Szép napot Neked is!
Első egyetemista koromban egy lakótelepi 10 emeletes ház 5. emeletén éltem egy garzonlakásban.
Egyik nap délután a lépcsőházban tűz keletkezett, ami pillanatok alatt éjfekete füsttel borította el a lépcsőházat lefelé és fölfelé, a menekülés arra lehetetlen volt.
Végül a szomszédok is hozzám jöttek be, mert a tűzoltók létrás autója valamiért az én lakásom nagy ablakát választotta mentési helyül.
Addig-addig segítettem a szomszédoknak a kosárba beszállásban, míg én maradtam a sor végére és már annyira menni kellett, hogy csak átléptem a kosárba... a földön jutott eszembe, hogy azért ezt-azt (pl. iratokat, pénzt) nem ártott volna magamhoz venni.
Ilyen "jókból" miért maradtam volna ki?
Ha azt írom igen, akkor az ask-os ellenségeim azonnal hazugnak kiáltanak ki és lejárató hadjáratot indítanak ellenem... ha azt írom nem, akkor nem mondok igazat - bonyolult dolog az élet.
Helyzetfüggő - nézőpont kérdése.
Azt tapasztalom, hogy a kb. középkorúak és tőlük fiatalabbak esetében a többségnek elmúlik (üresen, haszontalanul, fölöslegesen), a középkorúaknál idősebbek esetében szintén, de itt a kisebb részre igaz ez.
A többieknek azonban véget ér egy nagy menetelés, ami tele volt hasznossággal, élményekkel, örömökkel és sikerekkel.
MInden ott van a hírekben, csak el kell olvasni a hírmix portálokat... az prsze nem árt, ha valaki képes értelmezni is az olvasottakat.
A tél.
Az igazi -30C vagy hidegebb, embermagasságú hótömeg vagy magasabb, amikor szinte alagutat kell vágni a hóba, hogy közlekedni lehessen és mindenhol jég, fagy zimankó... nekem ez jön be, ezt szeretem.
Arra gondolsz, ami helyesen írva: szív?
Biológiai értelemben: nem (szerencsére).
Érzelmi, pszichológiai, lelki értelemben: napi szinten... mert mindig van/történik valami, ami megfájdítja.
Nem emlékszem rá, hogy a nagyszüleim és a szüleim temetésén kívül valaha is sírtam volna... mostanáig.
Mostanság azonban (tavaly mikulás óta, amikor egy kisagyvérzés következményeként a bal karom és a bal lábam csak részlegesen működik, a bal térlátásom pedig elment) azon kapom magam, hogy néhány könnycsepp végig gördül az arcomon akkor, amikor belegondolok az életembe, főleg a jövőmbe.
+ 2 💬 messages
read all
Szép napot Neked is!
Igen, komoly haragban vagyok az emberiség azon tagjaival , akik támogatják/működtetik a kapitalizmust.
Igazából ez már nem is harag, inkább gyűlölet.
Mérgezni azonban nem tud semmi belülről, mert már sok-sok évvel ezelőtt kifejlesztettem azt a pajzsot, ami a fájdalmak, sérelmek esetén abszolút védelmet ad és ezért ezek a negatív hatások semmilyen módon nem érnek el a lelkemig.
Nem - de, ha ő (pedig 30 éves) adna egy lehetőséget, belevágnék egy próbába, minden feltétel nélkül, minden kívánságát és elvárását teljesítve, mert hátha vele sikerülne:
https://www.youtube.com/watch?v=kvJElTaR5kM
