Röviden: igen.
Mármint persze ott van a lehetőség arra, hogy a két szülő megpróbáljon javítani a kapcsolatukon, de szerintem abból se kéne, hogy baj legyen, ha megtörténik a felismerés, hogy "ez már nem fog együtt menni", hogy valamelyik lehúzza/visszatartja/visszafogja a másikat vagy egymásra nincsenek jó hatással. Nekem van egy olyan naiv ábránd a fejemben, hogy szépen is el lehet válni és nem kell együtt élni ahhoz, hogy a gyerek mind a két szülőjével együtt lehessen és tovább tudja erősíteni a kapcsolatukat.
Abból sosem származott semmi jó, ha egy toxikus közegben nevelkedik valaki, mondjuk azért, mert a szülei konstans veszekednek, feszült otthon a hangulat, vagy csupán csak azért, mert elhidegültek egymástól és igazából úgy tűnik, hogy két tökéletesen idegen ember lakik együtt.

---

Személyes vonatkoztatást pedig nem tudok adni.

View more

Gyerek ideális esetben házasságon belül születik - lásd nászéjszaka értelme - hiszen a házasság ad szilárd alapot egy családhoz. A két fél úgy ítéli meg halálukig együtt tudnak és akarnak maradni, amit egy esküvel pecsételnek meg: innen az esküvő szó.

---

Házastársak nem gyerek miatt kell, hogy együttmaradjanak, hanem megesküdtek rá, hogy jóban és rosszban lesznek együtt. Nem addig szól az eskü amíg kényelmes, amíg boldogságos, hanem mindhalálig. Ez áll az esküben, a szerződésben a két fél közt, amivel összekötötték magukat egymással. Akik megesküdtek, azok maradjanak is együtt, hűségben és befektetve az energiájukat házastársuk és gyermekeik boldogulásába.

---

Akik nem kötöttek házasságot, mégis gyermekük születik, azok keresztényi értékrend szerint rosszul cselekedtek - de nyilván van ilyen. Ez az esetek túlnyomó részében mindkettejük "hibája", szülőkké válva mindkettejük felelőssége az utódaik életben tartása és támogatása. A legkézenfekvőbb a gyermek(ek) jövőjét a házasság megkötésével biztosítani. Ha valakiket mégsem venne rá a lélek a házasságra, akkor is egy gyerek nevelésében szerintem lényeges az anyai és az apai kép is. Nem, mint financiális háttér (az is), de legfőképp pszichológiailag, mint szülői kép, hogy egészséges személyisége fejlődjön ki a gyerek(ek)nek, komplexusok nélkül, amit egy magányos szülő egyedül nevelve egyszerűen nem tud megadni, mert anyai és apai képet egyszerre nem tud képviselni.

---

Szerintem ha mindkét fél egészségesen áll a szülőséghez, belátva természetes felelősségüket, akkor együtt tudnak élni.

---

Legjobb persze előre gondolkozni; akivel nem tudsz családot elképzelni, azzal ne feküdj össze. Modern élvezethajhász agyacskánkba beleneveltük, hogy a szeretkezés és a szaporodás különböző fogalomak, de ez téves. Igyekezhetjük elkerülni azt, ami természetes következménye a döntéseinknek, de a felelősségünk ettől nem kevesebb.

---

Gyermek miatt együtt-maradni áldozatos, de helyes döntés. Hogy toxikus-e, az már a jellemükön, érettségükön múlik.

View more

Szubjektív megfigyelés, amit csak az ismeretségi körömből szűrtem le, de mindig azt láttam, hogy az ilyen elb@szott, se veled se nélküled házasságokban felnövő gyerekek sokkal jobban sérülnek, mint azok, akiknek viszonylag korán elválnak a szüleik. Sőt, megfigyeltem, hogy van egy ilyen válás hullám, amikor a gyerek betölti a 19-et és elkerül otthonról egyetem miatt, vagy ilyesmi. Az ilyen szülők vajon ezt gondosan kigondolják, hogy "Már kecire unom ezt az embert, de itt a gyerek, úgyhogy inkább megvárjuk, amíg elhúzza a csíkot, aztán el lehet válni, mert ha nem itthon lakik, akkor biztos nem érdekli"? xd
Meg hát nem mindig csak a gyerek miatt nem akarnak elválni, hanem anyagi okok is lehetnek, vagy egyszerűen csak nem gondja az ember, hogy tudna az életben egyedül boldogulni. Az utóbbi mentalitás inkább vidéken él a fejekben, ahol sok helyen a mai napig úgy szokás, hogy X ideig a szüleivel él az ember, aztán egyből a férjével / feleségével, és semmi "önállósodási időszak" nincs.

---

Én úgy gondolom, hogy az ember a mentális egészségét előtérbe kellene helyezze ebben a helyzetben is. Ha valami menthetetlen, akkor az egy szomorú dolog, de tényleg menthetetlen.
Jó lenne, ha széles körökben elterjedt lenne a "kulturált válás" fogalma. Tudod, az olyan, hogy nem gyűlöli egymást a válás után a két fél, nem nevelik a gyereket egymás ellen, nem tiltja a találkozásokat az anyuka (vagy persze az apuka, ha nála él a gyerek).
Nekem is elváltak a szüleim, és sajnos a kulturált válás fogalmától eléggé messze állt a dolog, de még mindig jobbnak érzem így, mintha együtt maradtak volna.

View more