Takano Masamune

Éppen nagyon elvoltam magammal foglalva mikor is megcsörrent a telefonom,de istenemre mondom hogy nem találtam pedig mindössze megkellett volna emelnem a karom. Amint ez megvolt lustán nyúltam a készülék felé ami már eléggé hadilábon volt. Fogadva a hívást megvártam míg elősször az illető szól bele.
Amint meghallottam az ismerős és kellemes hangot ajkaimra egy apró mosoly húzódott,de azonnal el is tűnt.
-Már vártam,hogy hívj.
Ejtem ki oly könnyedén ezeket a szavakat mintha minden nap így beszélnék vele.
-Rendben van a holnap. Kiveszem az egyik szabadnapom akkorra. Ezek mellett neked megfelelne ha olyan dél körül találkoznánk csak mert még valamit el kell intéznem.
Ezek után megbeszéltük,hogy pontosan hol is találkozzunk majd úgy gondoltam,hogy megszakítom a beszélgetést mivel nem akarom fogyasztani a pénzét. Bár egy eléggé népszerű banda egyik tagja így biztos gazdag lehet,de akkor is. Udvariatlanság lenne számomról az ilyesmi.
-Örülök,hogy végül felhívtál és nem néztél teljesen bolondnak,hogy elhívtalak pusztán egy fél nap ismeretség után.
Hirtelen eléggé feloldódtam ,de persze azonnal visszavettem magamból mivel éreztem,hogy túl sok leszek. Csak szépen lassan haladjunk előre. Egy pár másodpercnyi csönd után újra az az idegesítő mosoly futott az ajkaimra.
-További jó éjszakát,Jeon.
S ezzel már bontottam is a hívást. Mégis mi ütött belém ,hogy ilyen közvetlen vagyok valakivel? Takano.. agyadra ment a munka mostanában az már biztos.

View more

Mostanában Yokozawa eléggé furcsán viselkedik. Mindig a közelemben van ami nem baj, mert munka társak vagyunk és így szemmel tudom tartani, de ami sok már sok.
Ma el is hívtam magamhoz mivel ma nem dolgozok. Kb délre be is esett végre. Behívtam majd megkínáltam egy kis sörrel.
-Beszélnünk kell!
-Mi van már megint, Masamune? Azt ne mondd, hogy költözni akarsz újfent.
-Nem. Most rólad lesz szó. Miért követsz?
-.. Munkatársak vagyok az istenért is!
-Igen, de te másik részlegen dolgozol és mindig az irodám kerül legyeskedsz. Tegnap is tudtammal te csak 6ig voltak bent és este 8 kor még kaját is hoztál nekem.. Ami nem mellesleg meleg volt pedig a konyha olyankor már nem üzemel. Mik a szándékaid Yokozawa?
Erre nem mond semmit csak a sörös dobozt kezdi szorongatni.
-Emlékszel még, hogy anno mit mondtam neked miután Az történt?
Töri meg a csendet, de eree csak megrázom a fejem.
-Melletted leszek amíg csak élek és még azután is. Megvédelek mindentől és mindenkitől.
-.. Talán egy kissé túlzásba viszed ezt. Nem gondolod?
Erre csak lecsapta az asztalra a felbontatlan dobozt és olyan hirtelen mozdulattal kaota ep az állam aljál, hogy meglepődni se tudtam. Hajolt is közelebb, de még épp időben tettem a kezem ajkaink elé.
-Ezt most fejezd be. Nem vagyok meleg..de ha az is lennék nem egy gyerek kori barát lenne a szerelmem.
Erre csak csalódottan feláll és magára veszi a kabátját.
-Ne hidd azt, hogy ennyivel feladom.
-Nem is hittem.
Kortyolok bele a sörbe és végig követem a tekintetemmel, ahogyan kimegy. Na már csak a fiú hívását várom. Remélem hamar keresni fog.

