Te nem akarsz erről az angolnyelv fitogtatásról leszokni?
Maga az egész napjainkban létező genderista űberliberalista szívárványos globálkpaitalizmus az, ami miatt aggódniuk kellene... és mivel az emberiség többsége "nyugaton" nem normális, ezért természetesen nem aggódik - a böjtje meg majd eljön nekik ezért... megérdemlik.
Aki ugyanis hülye, aki nem érti a világ történelmi (benne főleg a kapitalizmus) mozgásait és napjainkban az igazi ész és az igazi tudás alapú gondolkodás helyett az érzelmi alapú gondolkodást választja, az úgy jár majd, mint ahogy már számtalanszor jártak korábban kiváló társadalmak akkor, amikor az érzelem alapú idióták vették át az ország(ok) irányítást - ez folyik napjainkban is "nyugaton".
Szép napot Neked is!
Első egyetemista koromban egy lakótelepi 10 emeletes ház 5. emeletén éltem egy garzonlakásban.
Egyik nap délután a lépcsőházban tűz keletkezett, ami pillanatok alatt éjfekete füsttel borította el a lépcsőházat lefelé és fölfelé, a menekülés arra lehetetlen volt.
Végül a szomszédok is hozzám jöttek be, mert a tűzoltók létrás autója valamiért az én lakásom nagy ablakát választotta mentési helyül.
Addig-addig segítettem a szomszédoknak a kosárba beszállásban, míg én maradtam a sor végére és már annyira menni kellett, hogy csak átléptem a kosárba... a földön jutott eszembe, hogy azért ezt-azt (pl. iratokat, pénzt) nem ártott volna magamhoz venni.
Ilyen "jókból" miért maradtam volna ki?
Ha azt írom igen, akkor az ask-os ellenségeim azonnal hazugnak kiáltanak ki és lejárató hadjáratot indítanak ellenem... ha azt írom nem, akkor nem mondok igazat - bonyolult dolog az élet.
Helyzetfüggő - nézőpont kérdése.
Azt tapasztalom, hogy a kb. középkorúak és tőlük fiatalabbak esetében a többségnek elmúlik (üresen, haszontalanul, fölöslegesen), a középkorúaknál idősebbek esetében szintén, de itt a kisebb részre igaz ez.
A többieknek azonban véget ér egy nagy menetelés, ami tele volt hasznossággal, élményekkel, örömökkel és sikerekkel.
MInden ott van a hírekben, csak el kell olvasni a hírmix portálokat... az prsze nem árt, ha valaki képes értelmezni is az olvasottakat.
A tél.
Az igazi -30C vagy hidegebb, embermagasságú hótömeg vagy magasabb, amikor szinte alagutat kell vágni a hóba, hogy közlekedni lehessen és mindenhol jég, fagy zimankó... nekem ez jön be, ezt szeretem.
Arra gondolsz, ami helyesen írva: szív?
Biológiai értelemben: nem (szerencsére).
Érzelmi, pszichológiai, lelki értelemben: napi szinten... mert mindig van/történik valami, ami megfájdítja.
Nem emlékszem rá, hogy a nagyszüleim és a szüleim temetésén kívül valaha is sírtam volna... mostanáig.
Mostanság azonban (tavaly mikulás óta, amikor egy kisagyvérzés következményeként a bal karom és a bal lábam csak részlegesen működik, a bal térlátásom pedig elment) azon kapom magam, hogy néhány könnycsepp végig gördül az arcomon akkor, amikor belegondolok az életembe, főleg a jövőmbe.
+ 2 💬 messages
read all
Szép napot Neked is!
Igen, komoly haragban vagyok az emberiség azon tagjaival , akik támogatják/működtetik a kapitalizmust.
Igazából ez már nem is harag, inkább gyűlölet.
Mérgezni azonban nem tud semmi belülről, mert már sok-sok évvel ezelőtt kifejlesztettem azt a pajzsot, ami a fájdalmak, sérelmek esetén abszolút védelmet ad és ezért ezek a negatív hatások semmilyen módon nem érnek el a lelkemig.
Nem - de, ha ő (pedig 30 éves) adna egy lehetőséget, belevágnék egy próbába, minden feltétel nélkül, minden kívánságát és elvárását teljesítve, mert hátha vele sikerülne:
https://www.youtube.com/watch?v=kvJElTaR5kM
