@skotinyaka#13 🇭🇺

Misca

Ask @skotinyaka

Sort by:

LatestTop

Szép napot! Mennyire vagy biztos a saját identitásodban? (Szabadon kiélezhető a téma, a nemi, nemzeti és bármely egyéb önazonossági kérdés idevehető.)

Sophrones’s Profile PhotoSophrone
Nemi: Nincs nagyon okom rá szerintem, hogy ne tartsam magam she / her-nek. Amikor divat lett ezzel foglalkozni (nincs semmi negatív érzésem a nem cisz személyekkel kapcsolatban, csak arról az időszakról beszélek, amikor megjelent ez a gender téma a social médiában), én is gondoltam rá, hogy lehet, hogy nem vagyok cisz, mert borzasztóan távol állok attól, amit a társadalom nőiesnek tart, de hamar rájöttem, hogy ahhoz, hogy erre a megállapításra jussak, azért nyomósabb okok kellenének. Mármint más úgy gondolkozik ahogy akar, de nekem nyomósabb okok kellenének. A legtöbb nem cisz ismerősöm nagyon diszkomfortosan érezte magát mindig a testében. Mondjuk ha biológiailag nő, akkor zavarta, hogy mellei vannak, vagy zavarta, hogy nem férfias, izmos az alkata, utálta, hogy állandóan nőként hivatkoznak rá, meg ilyenek. Na, engem maximum az zavar, hogy másoknak van dereka és nálam 20 kilóval ducibb személyek is csinosabbak mint én, nem pedig a női test :Dd Bár akit androgynous pofival áldott meg a sort, azt irigylem :_(
Szerintem ha férfinak születtem volna, akkor biztos nő akarnék lenni, mert nem bírnám ki, hogy ne sminkeljek meg ne hordjak fancy ruhácskákat, úgyhogy...
A nemzeti identitás meg olyan, hogy kitalálhatnám, hogy japán vagyok, de attól még nem leszek az.
Viccet félretéve, tényleg nehezen azonosulok a magyarsággal, de ez azért van, mert távol áll tőlem a nacionalizmus, és ha kínai vagy mexikói lennék, szerintem akkor is távol állna. Meg egyébként nem tartom kiemelkedőnek vagy érdekesnek a kultúránkat, ahogy még nagyon sok kultúrát nem tartok annak. Úgy egész Európát nagyjából :D Félreértés ne essék, számomra az átlagnál nagyobb értékeket takar az úgynevezett "európaiság", de a legtöbb európai nemzet kultúrája mégsem túl érdekfeszítő számomra.
Egyébként az önismeretem és ezáltal az önazonosság-tudatom is nagyjából nulla szerintem, azért vagyok nagyon elveszett az életben, aki sose tudta, hogy mit akar, egyáltalán nincs tisztában, hogy milyen ember is ő, meg ilyenek. Borzalmas társadalmi misfit érzés kísérte végig az egész életemet. Nem értem az embereket, nem értem azokat a dolgokat, amelyek oly' fontosak nekik, ha megosztják a nagy örömeiket, csak illedelmesen mosolygok, nem igazán értem, hogy abban mi a jó. Abszolút nem értem, ahogy gondolkoznak, hogy mi állhat a cselekedeteik és a viselkedésük hátterében, hogy miért gondolják azt, amit gondolnak, meg ilyenek. Úgy éreztem magam világéletemben, mint egy nem ideillő elem, aki eltévedt. Nem jobb, meg talán nem is rosszabb, csak sehova nem illeszkedő.

View more

Related users

Szép napot! Kicsit kapcsolódnék az előző kérdésemhez. Mennyire van hatással az Ask a való életedre? Átcipelsz innen érzéseket, hangulatokat, gondolatokat a valóságodba? Van esetleg olyan ember az életedben, akit itt, online formában ismertél meg, de aztán személyesen is találkoztatok?