View more

Valóban fogalmam se volt,hogy miért is hívtam meg egy kávézóba,de most már mindegy. Legalább egy jót tudok vele beszélgetni. Belenyúlok a zsebembe és elkezdem keresni a kis papírt ,de ez most nem nyert így kénytelen voltam a pénztárcámból elővenni egyet. Ezt nyújtottam neki oda.
-Hmm szerintem inkább visszakísérlek titeket az irodához nehogy megint valaki elvesszen.
Remélem érzi a lebaszást a gyerek na de most már nem kéne bántani.Még szerencse,hogy csak pár utcányira vagyunk az irodától ahol már Yokozawa kint vár és mint kiderült engem. Lett valami kavarodás és kéne a segítségem nekik.
-Heeeh?! Alig mentem el 5 órára és a Shonen részleg romokban?
Akadok ki hirtelen de gyorsan korrigálom az érzelmeim.
-Na majd még találkozunk,fiúk.
Intek nekik majd azonnal besietek az épületbe ahol folytatom ott a dolgokat ahol reggel félbe maradtak. Oly annyira bele feledkezek a dolgokba,hogy észre sem veszem,hogy már este 8 óra. Amint végzek lerakom a papírokat és sóhajtva hajtom le a fejem. Szörnyű egy bagázs. Felállva kimegyek az automatához ahol veszek egy hideg kávét. Lehuppanok a kissé kopottas díványra és rágyújtok. Túl hosszú volt ez a nap. Begörnyedve rakom rá a könyökeim a combjaimra. A fejemben a fiú szavai hangzanak.
Vajon tényleg magányos lennék? Lehet..a múltamról meg ne is beszéljünk. Nem volt valami kellemes. Talán ezért lennék ilyen savanyú? Nehéz megmondani.
Miközben magamban agyalok egy kellemes illat csapja meg az orrom. Ez curry?
Felemelem a fejem és Yokozawával találom szembe magam aki egy currys párnával ül le mellém.
-Remélem nem akarsz itt enni mellettem.
-Neked hoztam. Kitettél magadért ma. Azt mondta a főnök hogy kapsz egy nap szabadnapot.
Elmosolyodok ezen majd amint lézbe kapom a kaját neki is esek. Olyan finom és még meleg is.
-Úgy láttam ma jól kijöttél azokkal az énekesekkel.
-Mondhatni.
-Úgy láttam az egyik nagyon téged figyelt.
-Lehet.
-Normálisan válaszolj már!
-Néha.
-Ez egy jel hogy mára hagyjalak békén,ugye?
Bólintok egyet majd amint elfogyasztottam az ételt elköszöntem tőle és elindultam haza felé. Na majd meglátjuk hogy mikor veszem ki azt a szabadnapot.

View more

Csendben vagyok amíg elkezdunk mesélni a fiú, hogy pontosan mi van vele. Viszont meglepődök azon, hogy csak azt ehet amit mondanak, meg a mennyiség is meg van szabva. Gondolom a cigizni se szabad nekik. Ez milyen peches.
-Huh emlékeztess, hogy soha ne legyek idol. Nem bírnám az biztos. Már az első napon kifeküdnék, de szerintem te meg az én szakmámban feküdnél ki az első nap. A felettesed biztos jól megdolgoztatna.. És jelen esetben csakis én lennék az.
Szeretek gonosz lenni az emberekkel na, de persze vissza fogom magam ha muszáj.
-Ugyan, nem baj ha beszélsz. Szeretem hallgatni az embereket még ha ez néha nem is látszik rajtam. Túl savanyú vagyok már egy ideje..de ezen már nem segít semmi.
Körbe nézek és mintha egy szőke hajkoronát pillantottam volna meg.
-Gyere.
Gyorsabb léptekkel elindulok arra és hirtelen elkapom a gyerek vállát mivel össze vissza futkározik.
Magam felé fordítom és szusszanok egyet.
-Végre meg vagy. Ne hozd ránk a frászt hülye kölyök.
Amint összekapták magukat a körülöttem lévők el is indulunk kifelé viszont picit lemaradok a Jeon gyerekkel.
-Hmm nem lenne kedved egyszer eljönni velem egy kávézóba? Megiszunk valamit és beszélgetünk. Bár gondolom ez nem igazán lehetséges, de azért gondoltam megkérdezem.

