Volt. Nem lett jobb.
Liked by:
Geree✌
Bee ♪
Anyavagyok
Idővel minden jobb lesz.
Egyutt kell vele elni,sajnos. Es jobb🥰
Persze, sokaig nem tudtam elengedni, de mostmar sokkal jobb
Liked by:
A_Bölcs
Én tudom, milyen elveszíteni egy szülőt, akit szerettél, és aki szeretett téged. Tudom, hogy ez kettéosztja az életedet: "előtte" és "utána". Bármennyi idő telt el azóta, bármilyenek is voltak a körülmények, a gyerekben örökké megmarad a fájdalom. 🖤
Igen, vesztettem el, az anyukámat🥺🖤 Nyáron lesz 6 éve.. Azon a nyáron bezárkóztam a szobámba, senkit nem akartam látni.. Nem azt mondom hogy nem jobb idővel, mert ugyan olyan kibaszott szar mint akkor, csak “meg tanulsz” ezzel élni.. Nincs nap, hogy ne jusson eszembe, vagy hogy ne gondoljak arra hogy mi lenne ha még a mai napig itt lenne velünk.🖤
Liked by:
✞ फुल्लप बलाज़ ✞
Én októberben veszítettem el a nagypapámat és nehezen éltem meg mivel nagyon sokat vigyázott rám és a bátyámra. Nagyon nehéz volt elfogadni hogy nincs többé de ahogy szokták mondani az idő tényleg segít. Ő mindig ott lesz a hátam mögött még ha nem is látom és ez megnyugtat. És a tudat hogy már nem szenved. De eleinte nehéz volt. Szerintem ez természetes
Volt. Sajnos.
És nem lesz jobb,sosem.
A hiánya mindig megmarad , csak meg kell tanulni elfogadni,hogy Ő már nincs.😕
És nem lesz jobb,sosem.
A hiánya mindig megmarad , csak meg kell tanulni elfogadni,hogy Ő már nincs.😕
Soha nem lessz jobb. Csak megtanulsz élni a gondolattal, hogy nincs már
A halál, és az elmúlás az egyetlen biztos dolog a világon. Minden ember aki megszületik, meg is fog halni egyszer. Minden ember életében előfordul, hogy elveszíti egy szeretett családtagját. Ez mindenkinek rettenetes érzés, mindenkinek fáj. Az idő tényleg enyhít idővel ezen a fájdalmon. Ha azért kérdezed ezt a körkérsést, mert meghalt valakid, akkor fogadd őszinte részvétemet 😢➕
Liked by:
Kle
Volt,és hát túléltem, ennyi
Liked by:
Sorsforgató
Igen korán elvesztettem a nagymamám nagyon nehéz volt feldolgozni a mai napig hiánzyik és idővel jobb lesz de meg marad a hiánya..
Igen volt sajnos😔
Nagyon nehezen éltem meg
Most biztos hogy nehéz neked mert biztos,de egy idővel lehet jobb lesz ő mindig itt lesz neked lélekben.
Őszinte részvétem🖤
Nagyon nehezen éltem meg
Most biztos hogy nehéz neked mert biztos,de egy idővel lehet jobb lesz ő mindig itt lesz neked lélekben.
Őszinte részvétem🖤
Van olyan aki nem veszített el senkit? 🤔
Uncsim anyját és nevelőapját...
Az anyja kb a második anyám volt... 8 voltam, amikor meghalt és természetesen nem a családtól tudtam meg hanem egy öregasszony jött pletykálkodni az iskola kerítéséhez... 👌
Órákig bőgtem.. végre abba hagytam majd párperccel később megint rákezdtem.. máig nem értem, hogy egy olyan apró testbe, hogy fért el annyi könny..
1 évig borzalmas volt utána fokozatosan enyhült. Pár évig néha visszatért az álmomba. Sokszor arról álmodtam, hogy egyszer belép az ajtón és közli, hogy csak "nyaralni" volt...🙃
A halála előtt kb 1 héttel beszéltünk utóljára akkor is valamiért haragudott rám azért nem mentem hozzájuk 1 hétig. Mikor kitaláltam, hogy "ma délután lemegyek" közölték, hogy halott...
Utána 13-14 lehettem, amikor a párja követte őt. A halála előtt már eléggé rossz állapotban volt kb az utolsó évében hol kórházban volt hol otthon. Az utolsó napján csak aludt egésznap.. rossz érzés fogott el, de gondoltam csak a betegség miatt beteg.. este vittem neki egy szatyor paradicsomot. Mentősök voltak a ház előtt.. uncsim kint állt az udvaron és közölte h feleslegesen hoztam a szatyrot.. benéztem az ablakon és ott feküdt.. egy bizonyos időre egybe voltam zárva vele a házba.. nem mertem bemenni a szobájába.. soha nem láttam azelőtt hullát nem tudtam h kéne vele "viselkednem" sírni nem tudtam uncsim miatt erősnek akartam mutatni magamat mert láttam h szét van csúszva és gondoltam ha elkezdek még bőgni neki csak szarabb lesz...
Na miatta egyszer volt hogy sírva riadtam fel.. meg ittasan sokszor megsirattam, de idôvel jobb lesz.
