♡ Yume No Orsee ♡

Kedves Ponta...
Ez a kérdésed hihetetlenül egyedi lett.
Már több napja elolvastam ezt a kérdésedet, de még mindig nem tudom mit válaszoljak.
Viszont most már úgy érzem, hogy muszáj válaszolnom mert ha tovább gondolkozok rajta akkor sem fogok válaszra jutni.
Úgyhogy mindkettő opcióról elmondom a véleményemet.
Szerény természetű homoszexuális, aki nehezen, vagy talán sosem talál magának párt: hűha... A homoszexuális szó zavar a legjobban. Nem ítélek el senkit. Szeretem a yaoit. De úgy érzem, hogy nem tudnám magamat elképzelni leszbikusnak. Mindig is arról álmodtam, hogy egyszer lesz egy helyes, kedves barátom, aki szeret... Meg, hogy egyszer lesz egy gondoskodó férjem, akivel közösen neveljük fel a gyerekeinket. És itt van a családom akik nem tudom, hogyan fogadnának el, de félek, hogy megromlana a kapcsolatunk. Aztán a másik amiért nem tetszik ez a "személyiségem", hogy nem találnék magamnak soha párt. Utálok egyedül lenni, ezért nem hiszem, hogy bírnám. Viszont eddig még mindig ez a személyiség passzol hozzám jobban.
Erőszakos heteroszexuális, akinek minden kapcsolata rövid időn belül véget ér: ebben csak egy bajom van. Az erőszakos tulajdonság. Mert erről a tulajdonságról egy olyan ember jut eszembe akit utálok. Utálom ezt a tulajdonságot. Ezért nem akarok erőszakossá válni. A rövid kapcsolatok nem annyira zavarnának, de ezzel olyanná válnék mint a legtöbb mai lány tinédzser és azt nem akarom. Ez a személyiség egyáltalán nem én vagyok. Hűséges típus vagyok és kevésbé erőszakos.
Úgyhogy azt kell mondanom Ponta, hogy sajnos nem tudok válaszolni a kérdésedre. Azt hiszem ez az első alkalom, hogy itt ask.fm-en kifogott rajtam egy kérdés.

View more

Nekem is hiányozni fog. De ugyanakkor várom a következő évszakokat is pár esemény miatt.
Van egy pár. :)
♥ ByTheWay nagy koncert
♥ Első találkozás Seme-sama-val
♥ Első MondoCon-om
♥ Első találkozásom tengerrel
♥ Először látni luckeY-t, Norbijot élőben és azt a sok rajongót amint körbeveszik őket és az uncsibátyámat (Jamest) az első MC kiállításon
♥ Első ismerkedésem a különböző szemceruzákkal és egyéb sminkkészletekkel
♥ Újra elkezdeni Minecraftozni, de most először az Onee-chan-ommal az RSC-n
♥ Először beszélni Csde-vel
♥ Először rajzolni Chibi-ket
♥ Először rajzolni egy programmal, laptopon
♥ Először érezni azt, hogy videózni akarok, de nem gameplayeket szeretnék csinálni, hanem rajzolós vieókat
♥ Először érzek ilyen lelkesedést a rajzolás iránt
♥ Először vallanak szerelmet nekem élőben és ezzel együtt először utasítok vissza valakit (ami persze nem épp a legkellemesebb érzés volt, mivel ezt fiút régebben ismertem)
Jelenleg ezek jutottak eszembe, de biztos van még egy pár dolog, amit nem fogok elfelejteni. És remélem még ebben a maradék kis időben is sikerült pár szép emléket szereznem. c:
Szívesen fogadom a kérdéseidet. ^^

