Mindenkinek van/vannak félelme/félelmei... Neked mi/mik a félelmed/félelmeid? Próbáltad-e már legyűrni őket? Van-e olyan félelem amely esetében sikerrel jártál, s ha publikus, hogyan érted el, hogy leküzdd?
A boldogság.
Én attól féltem, hogy soha nem lehet az enyém igazán.
Mert régen a boldogságaim olyan emberek és dolgok voltak, amelyek eltűntek az életemből. És úgy éreztem velük eltűnt a boldogságom is. Önmagam is.
Féltem újra belevetni magam emberi kapcsolatokba, szerelmekbe, mert éreztem, hogy a boldogság, amit ez nyújthat, ideiglenes. És már annyit csalódtam, hogy nem akartam újra. Fájt. És nem vettem észre, hogy saját magamat gátolom azzal, hogy ekkora jelentőséget tulajdonítok a csalódásoknak.
Aztán egy nap felébredtem és iskolába menet ráeszméltem, hogy mennyire szeretem a napfelkeltéket. Hogy engem mennyire boldoggá tud tenni egy ilyen kis dolog is, mint a napfelkelte.
És azóta a legapróbb bogár, a legismeretlenebb mosolygó arc is boldogsággal tölt el, és már nem félek, hogy elmúlik. Mert tudom, hogy bármiből ki tudom vonni ezt az érzést. És nem kell félnem, hogy egy szerelem elmúlik, vagy egy barát elhagy, mert mindig ott lesznek a legapróbb dolgok a világban, amiktől boldog leszek. És ezeket senki sem veheti el tőlem.
Így küzdöttem le a boldogság elvesztésétől való félelmemet.
A pillanatok varázsával.
Én attól féltem, hogy soha nem lehet az enyém igazán.
Mert régen a boldogságaim olyan emberek és dolgok voltak, amelyek eltűntek az életemből. És úgy éreztem velük eltűnt a boldogságom is. Önmagam is.
Féltem újra belevetni magam emberi kapcsolatokba, szerelmekbe, mert éreztem, hogy a boldogság, amit ez nyújthat, ideiglenes. És már annyit csalódtam, hogy nem akartam újra. Fájt. És nem vettem észre, hogy saját magamat gátolom azzal, hogy ekkora jelentőséget tulajdonítok a csalódásoknak.
Aztán egy nap felébredtem és iskolába menet ráeszméltem, hogy mennyire szeretem a napfelkeltéket. Hogy engem mennyire boldoggá tud tenni egy ilyen kis dolog is, mint a napfelkelte.
És azóta a legapróbb bogár, a legismeretlenebb mosolygó arc is boldogsággal tölt el, és már nem félek, hogy elmúlik. Mert tudom, hogy bármiből ki tudom vonni ezt az érzést. És nem kell félnem, hogy egy szerelem elmúlik, vagy egy barát elhagy, mert mindig ott lesznek a legapróbb dolgok a világban, amiktől boldog leszek. És ezeket senki sem veheti el tőlem.
Így küzdöttem le a boldogság elvesztésétől való félelmemet.
A pillanatok varázsával.