Sophrones’s Profile PhotoSophrone
Tudatosan igyekszem elválasztani a kettőt egymástól. Arra használom, hogy témákról kifejtsem a véleményem (jó, néha belefér egy kis trash :D) és olyanokat követek, akik hasonlóan használják. Minimális információt osztok meg magamról, mások sem érdekelnek magánszemélyként, amikor pedig ask.fm közösségről beszélnek, nem értem, hogy pontosan mit takar ez, mert nem érzem, hogy bármely klikknek a tagja lennék (hál' a jó Istennek), és nem is szeretnék az ittlévő emberekre közösségként tekinteni.
Egyszer írtam arról, hogy toxikus oldalnak tartom az ask.fm-et, mert akinek eleve vannak _problémái_ (ez ugye elég sokrétű lehet), azt valahogy még jobban be tudja kattantyúztatni ez az oldal (mármint inkább az, ami itt megy), aztán az egyiknél ilyen főszereplő szindrómát idéz elő, a másik áldozat szerepbe kerül, a harmadik hazudozik, hogy menőbbnek tűnjön, a negyedik itt éli ki a feszkót, és így tovább.
A tegnapi kérdésed kapcsán többektől is elhangzott, hogy a probléma ott kezdődik, hogy nem kellene egy online felületet ennyire komolyan venni. Egyetértek, tényleg ez a fő probléma minden esetben, mert ezeknek az embereknek rendszerint tényleg CSAK ez a felület az életterük (legalábbis a megérzéseim ezt súgják), de ha már így alakult és nem tudjuk megváltoztatni az életüket (amibe nyilván bele se látunk), a helyzethez mérten még simán lehetne konstruktívnak maradni. Először is, kicsit próbáljuk beleképzelni maguknak a helyzetükbe! Egyszer elhangzott itt, hogy aki rendszeresen használja az ask.fm-et, annak sanszos, hogy nincsenek normális irl kapcsolatai, vagy nem tudom már, hogy hogy hangzott a mondat. Szerintem ez nem csak az ask.fm-re érvényes, hanem minden közösségi oldalra. Nem baj, ha van, nem baj, ha szeret posztolgatni az ember, az se baj, ha sokat posztolgat, de amelyik pillanatban már elkezdenek az emberi kapcsolatai arra az adott platformra korlátozódni, sanszos, hogy nem tudja majd jól kezelni az ezzel járó konfliktusokat. Akinek főként csak online kapcsolatai vannak, azt persze, hogy érzékenyebben érintik ezek a súrlódások, vagy túl komolyan veszi ezeket a barátságokat, közösségeket, az itt kialakuló szerepeket, stb. Jó lenne, ha észre tudnánk venni, hogy kiket érinthet ez a probléma, és úgy viselkednénk, hogy további sérüléseket nem okozzunk egymásnak.
Ez a "Nemtom mé" kell ezen megsértődni" hozzáállás amúgy is egy idiótaság, mert mindenkinek más az érzékenységi szintje. Nincs konszenzus azzal kapcsolatban, hogy milyen kritériumoknak kell megfeleljen az, ami bunkóságnak számít :D
Egyébként.
Van egy storieZ nevű dokumentumfilm jellegű sorozat, ami négy ilyen eléggé chronically online fiatal életéről szól, és bátran ajánlanám mindenkinek, ha nem csak az Izzy-n lenne elérhető xd

View more

Eston vagy egyavokado? Egyavokado vagy Eston?

Nem emlékszem, hogy valaha olyan véleményt alkottam volna itt valakiről, ami túlmutat azon, hogy milyen pozitívumot tudok benne kiemelni (ennyit pedig valószínűleg ki tudnék emelni abban is, akit tényleg ki nem állhatok), ezen a szokásomon pedig nem tervezek változtatni. Most és mindörökké titok marad, hogy kiről mit gondolok.
🤫

Szép napot! Az utóbbi napok történései nyomán merült fel bennem a kérdés: volt már az Ask felületén komolyabb nézeteltérésed, kvázi veszekedésed? Hogyan kezelted, mi lett a végkimenetele? Van benned jelenleg bármilyen "askos tüske"?