View more

Már kezdtem feladni a dolgot és raktam volna el a telefonom mikor az egyik idejött hozzám. Ó szóval ő a legfiatalabbik.
Viszont amiket mond arra csak sóhajtok egyet. Ennyire belefeledkeztem volna az útmutatásba, hogy valakit elvesztettünk? Na szép vagy Masamune. Nagy tapsot neked. A cigit csak félig szívtam el, de most ledobom a földre majd rátaposok. A telefonom meg becsúsztatom a zsebembe.
-Veled megyek nehogy aztán te is eltévedj.
Intek a fejemmel, hogy induljunk meg befelé. Hatalmas ez a gyár így nehéz lesz megkereni, de próba szerencse. Legvégső esetben szólunk pár alkalmazottnak, hogy keressék meg és hozzák a főkapuhoz.
-Pedig reménykedtem, hogy nem lesz olyan közületek aki elcsászkál, de tévedtem. Én meg ilyen téren nem nagyon figyelek oda.
Ecsetelem miközben már a gyárban keressük.
-Véletlenül nem ti vagytok az a banda akik hamarosan fellépnek a közelbe? Csak mert mintha a plakáton ti lettetek volna.
Az az egy probléma van viszont.. Hogy egyáltalán nem tudom hogyan néz ki az akit keresünk. Addig rémlik, hogy valami játékos személyiség, de teljesen homályos az hogy hogyan néz ki.
De legalább van mellettem egy kis segítség is. Legalább ő tudja hogy kit keresünk. Én meg csak az új embereket nézem. Sokat járok itt így tudom, hogy kidolgozik itt és ki nem.
Hirtelen megpillantok valakit akit eddig még nem láttam. Szemem sarkából Jeonra pillantok, de ahogyan látom nem nagyon foglalkozik vele. Szóval nem ő az. Oké. Akkor nem fekete a haja.
-Amúgy te hogy hogy idolnak mentél? Egészen érdekes szakma hisz oda nem kell olyan hatalmas tutás. Bár a táncok és az énekek betanulása nem könnyű dolog. Meg ahogyan hallottam nem nagyon láthatják a szüleiket se. Te hogy bírod?

View more

Enyhe büszkeség önt el mikor valóban eltalálom, hogy táncosok.. És ezek mellett még énekesek is.
Miközben az idősebbik papol, mert már is is kiderült, hogy ő a korosabb a kezembe kapom az egyik most elkészült oldalt. Csak futólagosan nézem végig, de ez pont elég volt mivel csodálatos.
Ekkor viszont a Kookie becenéven említett fiút kezdi egyre csak zavarba hozni mire eddig kifejezéstelen arcom elkezd torzulni az ajkaim tájékán. Egy mosolyra görbülnek, de ezt félig eltakarom a kezemben lévő lappal.
-Úgy látom ti nagyon jól kijöttek egymással. Bár az én munkatársaimmal is ilyen jó kapcsolatban lennék.
-Ha nem lennél ilyen házsártos és parancsolgató akkor talán veled is kedvesek lennének.
Szólal meg az a lány aki a tollal rajzolja át a papírokat. Erre csak megráncolom a szemöldökeim.
-Nem is vagyok mindig ilyen. Nem mellesleg nekem így is megfelel, legalább félnek tőlem.
-Ha te mondod, főnök.
Erre a lány csak megforgatja a szemeit és tovább rajzol. Bem szeretem mikor főnöknek hív, bár eléggé rangos egy megszólítás. Hát ilyen az élet ha egy egész részleg vezetője vagy.
-Na fiúk.. Indulunk tovább!
Jelentem ki majd elindulok kifelé a házból egyenesen a nyomda felé. Ott eléggé sok időt töltünk s amint vége a túrának mindenki kapott egy egy kis manga első részes kötetet.
-Na remélem nem volt túl unalmas a körút. Ha gondoljátok nézzetek be bármikor, de inkább akkor mikor én is bent vagyok. Hétfő, kedd, csütörtök, péntek és szombat. Ekkor vagyok bent. Most pedig.. Oszolj.. Meg ilyenek.
Zárom le rövidre mivel már épp elég feszült vagyok. Most hogy nem vagyok ott nem tudom hogy hogyan folynak a dolgok az irodán. Vajon minden simán megy? Lehet vissza kéne mennem, de előtte enni kéne. Jaj mit csináljak. Egy kicsit távolabb állok tőlük és azonnal rágyújtok miközben eloveszem a telefonom. Kit hívjak fel? A nyomdát, hogy minden rendben van e? Bár most voltunk ott.. Akkor a mangakákat? Bár ott is nem rég jártunk és egészen jól haladnak.
Meg van! Nem.. Nincs meg.
A kívül állok most csak annyit láthatnak belőlem, hogy komor tekintettel bámulom a mobilom amit hamarosan földhöz akarok vágni.