Ha eljön az elfogadás és végre eljutsz arra a színtre h megpróbálsz csak a jóra gondolni akkor jó lesz. 1 évig kell túlélned aztán szép lassan jön az enyhülés.
Uncsim anyját és nevelőapját...
Az anyja kb a második anyám volt... 8 voltam, amikor meghalt és természetesen nem a családtól tudtam meg hanem egy öregasszony jött pletykálkodni az iskola kerítéséhez... 👌
Órákig bőgtem.. végre abba hagytam majd párperccel később megint rákezdtem.. máig nem értem, hogy egy olyan apró testbe, hogy fért el annyi könny..
1 évig borzalmas volt utána fokozatosan enyhült. Pár évig néha visszatért az álmomba. Sokszor arról álmodtam, hogy egyszer belép az ajtón és közli, hogy csak "nyaralni" volt...🙃
A halála előtt kb 1 héttel beszéltünk utóljára akkor is valamiért haragudott rám azért nem mentem hozzájuk 1 hétig. Mikor kitaláltam, hogy "ma délután lemegyek" közölték, hogy halott...
Utána 13-14 lehettem, amikor a párja követte őt. A halála előtt már eléggé rossz állapotban volt kb az utolsó évében hol kórházban volt hol otthon. Az utolsó napján csak aludt egésznap.. rossz érzés fogott el, de gondoltam csak a betegség miatt beteg.. este vittem neki egy szatyor paradicsomot. Mentősök voltak a ház előtt.. uncsim kint állt az udvaron és közölte h feleslegesen hoztam a szatyrot.. benéztem az ablakon és ott feküdt.. egy bizonyos időre egybe voltam zárva vele a házba.. nem mertem bemenni a szobájába.. soha nem láttam azelőtt hullát nem tudtam h kéne vele "viselkednem" sírni nem tudtam uncsim miatt erősnek akartam mutatni magamat mert láttam h szét van csúszva és gondoltam ha elkezdek még bőgni neki csak szarabb lesz...
Na miatta egyszer volt hogy sírva riadtam fel.. meg ittasan sokszor megsirattam, de idôvel jobb lesz.
Ha eljön az elfogadás és végre eljutsz arra a színtre h megpróbálsz csak a jóra gondolni akkor jó lesz. 1 évig kell túlélned aztán szép lassan jön az enyhülés.
Igen jobb lesz
Igen. Legutóbb most Február 9.én vesztettem el a nagymamámat, súlyos betegsége volt, de arra kell gondolni, hogy mostmár egy sokkal jobb helyen van és nem fáj semmije és oda fentről vigyáz ránk.
Volt, és ha szívedhez volt nőve, kegyetlen. De idővel elfogadod.
Igen már vesztettem el szerettem😔 mindkét nagyapám meghalt még akkor amikor fiatalabb voltam. Az apai nagypapámat 4 éves koromban veszítettem el. Igaz könnyebb volt akkor és ott feldolgozni mivel akkoriban nem nagyon értettem a halál jelentését. Az anyai nagypapám akkor halt meg amikor ötödik osztályos lettem. Pontosabban az azt megelőző nyáron. Arra már tisztán visza tudok emlékezni. Egy nyári táborból értem haza amikor anyukám mondta hogy van egy rosz híre. Mindenre számítottam csak arra nem hogy valaki a családból meghalt. Ott nagyon lesúlytott a dolog. Teljesen megváltoztatott. Majdnem fél évig amolyan fél depressziós állapotban voltam. Aztán olvastam egy ifjúsági irodalom kategóriába sorolható könyvet és abban volt leírva a megnyugvás a háborgó lelkemnek. Az ált benne hogy:
,,A halál olyan mint egy vízesés. Az elején ott dübörög a hangja a füledbe, majd pedig idővel elhalkul. De ez a vízesés sosem fog kiszáradni. Amíg ápolod annak az emlékét az mindvégig ott fogy maradni a szíved egy eldugott pontján." Ez a mondat volt az ami segített feldolgozni.
,,A halál olyan mint egy vízesés. Az elején ott dübörög a hangja a füledbe, majd pedig idővel elhalkul. De ez a vízesés sosem fog kiszáradni. Amíg ápolod annak az emlékét az mindvégig ott fogy maradni a szíved egy eldugott pontján." Ez a mondat volt az ami segített feldolgozni.
Liked by:
csillamito
jaja
Volt a kezembe halt meg a barátom kb 6 év kellet hozzá hogy eltereljem a figyelmem a dolgokról :)
Csak néha hozzászoksz, hogy ő már nincs.
Nekem pl. nagyon hiányzik a nagymamám. Gyerek voltam még amikor elment. Annyi mindent kibeszélnék vele.
Az az egy biztos, hogy azt az űrt, amit hagyott, nem pótolja semmi. Soha.
Nekem pl. nagyon hiányzik a nagymamám. Gyerek voltam még amikor elment. Annyi mindent kibeszélnék vele.
Az az egy biztos, hogy azt az űrt, amit hagyott, nem pótolja semmi. Soha.
Liked by:
instagram: fodros_eszter
hipotetikus
Nem lesz jobb
Volt. Hát elég rosszul. Jobb soha nem lesz csak megszokod a dolgokat.
Next