Hát biztos nem azt, amit egyes gerinctelen emberek mondanának, hogy: "hajrá, ugorj" és sajnos mennyi ilyen van... mert én is voltam sokszor azon a mélyponton, ahol egy olyan ember van, aki a halálra készül. És tudom, hogy mit éreznek abban a pillanatban. Viszont azt is tudom, hogy milyen nehéz ebből az állapotból kijönni, eldönteni, hogy nem adja fel, újrakezdi, és megküzd az életével, bármilyen nehéz is neki. De az élet sajnos sosem volt egyszerű. (már úgy beszélek megéltem volna 40 évet, pedig csak 23-at, de nekem eddig is nehéz volt :d) Egyszer válaszoltam egy ugyanilyen kérdésre, akkor leírtam, hogy az ilyen embert nem szidni kell, nem biztatni, hanem megérteni, hogy most miért akarja azt tenni, amit. Mert senki sem készül öngyilkosságra ok nélkül. És utána szépen lebeszélni róla, végig hatalmas empátiával (ami sajnos nem sok emberben van meg szintén.), mert olyanokat kéne mondani, hogy megérted, hogy most valami nehezen megy keresztül, de nincs egyedül, vannak és lesznek segítenek neki (mert ugye bár kevés, de vannak még jó emberek szerencsére, de ezt neki nem kell mondani :D), és hogy bármilyen nehéz, ő túlfog esni és megfog küzdeni a problémáival. Valahogy így kellene egy öngyilkosságra készülő embert lebeszélni, mert pontosan erre van szükségre, hogy valaki odafigyeljen rá, megértse, és biztassa arra, hogy jobb lesz az élete,ha túl lesz azokon a rossz dolgokon, amik történtek vele. Lehet, hogy nem mindig lesz jobb neki, de lehet igen. Mindannyiunk életében történnek jó és rossz dolgok, ez ilyen.
Aki meg az ilyen embernek azt kívánja, hogy: "nyugodtan, ugorj csak, halj meg" stb, annak kívánom, hogy sose kerüljön abba a helyzetbe, amikbe ők, bár lehet pont ez kellene, hogy ne legyen kedvük bántani a másikat.

View more