Rosée

Jelenleg? Hogy mi az ami igazán nekem való. Vicces, mert ténylegesen nem tudom, hogy mihez kezdjek. Egyre inkább nem.
Mamám egy hihetetlenül elképesztően jó mesterfodrász volt. Sok-sok sztárfodrász tanítvánnyal.. és mivel kb. mindent tőle örököltem, ezért úgy gondoltam, hogy kitanulom én is mert van tehetségem hozzá. Szeretném ha büszke lenne rám. Én lennék a legboldogabb ha Ő tudott volna tanítani... Viszont ténylegesen úgy érzem, hogy a nyomdokaiba szeretnék lépni.
A másik dolog pedig az elveszett rajztudásom. Na jó.. viccet félretéve tényleg elveszett. Apa régebben nagyon sokat rajzolt és a művei csodálatosak.. mármint úgy tényleg nagyon azok. Hihetetlenül hiperrealisztikusan tudott ábrázolni mindent. Én viszont valahol lemaradtam félúton. XD A múltkor mutattam neki pár rajzomat.. megdicsért és azt mondta, hogy legalább ezt örököltem tőle. Mondtam neki, hogy valamit nagyon félrenézhetett. Alig volt időm rajzolni az elmúlt pár évben.. az utolsó komolyabb munkáim azok a Mamámék karácsonyi ajándékai voltak. Azóta csak firkálgatok. A múltkori szem-próbálkozásnak pedig a lent látható kép lett az eredménye. Három óra alatt készültek el a firkák.. mármint a másik kettő is egy válasszal lentebb. Szóval igen.. ezt is most elég rendesen kutatom.

View more

Bocsánat, hogy csak most válaszolom meg de tényleg berageltem miután bezártam. :D
Igazából abszurd... nem igazán tudok ilyet mondani de ha már itt vagyunk elmesélem mi történt a múltkor.
Itt voltam fent Pesten és felhívtam Anyát, éppen kint volt az udvaron mert bezárta az autót. Éppen akkor ért haza és minden dolgot amit vett bevitt a házba. Ezzel nem is volt semmi probléma, viszont az én cicám egy befogadott cica. Nem igazán tudom, hogy tartották és nevelték az előző helyén de elég szemtelen Marcipán(ez a neve), ezért állandóan felmászik a pultra a kajáért és minden mosdókagylóba meg fürdőkádba bemászik amit meglát. Ebben az a furcsa, hogy gyűlöli a vizet a kis dög.
Szóval Anya még mindig nem volt képes erről a rossz szokásáról leszoktatni és néha el is felejti. Aznap is ez történt és a friss csirkehúst a pulton hagyta amíg ő kiment cigizni meg bezárni az autót. Pont beszélgetünk valami fontos dologról amikor megy be a lakásba és meglátja a macskámat aki éppen eszi a finom husit a pultról. Hát mit ne mondjak... nem kellett több. A macska amint meglátta Anyát nekiiramodott, Anyukám pedig utána. A macska az egész házat legalább négyszer körbefutotta, Anya pedig kiabálva utána, hogy: "Most elkaplak és megöllek. Meg foglak nyúzni te dög! Miért a friss húsomat? Beléd állítom a hentesbárdot!" Esküszöm már sírtam a nevetéstől a telefon másik végén. Természetesen Anya sose bántotta a macskát, főleg nem fogja beleaprítani a vasárnapi ebédbe. Ilyenkor többnyire több napos házból való kitiltást kap a kis dögöm de mivel nem tudta elkapni, így nem tudta kitessékelni sem. Hát.. nekem folyt a könnyem és már fájt a hasam, csak annyit tudtam kinyögni, hogy azért hagyd életben a macskámat. Végül a macska életben, pár napos kizárást kapott és megbánta minden bűnét, Anya pedig legalább elvégezte a napi edzését. A hús nagy része meg megmenthető volt. Szóval az egész happy end de nekem azért nagyon tetszett. :D

View more

Legextrémebb? Ehw. Hát elég extrém volt amikor Franciaországban, Briançonban voltunk kint síelni és olyan elképesztő vihar volt a hegyen, hogy kb. az orromig nem láttam, csak az tudatosult bennem, hogy a lécem eleje a szakadékba lóg. Rendben, oké.
Aztán voltam az Etnán, nem nevezném extrémnek de tetszett nagyon.
Azt hiszem az is elég extrém volt amikor Les 2 Alpesban voltunk és hazafelé a szállásra egy kerülőutat választottunk, ami persze nagyon vicces helyzethez vezetett. Konkrétan egy kis picsaúton mentünk az autóval és mellettünk egy több kilométer mély szakadék volt. Nem, nem féltem. Persze egy sávos volt az út.
Az is elég extrém volt amikor Schladmingban eltévedtünk a sípályán. Lefelé. Gyalog.
Extrém volt az is amikor két éve elmentünk Horvátországba hajózni és kitört a vihar. Élveztem. Nagyon. Meg a tengeribetegségem is. Imádtuk.
Vagy amikor pont ugyanezen az úton kikötöttünk egy kis városban és volt egy nagy torony a centrumban. Anyukámék imádják az ilyeneket, főleg felmászni. Igen. A probléma ott kezdődött amikor zseniálisan megfényezett kőlépcsőkön kellett felslattyogni a tetejére úgy, hogy nem volt korlát és egy lépcsőfok 1 méter magas volt. Rajongtam érte, meg a tériszonyom is. A létraiszonyom meg egyszerűen repesett. Zsuzsikával egymásba kapaszkodva, kínunkba nevetve felmásztunk azért. Igazi híró vagyok.
Huhh, most hirtelen ennyi jutott eszembe. Biztos van még száz meg száz ilyen történetem de hirtelen nincsenek meg. :D Bár velem minden extrém.. :D