View more

Miközben szugeráltam a fiút idejött az egyik beszélgetni velem. Na végre egy kis interakció.
-Hmm én igazából mindenes vagy. Tudok rajzolni, de nem profi szinten mint a többiek. Javításokat végzek a vázlatoknál és a telefonos ügyeket intézem. Vannak megbeszélések és ott én képviselem a shonen mangákat. Hmm igazából nem akartam ebbe a szakmában elhelyezkedni. Egészen más terveim voltak, de végül megszerettem ezt a helyet és már 4-5 éve itt dolgozok.
Válaszolok a kérdéseire miközben észre veszem,hogy már egyel többen vagyunk. Pont ezt a fiút néztem az előbb. Most végre alkalmam nyílik rendesen végig nézni rajta.
Nagyon helyes kis arca van és enyhén pufi az állánál. Hmm ez mondhatni édes.
-És ti pontosan mit is dolgoztok? Csak mert jó pár munkahelynél nem megengedett a színes haj és ti jóformán egy szivárványt alkottok. Plusz az alkatotok is másabb. Mintha táncosok lennétek, de javítsátok ki ha nem így van.
Miközben beszélek érzem, hogy a torkom megint kezd kaparni. Hamarosan rá kéne gyújtani, de még nem végeztünk.
Már idegességembe a balkezemmel tincseim közé túrok és elsimítom szemeim elől a hajam. Máris többet látok. Ideje lenne meglátogatni egy fodrászt is. Közben amúgy hamarosan dél van és én kezdek megéhezni. Mivel a reggeli egy bögre kávé volt csak.

View more

Felhelyeztem orrnyergemre a szemüvegem és elfoglaltam az asztal végében a helyem. A többiek hulla állapotban voltak már, de én még bírtam. Igaz, hogy már a szemem alja olyan táskás volt, hogy már egy rendes ritikülnek elmegy. Egy telefont intéztem mikor hallottam eléggé sok léptet erre felé. Elengedtem a dolgot a fejem mellett és tovább folytattam a telefonálást majd amit leraktam realizáltam, hogy.. Ez az iroda a folyosó végén van és ha erre jön sok ember az jót nem jelent. Belép Yokozawa mögötte jó pár fiúval. Új munka erő?
-Na fiúk! Ő lesz aki körbe vezet titeket és bemutatja a manga készítés minden apró zugát.
Elkezd nevetni mire én is mivel azt veszen le ebből, hogy poén, hisz mindig szoktak nekem szólni ha ilyesmit kell csinálnom. De ahogyan látom..ez nem poén.
Az asztalra csapva állok fel.
-Még is mit képzelsz? Ezer meg egy dolgom van! Nem érek rá bébicsőszködni a te kedvedért!
-Higgadj le Masamune. A felettesem mondta, hogy ezt a munkát te végezd el és amint meg vagy vele haza mehetsz. Mi majd elintézzük a dolgaid.
Elkezdtem töprengeni ezen az egészen majd egy sóhaj után levettem a szemüveget. Talán mégis meg kellett volna fésülködni.
-Legyen hát.
-Ezt a választ vártam. Most ha megbocsájtasz én mennék is.
Amint elment közelebb mentem a fiúkhoz.
-Nos.. A nevem Takano Masamune. Akármilyen meglepő a Masamune a keresztnevem így megkérlek titeket, hogy a másikon hívjatok mivel nem vagyunk haverok.
Két ujjammal megmaszírozom a halántékom mivel gondolkodok, hogy merre mutassam be a dolgokat és mivel kezdjem.
-Nos ahol most vagytok az egy másodlagos iroda. Itt intézzük azokat az ügyeket amik szinte a legfontosabbak. A rendeléseket leadjuk. Beszélünk a nyomdával. A mangakákkal egyeztetjük az időpontokat, hogy mikorra legyenek kész és még sok mindent. Ezek csak unalmas papír munkák, de ennél van izgalmasabb is.
Elindultunk egy másik terembe s közbe mondtam nekik, hogy mutatkozzanak be mert senkit se ismerek. Bár nagyon ismerős az arcuk valahonnan. A következő teremben 7en voltak. 1 egy külön asztalnál rajzolt egy táblagépen a többi neg egy hatalmas asztalnál.
-Itt folyik az egyetlen digitális manga rajzolás. Körülnézhettek, hogy hogyan rajzolnak, de ne nagyon zavarjátok őket a közelségetekkel.
Amint mindenki körbe nézek tovább mentem. Megmutattam még pár irodát majd elmentünk egy másik irodába ami annyira nincs messze innen. Itt folyik a kézi készítésű manga készítés.
Ugyan annyian vannak mint a digitálisnál csak itt 6an ceruzával míg az az egy tollal dolgozik.
-Nos innen ha készen van az összes oldal és át van rajzolva mi elküldjük a nyomdába és onnan már csak mi a példány számot szabhatjuk meg és ennyi dolgunk van. Egyszerűnek hangzik, de nagyon is idő igényes. Nézzétek nyugodtan körbe.
Miközben ők nézelődnek én neki dolog az ajtó félfának és egy mély levegőt veszek. Nem tudom melyiknek, de nagyon kellemes illata van. Körbe nézek és az egyiket kezdem szugerálni. Valami Jeon volt a neve. Hmm nem is rossz.