Sophrones’s Profile PhotoSophrone
Heyho
Olyan volt, hogy egy anon rá volt szállva pár lányra, köztük rám is. (Nagyon jellegzetes stílusa volt, szóval másoknál is fel véltem fedezni a sajátos megnyilvánulásait.)
Hogy oldottam meg? Hát szerintem meglehetősen sajátosan és hatékonyan. :Dd
Jó, egyébként ő szerintem ebbe a tipik nőgyűlölő kategóriába esett (mint szerintem Anikó meg Dorina trollja is. Néhány lányról most is rikít, hogy ugyanaz az ember küldi a körkérdéseket, csak nem ismerem őket annyira, hogy eszembe is jusson a nevük :D). Ez egy prototípus, amely minden social médián megtalálható. Nem szeretik a nőstények, ezért ő is utálja és szégyenítgetni próbálja őket, vagy mittudomén mi baja.
Jó, meg nyilván ott vannak ezek a Szocicka típusú élőlények, akik trollok, csak marhára túltolják a szerepüket, aztán ha valakinek nem esik le, hogy a tag mindenkivel ezt csinálja, még magára veszi.
Ennél a bohóckodásnál számomra a csoportos bullying jelenség sokkal lehangolóbb, abból pedig itt van dögivel. Azt értem squad bullying alatt, amikor valakit kibeszélnek úgy, hogy világos, hogy az illető előbb - utóbb úgyis elolvassa, vagy van egy úgymond "gyengébb láncszem", aki (khm...Nem tudom, hogy mondjam, hogy ne legyen bántó...) vagy látszik, hogy nem a legélesebb kés a fiókban, vagy egyszerűen csak érzékeny, magára veszi ezeket, nem tud nagyot ütni, stb. Ebben a kategóriában a legmeghökkentőbb dolog az évek során a Zóra jelenség volt. Aki nem tudná, egy lányról van szó, akiről rikított, hogy szellemi fogyatékos. Nem mondom, hogy nem mondott olyan dolgokat, amiken én is fetrengtem a röhögéstől, de bazki... Egy orvosi értelemben fogyatékos személyt bullyingolni azért, mert olyan, amilyen? És a legszomorúbb az volt ez egészben, hogy EGY darab ember emelte fel a hangját ez ellen (AnonymousChris, ha jól emlékszem), és rengeteg általam addig a pontig értelmesnek és empatikusnak tartott személy ugyanúgy beszállt ebben a játékba. Ez az online b@szogatás nyilván minden körülmények között rossz és elítélendő, de könyörgöm, ha már mindenáron valakibe bele akar állni az ember, legalább a saját súlycsoportjában keresgéljen. Vagy csak olyanokon jó levezetni a hétköznapi feszültséget, akikről rikít, hogy nem tudják megvédeni magukat? Ahogy látom, sok ember szerint igen.

View more

Szép napot! Kérlek, nevezz meg egy, a nemedre vonatkozó sztereotípiát, amit igaznak érzel magadra!

Sophrones’s Profile PhotoSophrone
Szeretek sminkelni, akkor is szeretem járni a boltokat, ha előre tudom, hogy úgyse fogok venni semmit (csak szeretek szép dolgokat nézegetni), hacsak nem reggel van (mert akkor az álmosság győz), és is órákat tudok készülődni, és szeretek mindent, ami rózsaszín és bolyhos.

,,Légy férfi!" ,,Viselkedj úgy, mint egy férfi!" Mit is jelent férfinek lenni? Ha a biológia nem, mi tesz minket azzá? Milyen gondolkodást, viselkedést, cselekvést, életvitelt vagy egyéb jellemzőt vársz el valakitől, hogy viselhesse ezt a címet? Vagy szerinted nem kell kiérdemelni a megnevezést?