View more

Pont aznap jöttem erre rá, amikor a kérdést tettem fel Nektek.
Igazából a torkosság lenne az.
Ezt pedig ne úgy értsétek, hogy csak az evés-ivásban mutatkozik meg. Természetesen abban is... mostanában minden napom úgy telik, hogy egész nap egy falatot sem eszek meg iszok, aztán amikor leülök akkor betegre eszem magam. Pont egy ilyen akcióm közben jöttem rá, hogy ezen változtatni kéne mert pokolra jutok. :D (Mintha amúgy nem oda jutnék.)
Az élet minden területén telhetetlen vagyok.. mindenből többet és jobbat akarok, lehetőleg a legjobbat. Ha pozitívan gondolok rá akkor tudom, hogy ez visz előre és nem hagyja, hogy azt mondjam, hogy ez most jó, ez most tökéletes! Hanem tudom, hogy mindig van jobb és mindig van hova fejlődni. Viszont nagyon sok hátránya is van ennek a tulajdonságnak, mert sokszor nem vagyok elégedett azzal amim van, pedig közben tudom, hogy nem szabadna így éreznem. Kicsit érdekes néha a kettősség bennem. Szóval igen.. torkos vagyok az élet minden területén.

View more

Milyen aktuális kérdés.
Mindent, azt hiszem. Beleuntam a jelenlegi életvitelembe és elképesztően rosszul érzem magam benne. Ez pedig nem folytatódhat így.
Rendbe akarom rakni az életemet magam körül úgy, hogy ténylegesen éljek. Amikor felköltöztem Pestre volt egy felfele ívelő időszakom de sajnos újfent elkezdett mélyrepülésbe kezdeni. Igazából pont azt mondtam a legjobb barátomnak, hogy amit én élek jelenleg az nem éppen nevezhető életnek. Ő pedig egyetértett velem.
Igazából csak szépen tengetem a mindennapjaimat, az orvosom által kiírt diétát nem csinálom, az iskolát csak hatalmas erőfeszítésekkel. A vérszegénységem és egyéb vitaminhiányaim padlóra küldtek, legszívesebben egész nap csak feküdnék és aludnék mert még kimozdulni a lakásból is fáradtságos. Borzalmas, kezdem elveszteni magamat teljesen és kiborít. Tudom, hogy ha nem változtatok akkor lassanként tényleg végem lesz.
Szóval a hétfői vizsgám után bementem a gyógyszertárba és vettem magamnak vasat meg vitaminokat, amik tényleg jók is. Figyelek a napi folyadékbevitelemre mert ha nem teszem akkor elvagyok egy pohárral is egész nap úgy, hogy nem leszek szomjas. Amint kitavaszodik és remélhetőleg addigra már hatni is fog a vas, elszeretnék járni futni a Margit-szigetre és itthon fogok tornázni. Az iskolába beleadom minden erőm és energiám, nem hagyom, hogy kárba vesszen az eddigi munkám. A könyvembe pedig sokkal több időt fogok beleölni, mert akik mellettem állnak, segítenek, támogatnak és bíznak bennem, azoknak nem fogok csalódást okozni. Nem fogom magam cserben hagyni.
Teljesen rendbe fogom magam szedni, mert az egyetlen probléma az életembe az én magam vagyok. Egyedül én állok a saját boldogságom útjában. Erre pedig sajnos nagyon későn jöttem rá, ahogyan arra is, hogy amíg nem szeretem magam addig nem leszek képes élni, főleg nem egy boldog életet élni. Ezt pedig mindenkinek a figyelmébe ajánlom... Rendezzétek Önmagatokat, az érzéseiteket, a gondolataitokat. Ha valami nem tetszik, akkor tessék fogni magadat, felállni és változtatni rajta. Mert amíg nem leszel elégedett azzal aki és ami vagy, addig semmit sem leszel képes elfogadni magad körül. A kifogás nagyon szép dolog, nekem is nagyon hosszú évekig működött, viszont ez csak hátráltatott állandóan és amíg nem kaptam meg a barátaimtól és a családomtól, hogy most már változtatni kéne, addig kényelmes is volt. Aztán feleszméltem és most sokkal nehezebb mindent helyrerakni, mintha még időben kezdtem volna el. Szóval hajrá Nyuszik, szeressétek magatokat és rakjátok rendbe az életeteket. Tűzzetek ki egy célt és ne adjátok fel idő előtt. Mert semmi sem lehetetlen és mindent ti alakítotok. Mert én akkor is csillagász leszek ha belehalok.
Ehw. Bocsánat a hosszúságért, bennem van most a kiírhatnék magamból. :D Lehet folytatni kéne a könyvem, haha.

View more