View more

Az éj sötét leple alatt haladtam egyenesen haza felé. Olyan hosszú nap volt a mai és a holnap se lesz könnyebb. Az egy hetes ciklus is lassan véget ér és most nagy a nyüzsgés. A példány számokat meg kell szabni.. Ezek mellett a nyomdát is holnap fel kell hívni és intézni a kiadásos papírokat. Le kell ellenőrizni azokat akik az új shonen mangákat rajzolják..hmm ez csak pár dolog, de ez az egész napom elveszi. Miközben haza felé tartottam egy nagy plakát állított meg. Milyen színes és élettel teli még a sötétben is.
Azt állt rajta, hogy felfog itt lépni valami fiú banda. Lehet, hogy ki kéne kapcsolódni kicsit és megnézni őket, de biztos egy vagyon a jegy. Ekkora kiadáat meg nem engedhetek meg magamnak az biztos. Beletúrva a zsebembe megkerestem az én drága fémdobozom. Szétnyitottam és két szál cigaretta kacsintott vissza rám. Ezzel zárom mindig a napot. Egyet most és egyet reggeli mellett. A gyújtót is kivettem a dobozból mivel oda raktam be. Kezemmel takarást nyújtottam a cigi végének, hogy meg tudjam gyújtani.
Ezek után már tovább is álltam.
A füst megtölti a tüdőm és kellemesen végig mardossa a torkom. Milyen megnyugtató.
Enyhén felfelé fordított fejjel hagyom hagy távozzon ajkaim fogságából a hatalmas 'felhő'.
†
Otthon hamar már az ágyban voltam s reggel minden egyes napi rutin elvégzése után elindultam a munka helyre. Egy fekete farmerba és egy sötét kék ingben léptem be a többiek közé.
A hajam meg szokásosan szanaszét volt.
Kezdődőhet a munka.

View more

Yokozawa: *egész végig Takanoval vagyok és ápolgatom míg alszik. A láza lassan le is megy de még nem kel fel. Reggel hajnalba ébred de én kint vagyok a konyhán mivel csináltam neki még magamnak kávét*
Takano: *nehezen de kikelek az ágyból és kimegyek. Egy alakot látok magam előtt akire rögtön azt hiszem hogy Chou* Te vagy az Chou? *kérdezem álmosan de mikor kitisztul minden csak sóhajtok egyet* Hol van?
Yokozawa: Neked is jó reggelt..amúgy meg azt mondta hogy fontos dolga van így elment... *felelem röviden és belekortyolok a kávémba* neked is csináltam
Takano: *elveszem az enyém is. Belekortyolok és elgondolkodok..vajon hova mehetett? És vajon hogy van most? Hmm miért is gondolkodok ezen? Az arckifejezésem tökre feszült ami nálam ritka-
Yokozawa: *észre veszem ahogy Masamune feszült lesz* Nem kéne belezűgnod..hisz tudod mi volt anno..
Takano: nem érdekel..megigértem neki hogy felolvasztom a szívet *mondom halkan és halványan el is mosolyodok. Leülök az asztalhoz*
-idő ugrás-
*elindulok a munkába majd találkozok Chou val. Köszönök neki de hirtelen szemeit szúr a teste. He? Felpillantok rá és látom hogy eléggé le van sápadva és a nyakán is foltok vannak. Nagyokat pislogok majd megfogom a csuklóját és behúzom egy kisebb tárgyalóba az ügynökségen* Veled meg mi történt? 0.0 *most rohadtul nem értem..lenne tényleg a szeretője de...nem! Ezek a nyomok túlságosan is erőszakosnak tűnnek..megerőszakolták volna??!! *

View more