konnycseppahomokban’s Profile PhotoNet Uddmeg
Ez egy érdekes téma, ami kapcsán biztos lesznek popular meg unpopular véleményeim is.
Először is, szerintem ezek a "Viselkedj már férfiként" benyögések eléggé toxikusak, mert egyrészt ha a férfiakhoz kötik a jól funkcionáló, normális viselkedést, akkor nem tudom, hogy milyen lehet a sztereotíp nő az ilyen társadalmi berögződések szerint, másrészt talán összefügghet a férfiak globális szinten nagyobb számú öngy*lkossága azzal, hogy míg a nők körében mentálhigiéniai szakember segítségét kérni már-már trend, a férfiak esetében ez még mindig cikinek számít, mert ugye erősnek, tehát "férfiasnak" kell lenni. Szóval ilyen szempontból eléggé rossz, hogy az egyik nemtől ennyire elvárják a lelki erősséget, meg az ötéves Pistikének is megmondják az óvodában, hogy "Ne sírj, nem vagy te kislány".
A véleményem unpopular része pedig az, hogy szerintem van feminin illetve maszkulin agy, DE ez nem vonja azt maga után, hogy gendernormatív berögződésekkel vagyok tele, vagy netán transzfób lennék, és ráadásul nem is állítom azt, hogy a feminin illetve maszkulin agy mindenképpen összefügg azzal, hogy mi van az ember lába között.
Szóval, szerintem a maszkulin agyat logikus, analitikus gondolkodás jellemzi, magasra törő, sikerorientált, nagy benne a versenyszellem, inkább reál érdeklődésű, és nem igazán empath. Ezzel szemben egy feminin típus érzelmesebb, empatikusabb, sokkal inkább közösségi ember, nem nagy benne a versenyszellem, inkább ilyen "kollektív" típus, illetve inkább humán vagy művészeti érdeklődésű.
Aztán ez vagy passzol valakinek a biológiai neméhez, vagy nem. Akinek nem passzol, annak pedig vagy vannak gender non-conforming tendenciái, vagy nem.

View more

+ 1 💬 message

read all

Mai kérdésem. Sokan féltek, meg egyből hárítjátok. Ha írni "kell" verset, dalszöveget, kreatív storyt, vagy bármit ami fantáziát igényel. A kérdés. Akkor miben mutatkozik meg a fantázia, és a kreativitás nálad? Kellemes hétvégét! :)

Eston8’s Profile PhotoSzólíts Henriettának Zsolti!
Alapvetően egy művészeti beállítottságú embernek vallom magam, de a fantáziám, "elvontságom", és minden, ami ezzel rokonértelmű, kb a nullával egyenlő :D Talán ezért sem érzem magam egy sztereotíp "artistnak"
Régen ugyan szerettem írni, de ezek is többnyire feldolgozások voltak, aminek az alapötletét többnyire filmek vagy könyvek adták. Jó, az utolsó két regénynek, amit gimis koromban írtam, már nem, de amiket előtte írtam, többnyire a koppintgatás jellemezte :D Most meg egyáltalán nincs sztori ötletem évek óta. Tök szívesen írnék érzésekről, emberi sorsokról (lehet, hogy elsősorban azért, hogy magam megérthessem), de sztoriötletem semmi. Nem is igazán értem, hogy aki bármit képes kitalálni, az hogy csinálja :Dd
Talán csak abban mutatkozik meg nálam az "elvont" dolgok iránti érdeklődés, hogy mindig nagyon sokat jelentett számomra a zene, és talán ez az egyetlen dolog, ami bármennyire is képes ihletet adni. Rengeteg lejátszási listám van érzéseik szerint csoportosítva, és mindig csak akkor hallgatom őket, ha festek, és világos már előre, hogy milyen alaphangulatot szeretnék a képnek.
Meg a régi karaktereimhez is vannak lejátszási listáim, amik totál egy - egy szereplőnek a vibe-ját adják szerintem.

View more

Szép napot! Mennyire igényled a pozitív visszajelzéseket, és milyen gyakran van részed bennük? Mi az a dolog, amit a kívülállók leggyakrabban megdicsérnek rajtad/benned? Esetleg van olyan részed, amit mások nem méltányolnak, pedig Te pozitívumként gondolsz rá?

