Talán arra, hogy mindig az eszemből "éltem", ha lehet így nevezni. Persze az anyagiaktól eltekintve. Például a suliban sosem kellett a könyvek fölött környednem, hogy jó jegyeim legyen, elég, ha figyelek órákon. Meg... Talán attól, hogy sosem hagytam, hogy mások döntsenek helyettem, anyu már egészen kis koromtól fogva hagyta, hogy én döntsek bizonyos dolgokban, ebből kifolyólag nagyon kevés olyan szituáció van, amikor határozatlan lennék. Mindig tudom, hogy mit akarok és mit nem. Az is az én döntésem volt, hogy az élet minél több területén kipróbáljam magam. Gondolok itt mondjuk arra, hogy általánosban tesi tagozatos voltam, erre sport helyett német nemzetiségi szakra mentem a gimiben, ahol a humánra feküdtünk rá gőzerővel, ahhoz képest most biosz-fizikával tanulok tovább. De a családomra vagyok a legbüszkébb, még akkor is, ha rengetegszer kiakasztanak. Szerintem viszonylag egyedi nevelésben részesültem, és egyáltalán nem okolhatok senkit semmiért.
És hihetetlen, hogy ilyen korán, alig kinyílt szemekkel képes voltam ezt leírni.
Szép napot!
Annyi képzést végeznék el, amennyi belefér. Fontos, hogy érdekeljen és tudjam végezni a jelenlegi életvitelem mellett. Az is lehet, hogy inkább csak egy képzésre költenék, de az akkor kicsivel komolyabb lenne, a maradékból pedig lecserélném a ruhatáramat, mert végre kifogytam mindent.
Szép napot!
A dolgok menedzselése ér? Nincs már igazán hobbim. Ha tényleg van időm, olvasok és rajzolok, de ez elég ritka. Mással közös hobbim nincs, hacsak a gyógytorna nem számít bele.
Szép napot!
Nem kalandos, de számomra az. Az unokahúgomék grilleztek az egyik ismerősüknél, Magdeburgban, a társaságban volt egy agykutató. Több nem is kellett neki, azonnal eszébe jutottam és ment a videóhívás. Életem egyik legtartalmasabb 2 órája volt, sosem gondoltam volna, hogy valakivel ilyen szinten beszélgethetek a lissencephalia-ról.
Szép napot!
A helyzettől függ. Elég béna vagyok a legtöbb dologhoz, ami másoknak meg se kottyan, de nyomás alatt azonnal képes vagyok reagálni ugyanezekre a helyzetekre.
Nem tudom, hogy ezt mennyire lehet fejleszteni, nem is próbáltam még.
Nem, mivel sosem jelölök be olyanokat, akiket utálok. Minek is tenném? Nem vagyok rájuk kíváncsi, aki nem érdekel, esetleg utálatot vált ki belőlem, azzal nem foglalkozom.
Látszerész és fotocikk-kereskedő a szakmám, de jelenleg ügyfélszolgálatos vagyok egy optikai cégnél HO-ban.
Szép napot!
Nem szeretnék felhasználókat kiemelni, akinél szoktam lájkolni, arra teljes mértékben igaz, hogy több figyelmet érdemelne.
Sajnos nagyobb igény van a trash válaszokra.
Én tökre támogatlak a döntésedben.
Szép napot!
Igyekszem minél kevesebbet, mert ki nem állhatom, de sajnos muszáj. Hetente minimum ötször, ami nem hangzik olyan brutálisan, de nekem még egy is sok lenne.
A saját számaimon kívül, a férjemét, anyuét és a megyei kórház legtöbb elérhetőségét tudom fejből.
A szokásaim annyiban változtak, hogy gyakrabban telefonálok, de ugyanúgy ideges vagyok előtte, közben és utána, mint tíz évvel ezelőtt.
Szép napot!
Nagyon aktuális a kérdés. Valahogy úgy írtam körül, hogy nagyon sokat akarunk lenni a másikkal, mert boldogok leszünk tőle, szeretnénk, ha mindig vidám lenne, ha meglátjuk, gyorsabban dobog a szívünk, és állandóan mosolygunk a közelében. Ja, és szívesen odaadjuk neki az utolsó korty Kubut is. Egyelőre elégedettek voltak a válasszal.
