"Miért járok mindig úgy, hogy ha valakit a barátomnak tartok szinte biztos hogy belé fogok szeretni, mert engem ennyire senki nem szeret ?" Most én adom a pacsit. *ittvan*
Igen, haverom hozzám vágta ezt a mondatot, amin szerintem életem végéig nevetni fogok. ( Először mosolyogtam mert nem esett le )- Roli én is hatalmas dubstep rajongó vagyok ! Közbe BMTH-t hallgattam.
remélem még jokor kérdezem. de 2000. válaszképp írd le mit érzel. legyél nyitott. nem fog kinevetni senki
Fine. Leszarom ki nevet ki, gondolom ennyi válasz után már lehet egy olyan amiben nyalogatom a sebeim. Megállíthatatlan gyűlöletet érzek, komolyan, nem tudom megfogalmazni mennyire gyűlölöm az emberi fajt, nem tudom megérteni miért én vagyok az, akire senki nem tud jó szemmel tekinteni ( azokra gondolok akik személyesen ismernek ) és azt a legfőképp nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki ezt a sorsot. Mit tehettem, hogy engem tényleg szinte mindenki eldobjon, miért van az, hogy az én mottóm az, hogy "mindenki megérdemel egy új esélyt" és még a megcsalást is megbocsátottam, de más nekem nem ad esélyt olyan dolog fixálására amit tényleg nem vettem észre, és szeretném javítani. Miért kaptam azt a sorsot az állítólagos "Istentől", hogy nekem itt kell kuporognom egyedül, mert az a tudat már biztos, hogy ha én elmegyek "barátokkal" valahova biztos, hogy olyan dolog fog történni amiért csak még jobban megutálom az életem. Miért kaptam azt a lapot az istentől, hogy megtalálom a lelki társam, aki TÉNYLEG megért, elfogad, aztán a nagy szeretetem közben megfojtom az illetőt a szeretetemmel. Miért kaptam azt a lapot istentől, hogy ha én valakit megszeretek csak hatalmas kínok között tudom elengedni, és akkor is sorozatos öngyilkossági gondolatok jutnak eszembe. Miért történik velem az, hogy ha a tükörbe nézek, nem egy embert látok, hanem egy olyan testet akin már látszik, hogy nincs miért élnie. Miért járok mindig úgy, hogy ha valakit a barátomnak tartok szinte biztos hogy belé fogok szeretni, mert engem ennyire senki nem szeret ? Miért van az, hogy az eddigi 16 alkalommal amikor megakartam halni ( igen, megvan számolva leszarom ki nevet ki ez van ) soha nem jött össze, mert a szervezetem kibírta, de ahhoz gyenge vagyok hogy a lelki fájdalmat elviseljem? Miért van az, hogy miközben ezt írom végig csak egy emberre gondolok, miközben már a faszom tele van azzal, hogy folyton róla beszél nekem mindenki? Még RENGETEG miért-el kapcsolatos kérdés van a fejemben, de tényleg 5 választ teleírhatnék a kérdéseimmel, amire soha nem fogok választ kapni. Azt érzem, hogy tényleg meg akarok halni, de nincs bátorságom az öngyilkossághoz, mert tudom hogy vannak olyan idióták akik utánoznának, és nem akarok felelősséget vállalni senkiért, de ha van isten, és remélem hogy tényleg van, minél hamarabb megöl, vagy legyengíti a szervezetem, mert én nem vagyok képes ilyen lapokkal élni. Ha tényleg annyi ember kedvel ahány leírta, és az a 340 nem tudom hány ember azt hiszi, hogy ismer, akkor próbálja meg megérteni, hogy az én helyzetemből már nincs kiút. Oda jutottam ahonnan Vikit ki akartam rángatni, és megértem hogy miért akart nélkülem tovább menni, mert innen már nincs kiút, ide ragadsz és ide már senki keze nem ér le, hogy kihúzzon. Remélem kielégítő volt a válaszom.
Viki jutott eszembe a popcornról pedig már pont kezdtem elterelni a figyelmem, szóval rohadjon ki a beled te ferde orrú faszpatkány hányadékkal buzdított veréb malacszar.
Szia, ezt nem tudom megérteni. Szétmentetek Vikivel, de mégis barátok tudnátok maradni? Hogyan? A legjobb barátommal szerettük egymást, maradtunk barátok, semmi nem volt olyan mint eddig, és ma már nem is ismer ha találkozunk. Sok sikert kívánok, de nem hiszem, hogy ez menne. Nem sértés,tapasztalat
Mi Vikivel olyanok vagyunk mint 2 tojás, mégis ott a "Tűz és Víz" mert sok mindenben el is térünk egymástól. Igazából mi nem nagyon viselkedtünk úgy mint egy pár, legalábbis nem mindig. Inkább ilyen tipikus legjobb haver feeling volt, hogy együtt nevettünk minden hülyeségen, persze a romantika szabad volt, mi jó barátok voltunk mielőtt összejöttünk, és kölcsönösen megbíztunk egymásban még így interneten keresztül is amíg nem találkoztunk. Én biztos vagyok benne, hogy Vikivel jó barátok tudunk maradni, és természetesen személyesen is megfogjuk ezt vitatni. Sajnálom, hogy nektek nem jött össze, de ez nem egy személyen múlik, és én még mindig szeretem Vikit, de már nem szerelemből, kiölte belőlem azt a kamu boldogságot, ettől függetlenül ugyanúgy szeretem, pártolom, és megvédem.
Eggy lány ment a zuccán és a baráttyával átmentek a uton. lány kérdezste, h "szeretsz naon" srác asztmonta "NEM."" alány az sirt és űátfutot a uton de nemvárta meg a zöldet és elűtöték a fiu is így srt és odament h felveggye a huuáját mer meghalt a lány. asz sugta a hallotnak h "azt akartam modnani, h NAON naon szeretlek........" (mer ugy értete h naon naon és nem cska simán szereti ...... )
Hogy vagy? Mikor ezt a kérdést fel szokták tenni neked, őszintén szoktál válaszolni? Mit jelent számodra, ha ezt kérdezik? Ha valakitől te kérdezed, tényleg érdekel a válasz?
/39. nap/ Szia mindenkinek. Ha mindenképpen választanod kellene egy gyógyíthatatlan betegséget, mit választanál? Miért és mit tennél? Elkezdenéd keresni a gyógymódot, vagy esetleg valami mást?
*Közös*
Élet. Komolyan kell ennél nagyobb betegség? Végig szenvedsz rengeteg évet, szinte némi pozitívumra alapozva, aztán egyszer csak úgy minden amit elértél elvész örökre. Számomra az életem egy betegség, amibe már ideje lenne belehalnom.
Ha Vikire célzol, akkor de. Nagyon szeretném, hogy ne arra a sorsra jusson amire a többi exem, Ő ennél tényleg többet érdemel, szeretném ha barátok lennénk, és ugyanúgy elhülyéskednénk ahogy eddig, csak már nem olyan szinten mint eddig.
Melyik a kedvenc napszakod?
Nagyon megakarok dögleni, de ezt a képet megláttam és elkezdtem könnyezni a nevetéstől.. Fasírt komment jonas.