View more

◘ Nem látom a lényegét.
◘ Egyszerűen egy fölösleges dolog.
◘ Amit csak azért csinálnak, hogy több lájkjuk legyen.
◘ És mit érnek el vele? ~Semmit.
◘ Azt hiszik ettől menőbbek lesznek.
◘ Haha, jó vicc.
◘ És ettől nő az egojuk.
◘ Egy hülye hazugság miatt.
◘ Ez már tényleg szánalmas.
◘ Ha nekik ez jó, akkor felőlem csak növeljék a hamis önbizalmukat.
◘ Viszont engem hagyjanak ki ebből.
◘ Nekem nem kell egy ilyen hazugság.
◘ De most komolyan, hagyjanak az ilyenekkel.
◘ Ki is van írva a bemutatkozásomba.
◘ Ez már tényleg idegesítő.
◘ Ne küldjenek már ilyen sz*rságokat.
És még rengeteg hasonló gondolatot írhatnék erről, de az ki se férne meg fölösleges is.
Mire jók ezek? ~ Ahogy írtam: hogy növeljék az önbizalmukat, hogy foglalkozzanak velük, mert magányosak és unatkoznak, hogy új hobbijuk legyen, hogy rengeteg hasonló embert ismerjenek meg, hogy rajnak és híresnek érezzék magukat... És ugye ezt is sorolhatnám. De igazából SEMMI haszna nincsen!
Mert ha csak körülnézünk ezen az oldalon, szinte minden 2. embernek azért van több ezer lájkja, mert ilyenekből áll a profilja, hogy "lájkold és kapsz cserébe..." vagy mert elküldte az összes "ismerősének" ezt a kérdést. És így már nem is nevezhető híresnek, mert igazából ugyanolyan mint a többi hozzá hasonló kuncsorgó ember.
Én azokat az embereket nevezem itt askon menőnek, híresnek akik:
♥ A válaszaikkal, véleményükkel nyerték el a sok lájkot
♥ Pusztán önmagukat adják
♥ Értelmesek, normálisak, viccesek
♥ Hasonlóan mint én, nem kedvelik az ilyen "like kunyizós" kérdéseket
♥ Nem szállnak el maguktól
És ezzel mindent leírtam.
~ Még annyit hozzáfűznék, hogy vannak kivételek. Vannak pl. olyanok akik a válaszaikkal és az ilyen lájkolós izékkel együtt van annyi lájkja amennyi. Tehát értelmes is és de attól még csinálja az ilyen lájkolós cuccokat.
Úgyhogy akinek nem inge, ne vegye magára, mert mint írtam vannak kivételek.

View more

Tettetekkel és szavakkal egyaránt. De nem elég csak az egyik. Mert ha csak szavakat használunk, akár hazugság is lehet. Ha meg csak tettekkel fejezzük ki érzéseinket, akkor nem biztos, hogy a másik észreveszi a jelzéseinket.
Soknak és önző dolognak számít az amikor az egyik fél folyamatosan a másikon lóg úgy, hogy a másik ezt nem szereti. Soknak számít a túlzott féltékenység.
A másik személyisége alapján döntöm el, hogy kérek-e a szeretetéből. Ha úgy szint kedvelem én is, akkor elfogadom. Ha nem, akkor nem. ~ Alapjáraton egy hideg embernek tartom magamat. Egy-két ember kivételével nem szeretek másokat megölelni.
Van amikor kitudom fejezni magam és van amikor nem. Mint írtam csak egy pár embert szeretek megölelni. Eddig emiatt nem igazán tudtam kifejezni magamat. És most végre megtaláltam mi az amivel én is kimutathatom a szeretetemet és élvezem is. Annak akit kedvelek, mostantól rajzolni fogok.
Anyát sem látom túl sokszor, hogy megölelne, megpuszilna valakit szeretetből (a bátyámon és rajtam kívül). A bátyám is csak a barátnőjét, anyát és engem szokott. Úgyhogy azt hiszem ebből a szempontból (is) hasonlítunk egymásra. Viszont eddig még senkit nem láttam a családból, aki másoknak rajzot adott volna szeretete jeléül. Mondjuk a keresztapám nagyon jól rajzol(t), de ő inkább a megélhetés miatt szerintem. Ha viszont úgy veszem a bátyám szeret saját kezűleg ajándékot csinálni. Igaz eddig csak a barátnőjének csinált, de végül is szeretetből tette. ~ Szóval nem tudom. Hasonlít is meg nem is.

