....Elindultam ki az épületből, egyenesen a főúton az autók között. Sokan rámdudáltak, lelassultak, történt egy karambol, de nem érdekelt. Az sem, hogy a vérzés még nem állt el. Nem tudtam pontosan, hol van a könyvesbolt, amit keresek, csak az ösztöneimre hallgattam. Nem is ösztönökre, inkább az idegen emlékekre hallgattam, amik nem az enyémek. Mentem és mentem, nem is tudom, mennyi idő telhetett el indulásom óta, de megtaláltam a boltot, amit kerestem. Odamentem az eladóhoz és megmondtam neki, hogy tisztítsa meg a könyvet a vértől és úgy tegye vissza a helyére, mert anélkül semmit nem ér az egész. Ezt miután megtette, megkértem, hogy hagy nézzem meg mégegyszer a könyvet, mire ő azt mondta, hogy akkor azt odakint tegyem meg, mert nem szeretné, ha mégjobban összevérezném a bolt padlózatát. Így tettem hát és észrevettem, hogy amit írtam a könyve, elmosódott. Pánikba estem, és úgy éreztem, felpördül körülöttem a világ és egyre csak zuhantam, megállás nélkül. Csak zuhantam és csak zuhantam, az őrület szélén állva. Aztán már az őrület széléről is leestem és mégtovább zuhantam. Egészen addig, amíg elvesztettem az eszméletemet... És újra az oszlop mellett ébredtem, a lyukas könyvvel és a véres folttal a mellkasomban.