt a fékbovdenem és nem mentem ugyan gyorsan, de a lejtő elég sebességre gyorsított ahhoz, hogy ne tudjam bevenni a kanyart. A védőkorlátnak csúfolt acélhuzalok megfogtak, de lekapták a bőrömet itt-ott. 😆

---

Ennyit tudtam hirtelen felidézni.

View more

Ha jól rémlik, akkor 5 évesen.
Eleinte pótkerekek voltak a bringámon, aztán le lettek szedve és egy rudat rakott az anyám a csomagtartóhoz, azzal tartott meg. Emlékezetes az az út, amelyik alkalmával kiderült, hogy megtanultam támaszték nélkül menni. 😁 Anyu fogta a rudat, én lelkesen tekertem, olyannyira lelkesen, hogy képtelen volt lépést tartani velem és elengedte a rudat, persze nekem gőzöm sem volt erről, úgyhogy nyugiban tekertem. Egyszercsak utánamkiabált, mire hátranéztem és akkor láttam meg, hogy méterekkel mögöttem lemaradt, nem tartja a rudat és ijedtemben lefékeztem, de megállni még nem tudtam 'szakszerűen', meg a lábam sem ért le, mert a bringám kicsivel nagyobb gyerekre volt méretezve, így jobb híján a legközelebbi kerítés mellé kormányoztam, hogy belekapaszkodjak, de még gurultam. Pechemre a portát őrző kutya zokon vette a kerítésnél történő szerencsétlenkedésemet és ugatva rohant oda, én meg ijedtemben elengedtem a kerítést és feldőltem. 😆 Addigra odaért az anyám is és röhögtünk.

View more