Sophrones’s Profile PhotoSophrone
Úgy rémlik, hogy elsődleges szeretetnyelvem a dicsérő szavak (ezer éve töltöttem ki azt a cuccot). Reálisnak tartom egyébként. Szerintem az önszórakoztatás mellett nagyjából mindent azért csinálok gyerekkorom óta, hogy ismerjenek el, csak ez sose volt szokás a környezetemben. Sőt, inkább mindenről lebeszéltek, hogy szar vagyok benne.
Egyébként furcsa módon leginkább a külsőmre kapok / kaptam pozitív visszajelzéseket mindig.
Számomra azért egy nem igazi erény a szépség, mert mindig mindenki csak ezt tudta bennem kiemelni. Hogy jó az új hajam, jók a ruháim, kreatív a sminkem, szép vagyok, csinos vagyok, fogytam, f@szomtudja, és nem pedig azt, amit a környezetemben sok ember megkapott, vagyis hogy milyen okos, milyen büszkék lehetnek rá, milyen tehetséges, milyen jó meglátásai vannak, milyen kellemes jelenség stb. Elkönyveltem elég korán, hogy én egy bimbogirl vagyok, aki ezek szerint relatíve jól néz ki, viszont egy ostoba teremtmény, akiben tényleg az az egyetlen létező pozitívum, hogy nem csúnya. Mint amilyennek a kétezres évek amerikai filmjeiben bemutatják a tipikus hisztis, sötét p*csákat.
Amikor az egyik ember azt emeli ki a másikban, hogy milyen jól néz ki, nem igazán értem, hogy mi ebben a jó. Nekem sose volt jó, ha ezt mondták, mert egyéb értékeket sokkal szívesebben birtokoltam volna. Szerettem volna olyan lenni, aki csúnyácska de okos, vagy emberileg szerethető.
Ráadásul számomra a stílus mindig egy önkifejezés volt, nem pedig tetszeni szerettem volna valakinek, vagy menőnek lenni, vagy feltűnősködni a segítségével, vagy mittudomén.
Olyan szinten nem érték ez számomra, hogy azt kimondani nem lehet.

View more

Sok nő nem szeretne gyereket. Miért? Te miért nem? Kíváncsi vagyok a hátterére?

Én nem boncolgatnám ezt a témát, mert szerintem egy felnőtt ember már túljut azon, hogy "Utálom a kölköket, mert besz@rnak, róker vagyok és childfree", így ha tényleg úgy gondolja, hogy se most, se öt év múlva, se tíz év múlva nem szeretne gyereket, valószínűleg nagyon megalapozott oka van rá, amit tahóság boncolgatni.
Ha nagyon mondanom kell valamit, úgy összegezném, hogy nem mindenki szülő típus. Pont úgy, ahogy a jó Isten kímélje meg a világot attól, hogy bárkiből tanár vagy orvos lehessen, attól is megkímélhetné, hogy bárkiből szülő lehessen. :D
Nagyon kegyetlenül hangzik, de én gyakran gondolok arra, hogy az olyan szinten társadalmilag fölösleges, csupán a levegőt szívó embereket, mint jómagam, millió százalék, hogy nem akarták, és azért nem találják a helyüket a világban, mert eleve senki nem akarta, hogy megszülessenek. Nincs ebben semmi misztikum, csak szerintem ha egy gyereket nagyon szeretnének, akkor valószínűleg következetesen nevelik, így nem válik belőle egy fölösleges ember.

View more

Szép napot! A személyiséged hogyan reagál a konfliktushelyzetekre? Könnyen konfrontálódsz, esetleg megrögzött konfliktuskerülő vagy? Egy összetűzés során milyen a vérmérsékleted?

