Ha ezt megkíséreltem volna, rögtön pattantak volna kocsiba, és a helyszínen vertek volna agyon...
Emlékszem, nagyon nem bíztak bennem, és már csak akkorra lett mobiltelefonom, mikor már a csecsemőnek is adtak mások... Pedig hasznos lett volna, pont ilyen esetekre.
-Anya, átmehetek ehhez, és ehhez suli után?
'-Persze, ha megcsináltad a házidat, és szólsz, hogy később érsz haza.
-...Dehát hogyan szóljak nektek mielőtt hazaérek?
'-Akkor nem mész át, csak miután hazaértél, és megcsináltad a házidat.
-...Nem lenne jó ilyenkor egy mobiltelefon?
'-Hogy aztán elhagyd? Belegondoltál, micsoda kidobott pénz, amiért ilyen felelőtlen vagy?!
-...Esetleg pénzt nem kaphatok, hogy telefonfülkéből hívjalak titeket munkában?
'-...Minek neked a pénz?
-...
Így lehetetlen helyzetek elé állítva mit csinál a gyerek? Nem szól (mert nincs lehetősége rá), elmegy az adott baráthoz, jól érzi magát, és annyira belefeledkezik a hangulatba, hogy azt veszi észre, hogy sötétedik, és a szülők azóta már felzaklattak minden tanárt, és osztálytársi családot, hogy hová lett az ő semmirekellő gyerekük, akiért úgy aggódtak, hogy nem ért haza időben...
Ezt többször megjátszottam, és utólag belegondolva, minden pofon, lelki terror, és szigorítás ellenére mai napig nem bántam meg. Ilyen alkalmakkor legalább volt lehetőségem gyereknek lenni. És nem nagyon tudtak érzelmi manipuláción, és zsarolásokon túlmenően megakadályozni benne, hiszen nem lehettek ott mellettem úgy, hogy mindketten dolgoztak napközben.
Eléggé kontraproduktívak voltak, és nehogy úgy tűnjön, mintha aggodalom vezérelte volna őket. Elvégre az se zavarta őket, ha este 9-ig vártam rájuk, hogy hazavigyenek az este 8-kor befejeződő táncóráról, amit ők fizettek, és kezdeményeztek. Persze le lettem szidva, hogy miért nem szóltam nekik, hogy végeztem az alapvetően fix időben végződő programmal.
És ez tartott egészen addig, amíg nem kaptak panaszt a többi szülőtől, hogy mások mobilját tarhálom, hogy eljöjjenek értem (mert persze haza se gyalogolhattam, az rossz színben tüntetné fel őket). És akkor kaptam egy mobilt, ami történetesen pont egybeesett a sikeres, 100%-osra sikerült középfokú nyelvvizsgámmal. Pont kapóra jött, hogy úgy tűnjön, mintha megjutalmaztak volna érte.
Az is egy érdekes történet volt, de talán majd máskor szó esik róla.
View more
