Inkább a téli szünetet, hogy pihenhessek, a családommal lehessek.
Számomra nagyon nehéz ez az ünnep. Szenteste napján veszítettem el az egyetlen nagyszülőmet, akivel valaha is volt kapcsolatom, Apu sincs már velünk. Ilyenkor persze a szokásosnál is jobban hiányoznak, de a gyerekek és a többiek végett tartanom kell magamat, főleg, hogy a legtöbben nem is értik, min megyek keresztül. Hálás vagyok a férjem családjáért, de néha nehéz köztük lennem, látni, hogy mindeki ott van. Nagyszülők, szülők és unokák együtt a legnagyobb békében. Nagyon szeretem őket, de ugyanakkor irigykedem is, mert az én családom már sosem lesz így együtt és ez az érzés minden alkalommal belém mar. Legtöbbször csak haza szeretnék menekülni és sírni az elveszett gyerekkorom után, de valahol elvárásnak érzem, hogy ott legyek és úgy tegyek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.