Sophrones’s Profile PhotoSophrone
Attól függ, hogy milyen konfliktushelyzetről beszélünk.
Elvi vitákra nem vagyok hajlandó, mert nem látom értelmét egy olyan ember győzködésének, akivel csak annyi a "baj", hogy teljesen különböző perspektívából szemlélünk egy bizonyos helyzetet. Ez olyan, mint amikor adott egy gúla, és ha alulról nézed, azt mondod, hogy ez egy négyzet, aki pedig az egyik oldalát nézi, azt mondja, hogy ez egy egyenlő szárú háromszög. Saját perspektívájából nézve egyik fél sem téved, de még sincs egyiknek sem igaza, mert még csak nem is síkidom. Nem véletlenen, hogy az ilyesmi kérdéseket itt is inkább csak simán eltrollkodom, hogy legalább a néhány követőm röhögjön. Tényleg nem látom értelmét, mert csak mindenki ideges ilyenkor. Ha irl valami megosztó téma kerül elő, inkább csak hallgatok és várom, hogy valami másra terelődjön a szó, vagy ha már tényleg nagyon felb@sz a másik fél álláspontja, valahogy nagyon udvariasan megpróbálom elmagyarázni, hogy miért látom máshogy ezeket a dolgokat.
Ha személyem elleni támadásnak érzékelek valamit, vagy ok nélkül megalázva érzem magam, nincs az a felsőbb társadalmi státuszú ember, akinek ne mondanám meg, hogy fogja már vissza magát és beszéljen velem normálisan. Ezen egyébként rohadtul meg szoktak lepődni, de így se érzem pofátlanságnak, mert szerintem az alapvető tisztelet mindenkit meg kellene illessen.
A másik ilyen konfrontálódós eset, amikor valaki olyat bántanak, akiről úgy ítélem meg, hogy nem tudja hatékonyan megvédeni magát, vagy ugyan meg tudja védeni magát, csak látszólag nincs nagyon támogató közege.
Az utóbbi két esetben egyébként már kicsiként is annyira "komoly" beszólásaim voltak, hogy nem is értem, hogy hogy jutottak ilyenek eszembe :Ddd
Egyszer azt mondtam valakinek, hogy találja már meg a helyét a táplálékláncban :D

View more

Neked mi a véleményed az olyan emberről,aki a múltbéli hibáiddal támad,és egyszerűen nem képes felfogni hogy te már nem múltban élsz,és a múltbéli hibáid megbántad.Te mit tennél az ilyen emberrel?

Lehet, hogy idealista butageci vagyok, de én azt se értettem soha, amikor valakit több évtizeddel ezelőtti kijelentései / posztjai miatt támadnak.
You know, az ember a kora előrehaladtával tapasztalatokat gyűjt, tanul, okosodik, tehát sanszos, hogy ha megfelelően nyitott, több dolgot is elkezd máshogy látni.
Az persze nyilván más, amikor egy felnőtt ember úgy váltogatja a nagy elveit, mint más a gatyóját, de hát őket nem is kell komolyan venni.

Szerintetek a karször gáz?

Eleinte furcsának tartottam, hogy akinek sűrű és sötét színű, az miért nem csinál vele valamit, de amúgy...Szerintem olyan jó, hogy ilyen diverzek vagyunk, és számomra nem undorító, vagy ilyesmi.
Egyébként is annyira utálom ezeket az eurocentric beauty standerdeket, amik dióhéjban arról szólnak, hogy csak a porcelánbőrű babaarcú emberek szépek.

Szép napot! Tegyük fel, hogy a mai naptól kezdve egy éven át minden héten önkénteskedned kellene néhány órát. Milyen jellegű tevékenységet, esetleg milyen konkrét helyet, intézményt stb. választanál erre a célra? Ha van kedved, indoklást is örömmel olvasok!

