Szia láttam a válaszod amiben leírtad az életed, nagyon sajnálom h kikülönítenek, de szerintem csak irigyek! Van mire hiszen gyönyörű és sikeres vagy. :)) És amit írtál, szinte példakép lehetnél egyes emberek számára, nekem is felcsillant a szemem. :)
1998.05.30-án születtem Szekszárdon, 18 éves vagyok. Általános iskolában mindenki utált, kiközösítettek, bántottak testileg és lelkileg is. Maradandó sérüléseim vannak. 8 éven keresztül vártam arra a pillanatra, hogy elballagjak, és majd ha továbbtanulok, minden jobb lesz. Bekerültem a megye egyik legjobb gimnáziumába, ahol nem lett jobb a helyzet. Fenyegettek, hogy ilyen-olyan lelki terrorban lesz részem, sírva fogok iskolát váltani, stb. De nem törtem meg, 4 évet lehúztam itt, és most indul majd az ötödik. Barátaim nem igazán voltak, nem bízom meg az emberekben, nem nyílok meg. Sosem volt komoly kapcsolatom, mindenki átbaszott, mert hiszékeny vagyok. 3 nyelvet tanulok: angolt, olaszt és koreait. Egyelőre nincsenek terveim továbbtanulásilag, de szeretnék boldog és élményekben gazdag életet élni. A korosztályomhoz képest önellátóbb és érettebb vagyok, szeretek társaságban lenni. Nem tudom, mit mondhatnék még.:D Meghaltak a halaim:(