View more

A kiskori képemen olyan 5-6 éves voltam, a jobb oldali pedig tavasz végén - nyár elején készült, azt hiszem.
Külsőben ugye elég sokat szerintem. Nőttem, rövidebb a hajam (habár a képen nem látszik, de ovis koromban nem engedtem levágni a hajam, ezért jó hosszú volt), a fejem kevésbé kerek, kevésbé vagyok aranyos (:'c) stb... De te gondolom a belsőre vagy inkább kíváncsi.
Okosabb, érettebb lettem, sokkal toleránsabb és egyedibb a személyiségem. Régen próbáltam mindenkinek megfelelni, ma már csak a szeretteimnek akarok. Bátrabb vagyok. Jobban kijövök a bátyámmal. Segítőkészebb vagyok. Sokkal szebben, jobban kitudom fejezni magam. Kevésbé kéregetek cuccokat (kiskoromban minden játékért amit megláttam és tetszett elkezdtem könyörögni anyának, hogy vegye meg ><). Az apámat most már utálom (kicsiként még úgy ahogy szerettem, elviseltem). Jobban érdekel a jövőm. Sokkal kitartóbb vagyok. Mások lettek a céljaim, álmaim. Kiskoromban mindig énekes akartam lenni, ma már inkább a műfordító, tolmács vagy mangaka (mondjuk király lenne énekesnek lenni, de ezzel a hanggal inkább felhagyok vele. :'D
Aztán amikben nem változtam vagy csak minimálisan: még mindig eléggé gyerekes vagyok (imádom az aranyos cuccokat, szeretek társasozni / játszani...); ugyanolyan makacs vagyok; a személyiségem egy része még mindig fiús; még mindig ugyanúgy szeretek/ utálok egyes dolgokat; sajnos a naivságom sem változott...
Még biztos van egy csomó dolog amiben változtam, de most csak ezek jutottak eszembe.
~ Ne haragudj, hogy még csak most válaszolok erre a kérdésedre! ><

View more

Azt, hogy minden új. Kiakarunk próbálni minden olyat amilyet eddig nem csináltunk és nem is értjük hogy tudtunk eddig a másik nélkül élni. ~ Legalábbis valahogy így tudom elképzelni.
Még óvodában volt egy "barátom", bár nem igazán nevezném szerelemnek ami kettőnk között volt. Persze kedveltük egymást, de nem épp a legjobban bántam vele... Mármint egyik héten azt mondtam, hogy mi most akkor "járunk", a másikon meg "szakítottam" vele. És ezt így változtattam kedvem szerint. ~ Az akkori énemre emiatt nem vagyok túl büszke... Szerencsére mára már megváltoztam.
Együtt jártunk társas táncra és oviba. Táncon szinte mindig ő volt a párom. Sokszor puszilgattam és ölelgettem. Kedves volt és egy igazi úriember, de sokszor eléggé hideg volt. Mondjuk pl. ő nem nagyon adott puszit, ölelést és sokszor még el is húzódott tőlem. ~ Talán emiatt bántam úgy vele, ahogyan. De nem biztos...
Nem tudom megmondani, hogy mettől meddig tartott a sok "szakítás" miatt. Azt viszont tudom, hogy mikor ő suliba ment (én év vesztes vagyok) nem beszéltünk többet egymással. Aztán jó sok idő elteltével véletlenül találkoztunk zene iskolában. Persze egyből a szememre hányta, hogy miért nem beszéltünk miután ő suliba ment meg, hogy hogyan bántam vele. Óvoda után úgy tartottam, hogy csak egy játék volt az egész, nem volt igazi szerelem közöttünk. Ezután szolfézs órákon mindig piszkáltam, csúfoltam, de csak azért mert zavart, hogy folyton megemlítette, hogy mi "jártunk" és, hogy milyen voltam.
Mióta abbahagytam a szolfézst nem beszéltem vele nagyon, csak látni láttam néha a sulinkban és egy volt barátnőm mesélt róla ezt-azt. Azok alapján amiket mondott a volt barátnőm, eléggé megváltozott, rossz értelemben. Az aranyos, ártatlan kisfiúból lett egy perverz kamasz. ~ A nevét nem szeretném leírni mert nem tudom, hogy most mennyire vállalja fel a kettőnk múltját.
Úgyhogy összességében még mindig azt gondolom, mondom, hogy soha nem volt ez igazi szerelem, járás inkább csak valami rossz játék és, hogy soha nem volt még barátom.
Így nem tudhatom meddig tarthat egy első IGAZ szerelem.
~ Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy egy riba*c vagyok, annak még egyszer leírnám, hogy megváltoztam. És jó értelemben. Sokkal tisztelettudóbb, okosabb és hűségesebb lettem. Szégyellem ahogyan viselkedtem, de nem fogok hazudni, letagadni a múltam.

View more