Sophrones’s Profile PhotoSophrone
Állatmenhelyen mindig nagyon szívesen dolgoztam volna, és abban még nincs is tapasztalatom. Ha esetleg van külön ilyen, akkor cicamenhelyen inkább :D Szerintem élvezném, csak biztos haza akarnám vinni az összes kis szőrmókot.
De amúgy mindegy, mert mindig csináltam valamilyen formában és szeretem is csinálni.
Az eddigi önkéntes tevékenységeim közül csak az ételosztással kapcsolatban vannak ilyen inkább vicces negatív tapasztalataim, mert minden alkalommal csomó olyan ember is sorban állt, akiken látszott, hogy nem hajléktalanok, vagy nem mélyszegénységben élnek (mások ismerték is őket), csak éppen nem volt kedvük főzni, ezért inkább leugrottak egy kis ingyen kajáért :D Szerintem ugyanezek az emberek pampogtak a koronavírusos korlátozások alatt hónapokig, hogy zárva vannak az éttermek és most akkor meg fognak degleni :D

View more

Mit gondoltok a vegan életmódról? Tamogatjatok?

F@sza kajáik vannak, de én nem tudnék ezen élni.
Azon szoktam röhögni csak, hogy néhányan ebből is politikai kérdést csinálnak. Pár éve a balosok körében nagyon nagy divat lett a veganizmus és ki is nézik köreikből azt, aki nem vegán, ezzel párhuzamosan pedig a jobberek elkezdték anti-vegánnak vallani magukat.
Édesf@szom, számomra ez továbbra is csak egy étrend T_T

Nektek mi a kedvenc kajatok?

Majdnem azt mondtam, hogy igazából minden, ami nem ilyen tipikus proli vidéki kaja, aztán rájöttem, hogy ez ilyen megfogalmazással azért eléggé belpesti álértelmiségies.
Na mindegy, az én szótáramban azt jelenti a tipikus vidéki étkezés, hogy hús hússal meg kenyér kenyérrel. Legtöbbször azt láttam, hogy a falusiak szeretik ezeket enni, na :D
Amúgy meg én is vidéki vagyok :D

Béke vagy háború?

A pacifizmus meg a militarizmus két szó idiótáknak.
Nyilvánvalóan nem mondja azt egy néhány agysejttel rendelkező ember, hogy a háború úgy kontextustól függetlenül egy tök jó dolog, beleértve azt is, ha minket lőnek. Nem tudom már, hogy a Simpsonsban vagy a Family guy-ban volt-e az, hogy "Aki nem akar háborút, az b*zi", de körülbelül ez jut eszembe ezekről a keménykedő emberekről :D
A pacifizmus meg csupán egy hangzatos dolog. Jobb a béke mint a háború? Nyilvánvalóan. Szomorú, hogy ennyi embernek meg kell halnia, szomorú, hogy ezreknek kell hazájukat elhagyva új életet kezdeniük valahol totál máshol, és szomorú, hogy az otthon maradt millióknak rettegésből állnak a mindennapjaik. Emberi dolog, hogy ezeket figyelembe véve jobbnak látjuk a békét, de...Van igazából olyan, hogy béke? Mit jelent ez? Azt, hogy éppen nem lőnek? Nem, szerintem az a béke, amikor nem is akarnak lőni, tehát nincsenek egymást kizáró érdekérvényesítési konfliktusok. Ha valaki egy MÁR MEGLÉVŐ konfliktus esetében azt hangoztatja, hogy milyen jó lenne, ha nem lőnének, tulajdonképpen azt mondja, hogy az erősebbnek drukkol, mert az úgynevezett "béke" ebben az esetben csak akkor valósulhat meg, ha valamelyik fél győz, bármilyen beleavatkozás nélkül pedig nyilvánvalóan az erősebb fog győzni.
A másik probléma pedig az, hogy meg kell figyelni, hogy napjainkban kik ezek a békegalambok.
Akik nem akarják, hogy a sajátjaik lázadjanak.
A konformista békét elég egyszerű párhuzamba állítani a káosszal, amit a népharag művelhet.
A rabszolgatartó is szereti a békét, vagyis azt, amikor a rabszolgák nem lázadoznak. A pedók meg a bántalmazók is szeretik a békét, vagyis azt, amikor az áldozat hagyja magát.
A békeszeretet néha azt jelenti, hogy add fel az érdekeidet és akkor minden jó lesz.
Fontos lenne, hogy ezt fel tudjuk ismerni.

View more

Next

Language: English